Javier Milei argentin elnök, megcáfolva az előzetes várakozásokat, amelyek szoros eredményt vártak, elsöprő győzelmet aratott a félidős választásokon, ezzel megerősítette a politikai legitimitását és a reformprogramjának folytatását. Libertárius pártja, a La Libertad Avanza (LLA) és szövetségesei a szavazatok több mint 40 százalékát szerezték meg mindkét kamarában, míg a peronista ellenzék gyengén, az alsóházban mindössze a voksok 31,7, a felsőházban pedig a 28,4 százalékát tudhatja magáénak.  

Milei így érdemben javította pozícióit mind a képviselőházban, mind a szenátusban, ami növelte az esélyeit arra, hogy elkerülhesse a felelősségre vonást és folytathassa a reformjait. 

A választás bizalmi népszavazásként is tekinthető Milei radikális szabadpiaci törekvései mellett, amelyeket Donald Trump nyíltan támogat: az amerikai elnök ugyanis az argentin központi bankkal kötött 20 milliárd dolláros devizacsere-ügyletet és a magánbankoktól származó további 20 milliárdos kölcsönt Milei jó szereplésétől tette függővé. 

Trump és Scott Bessent pénzügyminiszter ezzel lényegében megtámasztotta a pesót, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 2023 előtt hatalmon lévő, katasztrofális kormányzati eredményeket hozó peronizmus ne térhessen vissza Argentínába. A választóknál minden bizonnyal sokat nyomott a latban, hogy 2023 előtt a gazdaságot a peronisták verték szét Cristina Kirchner vezetésével – ő egyébként jelenleg a házi őrizetét tölti. Igaz, érdemes azt is figyelembe venni, hogy a 67,9 százalékos választási részvétel történelmi mélypontot jelent, vagyis egyfelől sok választónak sem a már megbukott peronizmus, sem a Milei által vitt irányvonal nem nyerte el a tetszését, másfelől a félidős választások általában kisebb érdeklődésre tartanak számot, mint a négyévente megtartott általános választások.  

A félidős szavazásokon ugyanis csak a kongresszus két házának (képviselőház, szenátus) azon képviselői, illetve szenátori helyeiről döntenek, amelyeknél lejár a 4, illetve a 6 éves ciklus. Mivel a félidős választásokat az elnöki ciklus felénél tartják (Mileit 2023-ban választották elnöknek), így sokan az addigi elnöki tevékenységről való népszavazásnak fogják fel azok eredményeit. 

Mivel Argentína egy föderáció, mindkét kamara tagjait közvetlenül választják  a tartományokhoz illeszkedő 24 választókerületben. A félidős választáson az alsóház esetében minden tartományban a mandátumok felét újítják meg, így jött ki az idén a 127 képviselői helyre kiírt szavazás.

A szenátus esetén minden tartomány 3 szenátort választ, így jön ki a 72 fő, kétévente pedig 8 tartomány választ szenátort, de eltérően, mint az USA-ban: a győztes párt nem viszi az összes szenátori helyet, hanem csak 2-t, míg a második helyezett a maradék egyet, így ez arányosabb eredményt biztosít. 

Ugyan az argentin rendszer része egy 3 százalékos bejutási küszöb, ez nem országosan, hanem választókerületenként értendő, vagyis legtöbbször nincs jelentősége, hiszen a legtöbb tartomány 3-5 képviselői helyre jogosult, ami szinte kizárja az eredmények arányosságát. A küszöbnek a legnagyobb jelentősége Buenos Aires tartományában van, amely önmagában 35 képviselőt delegál.

Fontos is megjegyezni, hogy ez a tartományra vonatkozik, ugyanis a fővárosban van egy külön választókerület, amely 13 képviselőt delegál, így ez a második legnépesebb választókerület.

A tartományok megválasztható képviselői helyeinek száma a népességükkel arányos, azonban a mandátumelosztást 42 éve nem frissítették, ráadásul az 1980-as népszámlálási adatokra épül, amellyel már akkor sem volt arányos. 

Az idei választás abból a szempontból is érdekes, hogy 2011 óta ez az első, ahol nem alkalmazták az ún. PASO előválasztási rendszert, vagyis ez egy nyílt, és az összes megválasztandó pozícióra kiterjedő előválasztás volt, ahol a választópolgárok dönthették el, hogy mely pártok és jelöltek mérettethették meg magukat, sőt a pártlistán való sorrendről is dönthettek. 

Ez az amerikai rendszerhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy kétévente a 4 éves ciklusra választott 257 alsóházi képviselő felét (jelen esetben 127 képviselőt) és szintén kétévente a 6 éves ciklusra választott 72 felsőházi képviselő harmadát (jelen esetben 24-et) rotációs alapon választják újra. Az USA-ban kétévente a képviselőház egésze megújul, tehát az amerikai alsóházi képviselők mandátuma „csupán” 2 év. Az LLA a 127 megújítandó alsóházi mandátumból 64-et szerzett meg (ebből 13 képviselő másik frakcióba fog ülni), így 80 képviselője van összesen a képviselőházban, míg a 24 megválasztandó szenátori hely közül 13-at szerzett (ebből egy másik frakcióban fog ülni), így 18 szenátorral képviseltetheti magát a felsőházban. 

Bár Milei pártja a most megújuló alsó-, valamint a felsőházi mandátumok több mint felét megszerezte, az összes képviselői helyet nézve egyik kamarában sincs többsége.

A képviselőházban a mandátumok csupán 31,1, a szenátusban a 25 százaléka felett rendelkezik az LLA, aminek az az oka, hogy 4-5 éves pártként csak harmadik alkalommal indult választáson (2021, 2023, 2025), illetve eleve kevés, korábban megszerzett mandátumról indult: 2021-ben 5,5, míg 2023-ban 27,9 százalékos eredményt ért el, és ebből is látszik, hogy ég két évvel ezelőtt sem volt kiépített országos pártstruktúrája, így most tudott első alkalommal megfelelő szervezetrendszerre támaszkodva indulni – ezen azonban a 2027-es elnökválasztásig érdemben javíthat. A félidős szavazás előtt az alsóházi mandátumok 14,4, a felsőháziak 8,3 százalékát tudhatta magáénak az LLA, így tehát most nagyot erősödött, de még így sincs egyszerű többsége egyik házban sem.  

A győzelmet Milei így is a kiadáscsökkentések, valamint az adó- és munkaügyi reformok folytatására kapott felhatalmazásként értelmezheti, miközben a peronizmus történelmi mélypontra süllyedt, a belső megosztottságaival gyengítve.

A piacok pozitívan reagáltak, mivel a választási eredmény stabilizálhatja az országot és megelőlegezi az amerikai támogatásokat. Ugyanakkor a megszorítások súlyos társadalmi feszültségeket okoznak: az infláció ugyan drasztikusan, 289-ről 32 százalékra csökkent, de a reáljövedelmek zuhantak, a szegényebb rétegek pedig egyre nehezebben élnek meg.

Geopolitikai értelemben a választás megerősítette az USA–Argentína-szövetséget és Trump befolyását Dél-Amerikában, miközben – ahogy említettük – a baloldali, peronista irányvonal háttérbe szorul. Mivel ahogy szó volt róla, Mileinek továbbra sincs parlamenti többsége, így a reformjaihoz koalíciós együttműködésre és politikai kompromisszumokra kényszerül.

Mindenesetre a mostani eredmények egy új korszak kezdetét jelzik: a piacbarát, amerikai orientációjú gazdaságpolitika diadalát, ami kiolvasható a Buenos Aires-i eredményekből is. A főváros mindig is peronista fellegvár volt, köszönhetően az azt körülvevő szegényebb conurbano agglomerációs városrésznek, ahol a választók közel 40 százaléka él. Ebben a körben az LLA szűk győzelmet aratott, miközben a tavalyi helyhatósági választásokon a peronisták itt 14 százalékponttal verték meg Milei pártját. Emiatt vélhetően hatalmas belharc kezdődik a peronisták körében. 

Mi áll a győzelem mögött? 

A közvélemény-kutatások a szavazás előtt szoros eredményt jeleztek előre, igaz, ehhez hozzátartozik, hogy az argentin jogszabályok nem teszik lehetővé a választást megelőző 48 órában a felmérések publikálását. Azonban az exit pollok is jelentősen eltértek a végleges eredményekről, ugyanis pár százalékos LLA-hátrányt mértek, ezzel szemben 10 százalékos különbséggel előzte meg a peronista ellenzéket. 

Annak ellenére, hogy Milei az eddigi elnöki ciklusa alatt nagyjából 20 százalékot vesztett a támogatottságából, döntően a Trumpra való túlzott támaszkodás, a belső viszályok és kompromisszumképtelensége miatt.

Ennek ellenére a választók kitartottak mellette, amiben sokat nyomott a latba a három számjegyű infláció letörése és a peronizmus gazdaságot szétverő politikájának elutasítása.

A győzelmét segítette az argentin pártrendszer egyedisége is, amelyre jellemző a semmiből gyorsan felemelkedő új pártok, személyek köré épülő és sok esetben regionális mozgalmak megjelenése, de most a fragmentált ellenzéki oldal is megkönnyítette az LLA győzelmét. Vagyis a választók szerint Mileinek folytatnia kell a megkezdett válságkezelést, viszont ehhez már strukturális reformokra is szüksége lesz, aminek előfeltétele, hogy pártját megerősítsék a kongresszusban. 

Mi következik mindebből? 

Ahogy említettük, a piacok pozitívan reagáltak, mivel a választási eredmény stabilizálhatja az országot és biztosíthatja az amerikai támogatásokat. A peso, a kötvények és a részvények mind erősödtek, és míg egyes elemzők több nemzetközi befektetést prognosztizálnak, mások úgy vélik, hogy a kormánynak több reformot kell végrehajtania a gazdaság normalizálása érdekében. 

Ami a politikai következményeket illeti, ahogy szó volt róla, az LLA továbbra is kisebbségben van mindkét házban, de nagy esély van arra, hogy kisebb politikai erőkkel, többek közt a pragmatikus vezetésű tartományi kormányzatokkal, valamint az egykori elnök, Mauricio Macri ma már jelentősen csökkenő támogatottságú konzervatív-liberális Republikánus Javaslatával (PRO) összefogva ad hoc jelleggel képes lesz többségi koalíciókat létrehozni, így pedig reformokat végigvinni.

Ez azért lenne előnyös számára, mert így kevésbé kellene élnie a rendeleti kormányzás eszközével. Ha sikerül végrehajtani a reformokat, akkor nincs kizárva, hogy a gazdaság is megindulhat, Milei pedig fokozatosan, de felépítheti a pártját és dolgozhat annak országos lefedettségén.

Ha pedig mindez nagyobb kompromisszumkészséggel párosul, figyelembe véve Trump támogatását is, jó eséllyel futhat neki a 2027-es újraválasztásnak. 

Javier Milei választási győzelme Európa számára geopolitikai és gazdasági szempontból is figyelemre méltó fordulatot jelez Dél-Amerikában. Egyrészt erősíti az amerikai befolyást a kontinensen, ami gyengíti Európa – főként az EU és Spanyolország – hagyományos diplomáciai és gazdasági pozícióit Argentínában. Másrészt az elnök radikális szabadpiaci politikája új lehetőségeket nyithat az európai befektetők előtt, különösen az agrár-, az energia- és a nyersanyagpiacokon, miközben növeli a versenyt az amerikai tőkével szemben. Ugyanakkor az EU számára kockázatot jelenthet, hogy Argentína Washingtonhoz igazodik a külpolitikájában, ami megnehezítheti az EU–Mercosur szabadkereskedelmi megállapodás véglegesítését.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons