Puerto Rico ismét az amerikai katonai logisztika központjává válik a Karib-térségben. A kvázi gyarmatként kezelt sziget sorsa újra összefonódik a régió politikai feszültségeivel és Washington geopolitikai érdekeivel – pedig semmi kedve hozzá.
Az elmúlt hetekben Donald Trump elnök fokozta a feszültséget Venezuelával azáltal, hogy jelentős fegyverkészletet és haditechnikai eszközt irányított a Karib-térségbe, beleértve több rombolót, egy nukleáris meghajtású tengeralattjárót, a USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozót, B–1B nehézbombázókat, valamint több ezer katonát. A háborús készülődés mellett a Fehér Ház példátlan lépéseket is tett, és több légicsapást hajtott végre állítólagos venezuelai drogszállító hajók ellen nemzetközi vizeken. Eközben a hadműveletek központi logisztikai helyszínén, Puerto Ricóban egyre nő az aggodalom a sziget szerepével kapcsolatban egy újabb katonai konfliktus esetén. A terület katonai jelentősége felbecsülhetetlen az Egyesült Államok számára: Puerto Rico a „Karib-térség Gibraltárja”, Amerika szeme a térségben. Washington regionális szinten itt állomásoztatja aktuálisan szükséges haderejét – és innen vezényel támadásokat a latin-amerikai ország(ok) ellen, ha a geopolitikai érdekei úgy kívánják meg. Nélkülözhetetlen bázis, amely a drogháborús narratíva jegyében a rezsimváltó törekvések fő amerikai helyszínévé vált, amivel egyetlen gond van: Puerto Rico egyáltalán nem akar az lenni.
Terhes örökség
A szigetet az 1898-as spanyol–amerikai háborúban foglalta el az Egyesült Államok, és azóta ki sem engedi a markából. Haditengerészeti bázisai a Karib-térség keleti részének ellenőrzését és az új birodalmi ütőér, a Panama-csatorna szemmel tartását látták el, ami azt is jelentette, hogy az amerikai fennhatóság okán Puerto Rico kénytelen-kelletlen volt részt venni az Egyesült Államok valamennyi háborújában – ráadásul nemcsak helyszínt biztosított, de a polgárait is besorozták, akik egy olyan ország zászlaja alatt voltak kénytelenek harcolni, amelynek egyébként még csak nem is az állampolgárai. A Pentagon több mint fél évszázadon át használta az ország egyes területeit éles bombázógyakorlatokra, több százezer tonna robbanóanyagot, köztük napalmot és szegényített uránt tartalmazó bombákat szórva le. A következmény súlyos környezeti pusztulás és a régió egyik legmagasabb rákos megbetegedési aránya lett. Csak egy már nemzetközi botránnyal fenyegető polgári tiltakozási hullám tudta kikényszeríteni, hogy az amerikai haditengerészet 2003-ban végül befejezte halálos gyakorlatait a szigeten.
Puerto Rico kvázi gyarmati státusza azonban azóta sem változott. A sziget jelenleg is a drogkartellek elleni háború fedőnév alatt kialakított új katonai stratégia fő helyszíne, ahol (különleges státuszát kihasználva) az Egyesült Államok kongresszusi felhatalmazás vagy a helyiek engedélye nélkül állomásoztathat csapatokat, és ahonnan ugyanilyen módon indíthat támadásokat latin-amerikai országok (jelenleg még csak Venezuela) ellen.
A sziget szerencsétlenségét hivatalosan amerikai fennhatóságnak nevezik, a kifejezést azonban csupán a „gyarmat” szó finomított változataként használják. Papíron amerikai terület, a polgárait azonban – ahogy említettük is – nem is lehet annak tekinteni. Nem szavazhatnak a választásokon, nincs képviselőjük a szenátusban, de még a kongresszusban is csak egyetlen, szavazati jog nélküli bábképviselőjük ül, mintegy megfigyelői szerepben. Bár több ízben kérték hivatalos csatlakozásukat az Egyesült Államokhoz, hogy annak tagállama legyenek, ám az amerikai törvényhozás még csak válaszra sem méltatta a próbálkozásaikat. Nem véletlenül: Puerto Rico státuszánál fogva egy olyan szürkezónában lebeg, ahol Washington bármilyen felhatalmazás nélkül tehet meg bármit.
A halál ugródeszkája
A második világháború utáni, globális szuperhatalommá váló Egyesült Államok maximálisan ki is használta a sziget (saját magára nézve) szerencsétlen geopolitikai elhelyezkedését. Az 1965-ös Dominikai Köztársaság elleni inváziótól Grenada 1983-as megszállásán át Panama 1989-es lerohanásáig Puerto Rico volt a hadműveletek logisztikai és katonai központja. A jelenlegi helyzet természetesen komoly feszültséget okoz a helyiek körében: valós képviselet hiányában jobb híján lobbiznak a kongresszusi képviselőknél, és újságcikkekben hívják fel a figyelmet az aggodalmaikra, valamint arra, hogy az amerikai befolyási törekvéseket figyelembe veszik ugyan, de torkig vannak azzal, hogy területüket lőszerraktárnak és kiképzőbázisnak használják.
A kritikusok szerint Puerto Rico helyzete az Egyesült Államok történelmi képmutatásának szimbóluma: miközben a szabadság nevében indít célzott katonai támadásokat a szigetről, épp a szabad döntés lehetőségét vonja meg attól. A sziget szuverenitási törekvéseit figyelembe sem veszi, a gazdaságát és a területeit saját ellenőrzés alá vonva pedig még azt sem engedi, hogy saját képviseleti rendszert dolgozzon ki magának. Puerto Rico helyzete tehát egy birodalmi logika pontos lenyomata. Az Egyesült Államok a drogháború, a terrorellenes küzdelem és a demokráciaexport narratíváját használja, ám a helyiek számára az üres szavak pusztán a függőség, a kiszolgáltatottság és a képviselet nélküli lényszerlojalitás állapotát konzerválják. Puerto Rico így a posztkoloniális korszak élő paradoxonaként megy újra és újra háborúba, olyan történelmi nagyhatalmi hibaként, amelyet soha nem akarnak kijavítani.
***
Fotó: Puerto Ricó-i partszakasz
