A világgazdaságot alaposan megtépázza a vámháború, a geopolitikai feszültségek és az MI forradalmi hatásai. A bizonytalanságok fokozódásával párhuzamosan a növekedése lassul. Az IMF friss jelentéséből kiderül, hogy mik a legnagyobb veszélyek és hogy van-e a kiút a gyengélkedésből.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint egyre inkább érezhetők a vámháború kezdete óta és a bizonytalan geopolitikai környezetre adott válaszként bevezetett új politikák hatásai, ezért a világgazdaság növekedése továbbra is visszafogott marad. Az intézmény friss világgazdasági előrejelzése szerint
a globális gazdasági növekedés a 2024-es 3,3-ról az idén 3,2 százalékra mérséklődik, 2026-ra pedig további 0,1 százalékos visszaesést várnak.
Az IMF szerint „lassan formát ölt egy új világgazdasági környezet”, amelynek a folyamata idén áprilisban kezdődött, amikor az Egyesült Államok egy sor új vámot vetett ki, amelyek globálisan ebben az évszázadban még nem tapasztalt szintre emelték a tarifák általános szintjét. Ezeket számos kereskedelmi különmegállapodás követte több ország esetében: a legtöbben tartózkodtak az ellenintézkedésektől, a magánszektorban (például a vállalatok részéről) pedig a front-loading volt jellemző – azaz inkább előre hozták a megrendeléseket, hogy a szállítmányok még a vámok életbelépése vagy a további emelések előtt megérkezzenek. A vártnál enyhébb válaszreakcióknak köszönhetően a tarifák későbbi emelése és azok hatásai a vártnál kisebbek voltak.
Ennek ellenére az érezhető következmények megkerülhetetlen változásokat okoztak a világgazdaságban. Az USA vámtételei továbbra is magasak, ami még mindig fűti a kereskedelmi feszültségeket, és számos esetben – köztük Kína esetében – nincs garancia a tartós kereskedelmi megállapodásokra. A vámok hatása jelenleg elsősorban az amerikai importőröket sújtja, miközben az importárak (vámok nélkül) többnyire változatlanok, a kiskereskedelmi árak pedig csak korlátozott mértékben emelkednek. Eközben Donald Trump szigorúbb bevándorlási politikája szűkíti az amerikai munkaerő kínálatát, amit korábban ellensúlyozott a munkaerő-kereslet visszaesése, stabilizálva a munkanélküliséget. További negatív tényező, hogy a dollár az első fél évben gyengült, miközben a mesterségesintelligencia-beruházások virágkorukat élik. Ezek a keresleti oldali erők támogatják a gazdasági tevékenységet, ugyanakkor tovább növelik a negatív kínálati sokkokból eredő árnyomást.
Vámok és aggodalmak
A vámokkal sújtott gazdaságokban más dinamikák segítenek tompítani az intézkedések hatását. Kína a gyengébb reálárfolyammal, az Ázsiába és Európába irányított exporttal, valamint fiskális támogatással vészeli át a magasabb vámokat, Míg Németország fiskális expanziója fellendíti az euróövezet növekedését. A feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok, részben a dollár leértékelődésének köszönhetően, profitáltak a kedvezőbb globális pénzügyi feltételekből, így továbbra is sikeresen ellen tudnak állni a vámok hatásainak, ami részben a szigorúbb politikai eltökéltségükből származó eredményeiknek köszönhető.
A számos ellensúly mellett azonban a vámok okozta sokk tovább rontja a már amúgy is gyenge növekedési kilátásokat. Az IMF 2025 második felében lassulásra számít, jövőre csak részleges fellendülés várható, az októberben készült előrejelzésekhez képest pedig az infláció várhatóan tartósan magasabb lesz. Még az USA esetében is a vártnál gyengébbnek prognosztizálják a növekedést és magasabbnak az inflációt.
A növekedést még inkább visszavetheti, ha a vámháború ismét fellángol, és további tarifaemelések következnek – ezek az ellátási láncok lehetséges zavaraival párosulva 0,3 százalékkal is fékezhetik a globális termelést 2026-ban.
Mindezt négy további kockázat súlyosbíthatja:
- Az MI-lufi bizonytalansága: a MI-beruházások növekedéséhez kapcsolódó optimizmus ösztönzi a technológiai beruházásokat, emeli a részvények értékét és a tőkenyereség révén növeli a fogyasztást. Ez felfelé nyomhatja a reálkamatot, így a folytatódó túlzott optimizmus szigorúbb monetáris politikát tehet szükségessé.
- A kínai strukturális válság: Kínában az ingatlanpiac továbbra is bizonytalan lábakon áll. A beruházások tovább csökkennek, a hitelkereslet gyenge, a gazdaság pedig az adósság–defláció között egyensúlyoz. Az export eddig támogatta a növekedést, de ez a jövőben aligha fenntartható. A stratégiai ágazatok (pl. az elektromos autók, a napelemek) felé tett fordulat, és az ehhez adott nagy állami támogatások ugyan javították e szektorok termelékenységét, összességében azonban könnyen vezethettek források félreallokálásához és alacsonyabb nyereséghez.
- Növekvő költségvetési nyomás: számos gazdaság növekvő költségvetési nyomással szembesül, és csak korlátozott a pénzügyi mozgástere, amit azonnali intézkedések nélkül a lassú gazdasági növekedés, a magas reálkamatok, a megnövekedett adósság és az új kiadási igények – védelem, gazdasági biztonság, klímaváltozás – tovább szűkítenek. Az alacsony jövedelmű országok különösen sebezhetők, mivel a segélyek jelentős csökkenésével kell szembenézniük. Sok szegényebb állam még mindig nem heverte ki az elmúlt öt év sokkhatásait, a korlátozott lehetőségek pedig zavargásokhoz vezetnek, különösen a munkanélküli fiatalok körében.
- Az intézményi hitelesség megrendülése: a költségvetési szigorításokkal párhuzamosan számos intézmény egyre nagyobb politikai nyomásnak van kitéve, csakhogy a központi bankok esetében a monetáris politika lazítására irányuló nyomás visszaüthet. Ezzel rövid távon csökkenhetnek a reálkamatok, de az infláció és az inflációs várakozások jelenleg az ideálisnál nagyobb mértékben emelkednek. A központi bankokba vetett bizalom segítene stabilizálni az inflációs várakozásokat, de a függetlenség erodálódása a nehezen kivívott hitelességüket is megrendítheti, ez pedig veszélyes lehet a makrogazdasági és pénzügyi stabilitásra nézve.
Van felfelé vezető út
A kockázatok ellenére nincs minden veszve.
Az IMF jelentése alapján az első és legfontosabb lépés a politikai bizonytalanság megszüntetése, ami jelentősen fellendítené a világgazdaságot. A világos és stabil kereskedelmi megállapodások rövid távon 0,4 százalékkal növelhetik a globális termelést. Ez után, ha ezekre a megállapodásokra építve a vámszintek visszatérnének a 2025. január előtti állapothoz, az további 0,3 százalékos növekedést jelentene. Eközben pedig a mesterséges intelligencia növelheti a teljes termelékenységet. Visszafogott feltételezéseik alapján
a kisebb bizonytalanság, az alacsonyabb vámtarifák és a mesterséges intelligencia együttes hatása rövid távon körülbelül 1 százalékkal növelheti a globális termelést.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a bizalom és a kiszámíthatóság helyreállítását segítő politikák jelentősen javíthatják a növekedési kilátásokat. A kereskedelempolitika célja a bizonytalanság csökkentése és a kereskedelmi kapcsolatok változásaira reagáló egyértelmű és átlátható szabályok megállapítása kell legyen, mindeközben szem előtt tartva a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését. Ez alapján
azok az országok lesznek a követendő példák, amelyek nem torolták meg az amerikai vámokat, ehelyett a jobb kereskedelmi megállapodások megkötésére törekedtek.
Ezt a hozzáállást erős állami monetáris politikákkal érdemes megtámogatni, olyanokkal. amelyek a sebezhetőség csökkentésére törekednek. Erre egyre inkább szükség van, így a kormányok nem várhatnak, ugyanakkor figyelniük kell az intézkedéseik fokozatosságára és a hitelességük fenntartására. A költségvetési hatékonyság javítása a magánbefektetéseket is ösztönözheti, viszont a monetáris politikának továbbra is függetlennek és átláthatónak kell maradnia, a fő célja pedig az árstabilitás fenntartása.
A rövid távú stabilitáson túlmenően többet kell fordítani a jövő technológiáira is. A kormányoknak segíteniük kell az innovációt és a fejlődést a magánszektorban, hiszen a termelékenység a fenntartható növekedés motorja, az MI fejlesztése pedig a megfelelő szabályozásokkal kiegészülve hozzájárulhat a középtávú kilátások javulásához.
Az IMF további szakpolitikai iránymutatásokat is megfogalmaz, amelyek középpontjában a költségvetési pufferek újjáépítése áll hiteles, középtávú konszolidációs tervek révén, amely nem csupán a kiadások csökkentését, hanem azok racionalizálását (a rosszul célzott támogatások leépítését) és a bevételek növelését is magában foglalja. Végül a jelentés külön fejezetet szentel az iparpolitika reneszánszának, és a rosszul célzott vagy végrehajtott iparpolitika veszélyeire is felhívja a figyelmet. Hangsúlyozza, hogy annak szigorúan a konkrét piaci kudarcokra kell összpontosítania. A jelentés óva int a hatalmas költségvetési terhektől, az erőforrások téves allokációjának kockázatától, valamint egy káros, EU-n belüli „szubvencióversenytől”, amely torzítja a belső piacot és visszaveti a versenyt.
A teljes jelentés itt olvasható.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
