A dél-koreai csúcstalálkozó több lesz, mint diplomáciai esemény. Az amerikai és a kínai elnök megegyezése vagy annak hiánya meghatározza, hogy a világ a pragmatikus együttműködés vagy az új hidegháború felé sodródik-e. Az előjelek mindenesetre okot adnak a bizakodásra.
Donald Trump és Hszi Csin-ping az APEC-csúcson találkoznak egymással október 30-án, hogy megállapodjanak, vagy folytassák az egyre brutálisabb ipari, kereskedelmi, technológiai és vámháborújukat egymás ellen. Várható, hogy a világ két legerősebb politikusának meetingje alaposan beárnyékolja majd a főeseményt. Bár Dél-Korea mindent megtesz azért, hogy régiós szinten bizonyítsa: a multilateralizmus összeomlása a jelenlegi geopolitikai környezetben még értékesebbé teszi a regionális együttműködési rendszereket, a show-t a két vezető mindenképpen ellopja.
Trump számára a találkozó elsődleges célja, hogy a ritkaföldfém-exportkorlátozás enyhítésével látványos eredményt mutathasson fel: egy olyan dealt, amelyet az amerikai közvéleménynek kemény, de sikeres diplomácia győzelemként tálalhat. Washingtonban változatlanul prioritást élvez a kereskedelmi mérleg helyreállítása, a hazai gyártás megerősítése és a technológiai monopolhelyzet védelme – ezért fenyegette Pekinget újabb és újabb kiegyenlítő és bosszúvámokkal, miközben a kínai vállalatok amerikai technológiai hozzáférésének a korlátozását is szigorította. Hszi ezzel szemben nem csupán üzletet akar, hanem narratívaváltást is. Célja, hogy Washington legalább halkan elismerje: a világ már nem egypólusú, a technológiai, kereskedelmi és geopolitikai szabályokat pedig nem lehet egyoldalúan és súlyos következmények nélkül megváltoztatni. Ennek megfelelően várhatóan három fő téma kerül terítékre: a ritkaföldfémek exportkorlátozásának mérséklése, a mesterséges intelligenciával és a chipiparral kapcsolatos amerikai tiltó rendelkezések enyhítése, valamint annak elérése, hogy Trump Tajvan ügyében kerüljön minden közvetlen katonai vagy diplomáciai ígéretet, sőt erősítse meg az Egy Kína elvet.
Nyitott kapuk
Az erős emberek erős emberei alaposan megágyaztak a találkozónak. Scott Bessent pénzügyminiszter és Ho Li-feng miniszterelnök-helyettes a csúcs előtt Malajziában estek egymásnak egy monstre megbeszélésen, ahonnan végül mosolyogva és felettébb optimistán távoztak, bejelentve egy keretmegállapodás megszületését, amelyet mindketten történelmi konszenzusként jellemeztek. Bessent gyakorlatilag visszavonta Washington 100 százalékos vámokra vonatkozó fenyegetését, amit Trump a kínai ritkaföldfémexport korlátozásai miatt vetett volna ki – mint mondta, ez inkább a tárgyalási nyomásgyakorlás része volt, semmint reális forgatókönyv. Cserébe Kína vállalná, hogy minimum egy évig nem használja a ritkaföldfémeket kereskedelmi revolverezésre (ez igazi ünneplésre ad okot a globális technológiai iparágakban), valamint azt, hogy újra elkezd szójababot vásárolni az Egyesült Államoktól (az évi 12 milliárd dolláros importot Kína néhány hónappal ezelőtt nullára csökkentette, óriási bajba sodorva az amerikai termesztőket).
Trump és Hszi személyes találkája ennél természetesen sokkal szélesebb spektrumú megegyezést ígér, a TikTok amerikai részlegének eladása részleteitől (Hszi Csin-ping ebbe szemrebbenés nélkül bele fog egyezni) egészen egy globális béketerv magvainak elhintéséig (ez azonban már az érdekszférák kialakulásának előjele is lehet), prioritásként kezelve az ukrajnai konfliktus lezárási lehetőségeit, amelyben Trump kiemelt szerepet szánna Kínának – amennyiben az elfogadná. Ezzel párhuzamosan a két fél a kikötői szolgáltatási díjak kérdését is újratárgyalja, hogy megszüntessék a kölcsönös szankciókat, amelyek az utóbbi hónapokban akadályozták a tengeri szállítást.
Az előjelek szerint tehát minden adott ahhoz, hogy a riválisok megnyomják a geopolitikai reset gombot, és újra a pragmatikus együttműködés felé forduljanak.
A piacok pezsgőt bontottak, az elemzők ugyanakkor egyelőre óvatosságra intenek, mondván: a keretmegállapodás előkészítése ellenére a legnehezebb kérdéseket, benne a biztonságpolitikai nézeteltérésekkel, a technológiai versennyel és a kereskedelmi egyensúly helyreállításával csak a két vezető tudja megtárgyalni. Trump változatlanul diktálni szeretne, ám ha egy kicsit visszamegyünk az időben, és megnézzük, hogyan vált Kína óvatos és defenzív partnerből harcias támadóvá, amely semmilyen körülmények között nem enged a gazdasági zsarolásnak, a fegyverszünet szükséges, ugyanakkor bizonytalan kimenetelű megállapodásnak tűnhet.
A sárkány visszatért
Hszi Csin-ping új stratégiája Trump második elnöksége idején merőben más, mint az első ciklusában. A kínai vezető megértette, hogy amerikai kollégája kereskedelmi, gazdasági és külpolitikája a legszorosabban összefonódik, az ideológiaalapú irányítást pedig felváltotta az America First jelszava mögé bújtatott tranzakciós szemlélet. Hszi így – szakítva a korábbi defenzív hozzáállással – azonnal ellentámadással válaszolt Trump kereskedelmi lépéseire, miközben folyamatosan lebegtette a megegyezés lehetőségét is. A két vezető közti hatalmi játszma így egyre inkább egy ezermilliárdos pszichológiai párbajjá vált, ami Trumppal szemben különösen rizikós, de a kínai gazdasági fegyverarzenált tekintve talán az egyetlen kifizetődő stratégia. Főpróbája maga a dél-koreai csúcstalálkozó lesz, ahol a gondos előkészítés ellenére igen nagy kockázatot rejt magában az amerikai rövid távú politikai célok és a kínai hosszú távú stratégia összecsapása. A keményen és lágyan taktikája az eddigi tapasztalatok alapján hatásos volt Trump megállapodásorientált politikájával szemben (vagy inkább azt kihasználva): Peking a békés megoldási lehetőségeket úgy kínálta tálcán az amerikai elnöknek, hogy közben a lehető legfájdalmasabb gazdasági nyomást gyakorolta az Egyesült Államokra. Ez a stratégia teszi lehetővé, hogy Trump úgy hátráljon ki egy kereskedelmi háborúból, hogy közben Amerika érdekeit hangoztatva győzelemként adja el azt.
A világban tomboló geopolitikai káosz nem kedvez a hosszú távú megállapodásoknak. A csúcstalálkozó legnagyobb eredménye egy tűzoltás jellegű, szigorúan az aktuális kérdésekre koncentráló megegyezés lehet – ilyen formában a felszín alatt az alapproblémák parazsa továbbra is izzani fog, várva, mikor kaphat újra lángra (akár pozitív, akár negatív végkimenetellel). Ugyanakkor világosan látszik, hogy a gazdasági háború visszafordíthatatlan eszkalációját mindkét vezető kínosan igyekszik elkerülni. A cél Kínának és az Egyesült Államoknak is elsősorban az időhúzás, ami lehetőséget ad a másiktól való függetlenedési folyamat felgyorsítására. Paradox módon tehát egy párhuzamos diverzifikációs verseny lett az amerikai–kínai kapcsolatok új mozgatórugója, ahol azért kötnek egymás felé közelítő megállapodást, hogy el tudjanak távolodni egymástól. A dél-koreai találkozó így valóban csak a folyamat ideiglenes (de annál üdvözlendőbb) pillanata lehet, amely szilárd alkulehetőséget teremthet a felek számára a biztonságos távolság további megteremtésére.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Hszi Csin-ping kínai elnök és Donald Trump amerikai elnök Pekingben, 2017. november 9-én.
(MTI/EPARoman Pilipej)
