Lengyelország szerepe az amerikai LNG közép- és kelet-európai terítésében várhatóan csökkenti Németország befolyását a térségben, és felgyorsítja Lengyelország „elveszett nagyhatalmi státuszának” újjáélesztését. Ha már energiáról van szó, miért ne beszéljünk geopolitikáról? 

Az Európai Tanács határozata értelmében jövő évtől az egész EU-ban tilos lesz az orosz gázimport, országonként eltérő türelmi időkkel, figyelembe vége az egyes tagállamok rövid és hosszú távú szerződéseit – a legtávolabbi határidő 2028. január 1-je. A Tanács korábban elismerte, hogy a vezetéken érkező gáz és az LNG együttesen tavaly az uniós importnak alig kevesebb mint az ötödét tette ki. Zárójelben megemlíthetjük: az EU továbbra is importál orosz olajat – közvetlenül és közvetve is –, ami minimum kínos, de inkább botrányos. 

Mindazonáltal azzal a tervvel, hogy az unió kivezeti az orosz gáz maradékát is, tovább gyengíti az európai gazdaságot, mivel a kieső mennyiséget várhatóan drágább amerikai LNG-vel pótolják – ennek az extra költségei pedig (meglepetés!) természetesen a fogyasztóknál csapódnak le. Ez persze teljesen előre látható volt, hiszen az EU tavaly nyáron egy meglehetősen aszimmetrikus kereskedelmi megállapodás keretében vállalta, hogy 2028-ig 750 milliárd dollárnyi amerikai energiát vásárol.

Ezt a megegyezést sokan úgy értékelték, hogy ezzel az EU története legnagyobb amerikai „vazallusállamává” lépett elő – energiaszámlástul, geopolitikástul. 

Andrew Korybko Moszkvában élő amerikai politológus szerint várhatóan mindez a legdrasztikusabban Németországot érinti mind belpolitikailag, mind geostratégiailag. Belpolitikai téren azzal, hogy a megélhetési színvonal tovább romlik – amit a drágább amerikai LNG-nek a fogyasztókra hárítása okoz –, ez pedig felgyorsíthatja az AfD erősödését, ami komoly politikai változásokat hozhat, ha valaha kormányra jutnak. És még ha eddig sikeresen távol is tartották őket a hatalomtól, az „elit” ennyire nyílt beavatkozása könnyen fokozhatja a politikai polarizációt és a feszültségeket. (Mi baj történhet azoknál, akik nem tanulnak a történelemből? – a szerk.) 

Az EU-s tagállamok geostratégiája 

Lengyelország, amely Németországgal verseng a Közép- és Kelet-Európa feletti gazdasági befolyásért, az amerikai LNG-vel kiegészítő szerepet vállalna Csehország és Szlovákia ellátásában a świnoujściei terminálon és a tervezett gdański állomáson keresztül. Sőt, még Ukrajna is kaphatna innen. Ezek az országok abban a befolyási övezetben fekszenek, amelyet Varsó az „elveszett nagyhatalmi státusz” újjáélesztésével vizionál. Ráadásul Csehország és Szlovákia a Visegrádi Csoport tagjai – Lengyelországgal együtt.  

Magyarország is tag, amely vagy Lengyelországon át, vagy a horvátországi Krk terminálról juthatna amerikai LNG-hez, és ez utóbbi bővítése a Három Tenger Kezdeményezés (3SI) egyik prioritása. Ezt még Lengyelország és Horvátország alapította 2015-ben, viszont ma már Varsó viszi a prímet. Korybko úgy véli, noha Németországnak ma még jóval nagyobb a súlya a térségben – az EU de facto vezetőjeként és legnagyobb gazdaságaként –, ám Lengyelország befolyása nő, mivel a jövőben kulcsszereplő lehet az amerikai LNG-ellátásban. Ez idővel akár eltávolíthatja ezen kisebb országokat Berlintől. (A gázcsapnál álló kéz mindig erős érv a geopolitikában – a szerk.) 

Mivel az energia-geopolitika jelentős szerepet játszik a geostratégiában, ezért a politológus figyelmeztet: a fent vázolt trend hatását nem érdemes alábecsülni, amennyiben továbbra is ezen a pályán bontakozik ki. Ebben az esetben ugyanis az Németország közép- és kelet-európai befolyása csökkenne – amit nagyban „segít”, hogy Berlin önként csatlakozott az Egyesült Államok Oroszország-ellenes szankciós rendszeréhez, majd jött az Északi Áramlat elleni terrortámadás, ami a visszaút lehetőségét is felszámolta.  

Könnyen lehet, hogy mindezt utólag Kelet-Közép-Európa új regionális rendjének kezdeteként értékelhetjük.  lesz. 

Miközben Németország azt hitte, hogy stratégiai vereséget mér Oroszországra, végül az Egyesült Államok tette meg ezt Németországgal úgy, hogy olyan helyzetet teremtett, amelyben az egyetlen komoly nyugati versenytársának a gazdasága kerül lejtmenetbe. Lengyelországgal együtt, amelynek angolszász támogatású „nagyhatalmi reneszánsza” kényelmes éket ver Németország és Oroszország közé, az USA geostratégiailag újraszabja Európát Németország rovására – hogy megkönnyítse Oroszország „poszt-Ukrajna” kordában tartását.

Amennyiben valaki keresné a nagy stratégiai nyertest, hát az nem Berlin. 

Mindig jöhet egy csavar 

Ha a gáz- és villamos kapcsolatok súlypontja északra tolódik, azt Varsó politikai tőkévé konvertálhatja a Baltikum, Szlovákia, Csehország, Románia felé. Korybko ezt geopolitikai „leváltásként” írja le. Ezt a trendet erősíti a lengyel–északi nukleáris összezárás (közös pro-nukleáris deklarációk és projektek), ami csökkenti a német energiamodell mintak övetését a térségben.  

A politológus érvelését alátámasztja Lengyelország meglévő fizikai infrastruktúrája, kapcsolata az USA-val, a Három Tenger fókusz és a régiós biztonsági együttműködés. Emellett Németországot gyengíti az orosz gázról való leválás utáni költségsokk, az ipar zöldalkalmazkodása és az energiapiac feletti korábbi elosztói pozíciójának meggyengülése.  

Viszont Berlin és Varsó egyszerre rivalizál és kooperál: 2024-től több közös energiabiztonsági és piacintegrációs lépést is rögzítettek, ami tompíthatja a „leváltási” narratívát. Emellett Lengyelország átmenetileg magas szén- és gázkitettsége az átállásban; a nukleáris kapacitások és az új megújulók késedelmei gyengíthetik a „regionális energiafővárosi” ambíciót. Kockázatot jelent a lengyel tervekre az is, hogy igencsak építenek a norvég gázra, amely természetes lejtmenetben van, szép lassan elfogynak. . A lengyel belpolitika az energiaadósság, az ársapkák, a bányabezárások társadalmi költsége konzerválhatja a szén és a gáz átmeneti súlyát. Ha a társadalmi teher nő, Varsó kénytelen lehet rugalmasabb regionális együttműködések felé nyitni – ez pedig tompítja az ország „hegemonikus” terveit. 

Sőt, azokat teljesen áthúzhatja a béke és az orosz energiahordozók részleges reintegrációja, illetve a török–türk energiafolyosó felértékelődése erodálhatja a „Varsó, mint fő elosztó” koncepciót.  

Béke esetén nőhet a délről érkező jelentősebb beáramlás, és Budapest fizikai és kereskedelmi hubbá válhat. A török gáz esetében pedig Magyarország hídországgá válhat a Balkán és Közép-Európa között. Hazánk akkor nyerhet ezen a folyamaton, ha gyorsan kapacitást, terméket és szabályozói kiszámíthatóságot ad a piacnak, miközben a török–türk diplomáciai csatornát EU-kompatibilis keretbe foglalja. 

Kapcsolódó: