Technológiát vagy viszlát – új szabályok jönnek a kínai cégeknek – makronom.eu

Kötelező technológiatranszfer, helyi tartalom és akár kikényszerített vegyesvállaltok is: az EU olyan jogszabályt készít elő, amely alapjaiban írhatja át a kínai cégek európai játékterét – és közben újraélesztheti a kontinens iparát.

Az Európai Unió új korszak küszöbén áll: a piaci nyitottságot egyre inkább a reciprocitás (kölcsönösség) és a lokalizáció váltja fel. Brüsszel az Industrial Accelerator Act részeként olyan szabálycsomagot készít elő, amely a stratégiai ágazatokban – főleg az elektromjármű- és az akkumulátorbeszállítói láncban, valamint a digitális iparágakban – a nem uniós, gyakorlatban főként kínai cégek piacra jutását a technológiatranszferhez, az uniós munkaerő alkalmazásához, az EU területen megvalósuló gyártáshoz és hozzáadott értékhez kötné.

Sőt, a kínai jogszabályokhoz hasonlóan a kötelező vegyesvállalat (joint venture) is a javaslatok között van. A csomag formálisan mindenkire vonatkozna, de célzottan a kínai túlkínálatból és állami támogatásokból fakadó versenynyomást hivatott kezelni. Az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa világossá tette:

„A valódi beruházás az, ami munkahelyet, tudást és értéket hoz Európába – ahogy az európai cégeknek is alkalmazkodniuk kellett a kínai feltételekhez, amikor oda beléptek.”

Az időzítést is a geopolitikai helyzet diktálja: Peking kiterjesztett ritkaföldfém-exportellenőrzései (külön engedély, nyomon követés) szűk keresztmetszetet jelentenek az európai iparnak. Más szóval Brüsszel most a kínai intézkedések európai változatát tervezi bevezetni.

Peking hosszú ideig feltételekhez kötötte a külföldi cégek piacra jutását: negatív lista (tiltott/korlátozott ágazatok), kötelező vegyesvállalatok, lokalizációs elvárások és adat/kiber szabályok (pl. adatlokalizáció). Ennek egy részét mára enyhítették vagy formálisan megtiltották (a 2020-as Külföldi befektetési törvény például tiltja a kényszerített technológiatranszfert), de a gyakorlatban a vállalatok gyakran továbbra is erős és kikerülhetetlen megfelelési, valamint „lokalizációs” nyomással szembesülnek.

Az EU régóta küzd a „technológiai szivárgás” (technology leakage) és a piactorzító túlkínálat hatásaival: az európai vállalatok Kínában sokszor csak a technológiájuk megosztásával, helyi beszállítók foglalkoztatása és vegyesvállalatok létesítése mellett férhettek hozzá a piachoz, miközben a kínai cégek az EU-ban nagyrészt korlátozás nélkül terjeszkedtek állami finanszírozással és méretgazdaságossági támogatással. Ennek a végeredmény lett Európa számára a felfutó import, a nyomott árak, az elpárolgó profitok és egy egyre idegesebb európai iparpolitika.

Az új EU-s jogszabály ebbe a képletbe avatkozna be: a piacra lépést feltételrendszerhez köti („lokalizációs küszöbök”, azaz előírt arányú helyi beszerzés és szolgáltatás, uniós munkaerő alkalmazása) és technológiatranszfert írhat elő (know-how, gyártási eljárások, képzés). Ennek a célja kettős: egyrészt kikényszeríteni a valódi, helyi értékteremtést, ami szétterül a beszállítói láncban a továbbgyűrűző (spillover) hatás következtében, másrészt csökkenteni a kritikus kitettségeket, mindenekelőtt az akkumulátorok és a ritkaföldfémek esetében.

Az új intézkedések háttérben egy szélesebb, úgynevezett „gazdasági biztonsági” fordulat is felfedezhető: a kimenő technológiai befektetések átvilágítása, a startupok skálázását célzó uniós források és engedélyezési egyszerűsítések mind ugyanazt a célt szolgálják: az európai képességek életben tartását, hogy ne a globális folyamatok irányítsák a kontinenst, hanem Európa válasszon saját utat.

Jelentős a stratégiai tét

Mindezek eredményeként rövid távon nőhet a jogi és kereskedelmi feszültség Kínával (ellenlépések, WTO-viták, engedélyezési késlekedések), és egyes beruházások átütemezésére is sor kerülhet. Középtávon viszont ez az új jogszabály a tudatos iparpolitikai irányba tolhatja a beruházásokat: több K+F és képzés, mélyebb beszállítói beágyazódás, magasabb helyi értékarány az elektromosjármű-, az akku- és a digitális beszállítói láncokban.

A piacra jutás feltételei – ha jól kalibráltak – szűrőként és katalizátorként is működhetnek: kiszűrik az alacsony hozzáadott értékű termelést, miközben ösztönzik a technológiamegosztást és a munkaerő-fejlesztést. Ez persze egy elég szűk mezsgye: ugyanis ha a szabály túl szigorú, egyes cégek megkerülik Európát, míg ha túl enyhe, nem változik semmi.

Magyarország számára – ahol Kínai részről a BYD és a CATL is jelen van – nagy a tét: a szigor nagyobb helyi értékteremtésre kényszerítheti a szereplőket (több hazai beszállító, több mérnöki munka, több képzés), de a megfelelési költségei és az erre érkező esetleges kínai ellenreakciók kockázatokat is hordoznak. A jelszó tehát finomhangolás: ha jól sikerül, gyorsabb lesz az egész uniós ipar, ha nem, akkor marad minden a régiben.

Kapcsolódó: