Az október 30-án kirobbant Nexperia-válság a sebességével és a pusztító hatásával egyaránt sokkolta a globális autóipart. A cég heteken belül egy közepes méretű holland félvezetőgyártóból egy politikai és technológiai intrikákkal teli nemzetközi konfliktus középpontjává vált. 

A válság anatómiája: hogyan bénult meg az autóipar heteken belül 

A krízis gyökerei szeptember végére nyúlnak vissza, és tökéletesen megmutatják a kibontakozó amerikai–kínai technológiai hidegháború dinamikáját. Szeptember 29-én az amerikai Kereskedelmi Minisztérium egy új szabályt vezetett be, amely kiterjeszti a Bureau of Industry and Security (BIS) Entity listájának hatókörét. Ez kimondta, hogy minden vállalat, amely legalább 50 százalékban ezen, vagy a Katonai végfelhasználói (Military End-User) listán szereplő entitások tulajdonában van, automatikusan ugyanazon korlátozások érvényesek rá. Ez a lépés közvetlen célkeresztbe állította a Nexperiát, mivel anyavállalata, a kínai Wingtech Technology már rajta volt a feketelistán. 

A holland kormány vélhetően az amerikai nyomás és a saját technológiai szuverenitása miatti aggodalmak hatására gyors és precedens nélküli lépésre szánta el magát.  

Szeptember 30-án egy „rendkívül kivételes” intézkedés keretében átvették a Nexperia irányítását a hidegháborús időkből származó Áruellátási törvény (Goods Availability Act) alapján. 

A hivatalos indoklás szerint a minisztérium a vállalatnál „különös jeleket észlelt súlyos irányítási hiányosságokról és intézkedésekről”. A valódi cél azonban a kritikus technológiai tudás és képességek megőrzése volt Hollandiában és Európában. 

Peking válasza nem váratott magára. Október 4-én a kínai Kereskedelmi Minisztérium exportellenőrzési értesítést adott ki, amely megtiltotta a Nexperia Chinának és alvállalkozóinak, hogy Kínában gyártott specifikus befejezett komponenseket és részegységeket exportáljanak. Ez a lépés azonnal elvágta az európai és amerikai autógyártókat a kritikus alkatrészektől. 

Hogy megértsük a lépés súlyát, látnunk kell, hogy a Nexperia jelentősége messze túlmutat a méretén. A vállalat évente több százmillió chipet gyárt félvezetőkből, diódákból, tranzisztorokból és Mosfetekből. Ezek nem a legfejlettebb, csúcskategóriás chipek, hanem azok az „unalmas”, de létfontosságú funkciókat ellátó alkatrészek, amelyek az ablaktörlők aktiválásától az ablakemelők működtetéséig mindenért felelnek. A vállalat hamburgi, manchesteri és nijmegeni üzemének az együttes kapacitása meghaladja az évi 50 milliárd komponenst. 

Október 10-én jött a fordulópont. Az autógyártók és első szintű beszállítóik értesítést kaptak a Nexperiától, hogy többé nem tudja garantálni a chipjei szállítását az autóipari ellátási láncnak. 

A bejelentés azonnali pánikot váltott ki az iparágban. A Honda rögtön reagált: felére csökkentette a kanadai gyárának termelését, ahol Civic szedánokat és CR-V SUV-okat gyártanak, míg a mexikói üzemét október 14-én teljesen leállította. Az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) kongatta meg a vészharangot, mélyen aggasztónak nevezve a potenciális zavarokat.  

A Volkswagen figyelmeztetett, hogy német üzemei csak egy hétre elegendő készleteket halmoztak fel, míg a Nissannak november első hetéig vannak tartalékai. Még a világ legnagyobb autógyártója, a Toyota is – bár kezdetben „korlátozott hatásról” beszélt – elismerte, hogy a helyzet komoly kockázatot jelent. 

Technológiai szuverenitás vs. globális interdependencia 

A Nexperia-válság tökéletesen illusztrálja a 21. század egyik legnagyobb gazdaságpolitikai dilemmáját: hogyan egyensúlyozhatnak a nemzetek a hatékony globális ellátási láncok előnyei és a stratégiai autonómia között? 

Az eset fájdalmasan világít rá Európa sebezhetőségére. A Nexperia-válság egy újabb emlékeztető, hogy az európaiaknak fel kell gyorsítaniuk a saját kereskedelmi és technológiai eszközeik összeállítását. A probléma nem új keletű, a nagyszabású tervek megszülettek: az Európai Unió már 2023-ban elfogadta az European Chips Actet, amely (a Bizottság szerint) 80 milliárd euró befektetést mobilizált a félvezetőgyártás és a K+F területén. A cél ambiciózus: 2030-ig megduplázni az EU globális félvezetőpiaci részesedését, 10-ről 20 százalékra. 

Azonban a valóság kevésbé rózsás. Ahogy arra az Európai Számvevőszék egy 2025. áprilisi jelentésében rávilágított, a kezdeményezés valójában „mélyen elrugaszkodott a valóságtól”, kétségbe vonva a 20 százalékos piaci részesedési cél elérését, helyette egy jóval szerényebb, 11,7 százalékos hányadot prognosztizálva 2030-ra. A kritikusok szerint az EU Chips Act nem egy hosszú távú félvezetőstratégia értelmes politikai célkitűzésekkel, inkább csak ötletek és kezdeményezések gyűjteménye. 

Mindemellett az európai félvezetőipar helyzete különösen paradox. Miközben az ASML holland vállalat monopolhelyzetben van az extrém ultraviola (EUV) litográfiai gépek gyártásában, amelyek nélkülözhetetlenek a legfejlettebb chipek előállításához, és a német Zeiss készíti ezekhez az optikai rendszereket, Európa mégis jelentős mértékben függ az ázsiai termeléstől az olyan alapvető komponensek terén, amilyeneket a Nexperia is gyárt. 

Ezen kihívásokra születőben vannak ugyan politikai válaszok, de meglehetősen lassúak. Az idén márciusban kilenc EU-tagállam – Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország és Hollandia – megalapította a Semiconductor Coalitiont, amely megerősítette az együttműködését Európa versenyképességének és stratégiai autonómiájának erősítésére. Emellett az európai félvezetőgyártók (köztük az Infineon, a Bosch, az NXP, az STMicroelectronics és az ASML) egy idei konferencián is megerősítették, hogy sürgetik Henna Virkkunent, az Európai Bizottság technológiai szuverenitásért felelős alelnökét, hogy kövesse a Chips Actet további K+F-alapokkal és egy holisztikus megközelítéssel, amely a teljes értékláncot támogatja. 

A geopolitikai sakktábla új szabályai 

A Nexperia-eset azt is megmutatta, hogy a technológiai ellátási láncok már nem pusztán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdések. A hollandok lépése – miután 2022-ben és 2023-ban amerikai nyomásra már exportellenőrzést vezettek be az ASML-re – egyértelműen azt jelzi, hogy a holland kormány ismét nyomás alatt volt az Atlanti-óceán túloldaláról. 

A krízis időzítése sem véletlen. Mindez a Trump–Hszi-találkozó előtt robbant ki, növelve a tárgyalási téteket. Trump második elnöki ciklusának kezdetén demonstrálni kívánta a tárgyalási képességét, míg Hszi számára elsődleges volt a kínai gazdaság stabilizálása. A találkozón született megállapodás – a fentanilvámok csökkentése, a ritkaföldfém-korlátozások felfüggesztése – csak átmeneti enyhülést hozott, a strukturális problémák megmaradtak. 

A válság rávilágít a modern gazdasági hadviselés új formáira. A hagyományos vámok és kvóták helyett a nemzetek most az ellátási láncok stratégiai fojtópontjait (chokepoints) célozzák meg. Kína ritkaföldfém-korlátozásai és az USA Entity List-kiterjesztése azt mutatja, hogy a technológiai komponensek fegyverré váltak a geopolitikai versengésben. 

Ebben a játszmában pedig mindenki sebezhető. Az amerikai Motor & Equipment Manufacturers Association (MEMA) szerint az amerikai járműüzemek hetek múlva igencsak gondban lesznek a gépkocsigyártásban, ha a Nexperia-vitát nem oldják meg. Ez azt mutatja, hogy ettől a problémától még az Egyesült Államok sem immúnis. Mindez pedig eltörpül azon kockázat mellett, amit a geopolitika gócpontja, Tajvan jelent. Arati Prabhakar, a Fehér Ház Tudományos és Technológiai Politikai Hivatalának igazgatója már 2024 januárjában kijelentette, hogy „az összes élvonalbeli chip egy helyen, a világ egy törékeny részén [Tajvanon] készül”. Ez a számok nyelvén elég aggasztó: a Bloomberg Economics becslése szerint egy Tajvan elleni háború az első évben 10 ezermilliárd dollárjába kerülne a globális gazdaságnak. 

Újragondolt ellátási láncok: a jövő útja 

A Nexperia-válság kényszerítő erővel vetíti előre az ellátási láncok radikális újragondolásának szükségességét. A „just-in-time” modell és az extrém költségoptimalizálás korának vége közeledik. 

A változás pedig már megkezdődött. A Semiconductor Industry Association és a Boston Consulting Group 2024. májusi tanulmánya szerint az amerikai CHIPS Act támogatásával az USA-ban a félvezetőkapacitás 203 százalékkal nő 2032-ig, és az USA részesedése a globális chipgyártási kapacitásból évtizedek óta először bővül, 10-ről 14 százalékra. 

Európában hasonló folyamatok zajlanak, de jelentős kihívásokkal. Az uniós kormányok egy „ambiciózus és előretekintő” intézkedés „sürgős szükségességét” hangsúlyozták az EU Chips Actet követően egy szeptember 29-i nyilatkozatukban, amelyet mind a 27 tagállam aláírt. E szerint „az EU-nak prioritásként kell kezelnie a félvezetőszektort mint stratégiai iparágat, az űr- és védelmi iparral együtt”. 

Talán a legtanulságosabb modellt Japán építi. Ott a félvezetőket „az ipar rizsének” nevezik, és a „stratégiai nélkülözhetetlenséget” tűzték ki a zászlajukra. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül kell mindent otthon gyártani, viszont olyan kritikus pozíciókat kell kiépíteni az értékláncban (például speciális anyagok vagy gyártóberendezések terén), amelyek nélkülözhetetlenné teszik az adott országot vagy régiót a globális hálózat számára. 

Az autóiparnak azonban egy egészen specifikus problémával is szembe kell néznie. A Nexperia azért nélkülözhetetlen, mert nem élvonalbeli félvezetőtechnológiát gyárt, épp ellenkezőleg – olyan, évtizedek alatt finomított technológiákra specializálódott, amelyek szigorú autóipari minősítési tanúsítványokat szereztek (AEC Q100 és Q101). Ezen a téren pedig az alternatív beszállítókra való átállás hosszadalmas homologációs folyamatokat jelent, amelyek nem mennek egyik napról a másikra. 

A vállalatok számára a tanulság egyértelmű: a beszállítói bázis diverzifikálására van szükség, stratégiai készleteket kell képezni és fel kell készülni a geopolitikai sokkok kezelésére. Ez költséges lesz, ami csökkenti a hatékonyságot, de a 21. századi geopolitikai környezetben ez a túlélés ára. 

A kormányok számára azonban a kihívás ennél is összetettebb, egyensúlyt kell találniuk a nyitott piacok előnyei és a stratégiai autonómia szükségessége között. A tervezett EU Chips Act 2.0, az amerikai CHIPS and Science Act folytatása, illetve a kínai Made in China 2025 program mind azt jelzi, hogy a nagy gazdasági blokkok felismerték:  

a félvezetőtechnológia birtoklása a 21. századi geopolitikai hatalom alapja. 

A Nexperia-válság végső tanulsága az, hogy a globalizáció utáni világrendben a technológiai függőség egyenlő a stratégiai sebezhetőséggel. Azok a nemzetek és vállalatok, amelyek ezt nem ismerik fel időben, és nem alkalmazkodnak hozzá, súlyos árat fognak fizetni – gazdasági értelemben és geopolitikai befolyásukban egyaránt. A kérdés már nem az, hogy át kell-e alakítani az ellátási láncokat, hanem hogy milyen gyorsan és milyen mélységben sikerül ezt megtenni, mielőtt a következő válság bekövetkezik. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons