Hollandiában meglepetés született az előre hozott parlamenti választáson: a szavazatok 99,7 százalékát már feldolgozták, de továbbra is fej fej mellett áll a liberális 66-os Demokraták (D66) és a Patrióták Európáért (PfE) frakcióban ülő Geert Wilders-féle Szabadságpárt (PVV). A különbség mindössze 14 ezer voks, a mintegy 135 ezer postai szavazatot kedden összesítik.

Ez eddig a holland történelem valaha volt legszorosabb eredménye, de az első helyezett kilététől függetlenül mind a D66, mind a PVV 26 mandátumra számíthat a 150 fős törvényhozásban.

Ez leginkább a PVV számára jelent veszteséget, míg a D66 szereplése meglepetés, hiszen őket még azelső háromba sem várták. A várható szavazati arány is rekord: jelenleg a D66 a voksok 16,9, a PVV a 16,7 százalékát szerezte meg, így bármelyikük is lesz a győztes, ilyen alacsony aránnyal még egy párt sem nyert választást az arányosságáról híres holland rendszerben. 

Az előzetes felmérések a bevándorlásellenes párt győzelmét jósolták, igaz, jóval kisebb arányban, mint 2023-ban. Még ha a PVV első helyen is végez, minden politikai erő kizárta a vele való együttműködést, így vélhetően nem kap szerepet a következő holland kormányban.

A legnagyobb esély arra van, hogy a D66 vezetője, Rob Jetten lesz a következő miniszterelnök, ami szintén történelmi lenne: 38 évesen a legfiatalabb holland kormányfő lehet, aki ráadásul nyíltan homoszexuális.

Ehhez viszont a D66-nak egy minimum négy pártból álló koalícióra lesz szüksége, amire jelenleg a legreálisabb forgatókönyv a harmadik helyen végző Néppárttal (VVD), a negyedik Baloldali Zöldek–Munkáspárt-összefogással (GroenLinks-PvdA) és a jelentősen megerősödött, ötödik helyen végző kereszténydemokratákkal (CDA) való koalíció. 

Mivel a holland rendszer, ahogy említettük, teljesen arányos, csupán egy jogi bejutási küszöbbel, ezért általában sok párt kerül be a törvényhozásba, és így volt ezúttal is: 15 párt ugrotta meg az egy mandátumhoz szükséges 0,67 százalékos küszöböt. Ez is az oka annak, hogy nem elég egy hárompárti koalíció, kivéve, ha megegyeznek egy kisebbségi kormányról.

A sokpárti koalíciók nem idegenek a holland politikai kultúrától: 2023-ban is egy négypárti összefogás állt fel a PVV vezetésével, kiegészülve a Néppárttal (VVD), a most a parlamentből kieső Új Társadalmi Szerződéssel (NSC) és a Gazdákkal (BBB).

A mostani előre hozott választásra azért került sor, mert a PVV kilépett a koalícióból, így mindössze 7 hónapig állt fenn a kormány. A kormányfő, a politikán kívülről érkező Dick Shoof viszont ügyvezetőként a következő kabinet megalakulásáig hivatalában marad. 

Ha ezt a mostani választást összevetjük a 2023-as eredményekkel, akkor jól látható a holland pártrendszer instabilitása, hiszen a két éve jól teljesítő pártok egy része vagy nagyon meggyengült, vagy teljesen eltűnt. Ráadásul a korábbi kormánykoalíció pártjai a fő vesztesei a választásnak. 

Az egyik legnagyobbat a PVV bukott: míg 2023-ban letarolta a többi pártot a szavazatok 23,5 százalékával, 37 mandátumot szerezve, most 6,8 százalékpontos gyengüléssel és 11 képviselői hely elvesztésével csupán 26 mandátumhoz jutottak. Már a választások előtt kizárták a Wildersszel való együttműködést, vélhetően azért, mert a PVV a 10 pontos migrációs csomagja miatt lépett ki az előző kormányból, így a mostani kabinetre esélyes pártok ennek megismétlődését akarták elkerülni. 

A legnagyobb vesztes azonban az NSC, amely a 20 mandátumát mind elveszítette: míg 2023-ban 12,9 százalékot szerzett, most még a 0,67-et sem érte el. A BBB is veszített, igaz, ők egyébként is a koalíció legkisebb ereje voltak: 2023-ban 4,7 százalékot és 7 mandátumot szereztek, ami most 2,7 százalékra és 4 képviselői helyre esett vissza.

A Néppárt minimalizálta a veszteségeit: a 2010 és 2024 közötti miniszterelnök, Mark Rutte pártja két évvel ezelőtt 15,2 százalékot és 24 mandátumot szerzett, ezúttal pedig 14,2-t és 22 képviselői helyet, így jó esélye van ismét részt venni a koalícióban.

A felmérések jóval gyengébb szereplést vártak a korábbi vezető politikai erőtől, ám vélhetően pozíciójában marad Rutte utódja, Dilan Yeşilgöz. 

A Baloldali Zöldek Frans Timmermans korábbi európai bizottsági alelnök vezetésével szintén a legnagyobb vesztesek közé tartoznak. Timmermans is azért tért vissza korábban Brüsszelből, hogy győzelemre vigye a Baloldali Zöldek–Munkáspárt-szövetséget, ám ahogy 2023-ban, ezúttal is kudarcot vallott: míg legutóbb a PVV mögött második lett 15,8 százalékkal és 25 mandátummal, most még gyengébben szerepelt.

A szavazatok 12,7 százalékát és 20 képviselői helyet szerzett. Nem csoda, hogy Timmermans a választás éjszakáján le is mondott.

Jól látható tehát, hogy a Baloldali Zöldek–Munkáspárt kormányok a hollandoknál is követik az európai trendet, miszerint van egy elpártolási hullám a hagyományos, köztük a baloldali pártoktól. 

Ami a győzteseket illeti, itt a legtöbben két formációt említenek, amit azonban praktikus négyre kiegészíteni. Az egyértelmű nyertes a D66, amely könnyen lehet, hogy első helyen végez, története legerősebb eredményével. Míg 2023-ban az ötödik helyen végeztek 6,3 százalékkal és 9 mandátummal, most 16,9 százalékot és 26 képviselői helyet szereztek, így közel megtriplázták a mandátumaik számát.

Nagy győztesek még a kereszténydemokraták: míg 2023-ban 3,3 százalékkal 5 mandátumot, most 11,8 százalékot és 18 képviselői helyet értek el, így könnyen lehet, hogy kormányra kerülnek. Említésre érdemes még a győztesek közül két, a PVV-hez hasonló irányvonalat képviselő kisebb párt: a konzervatív liberális JA21, illetve a Fórum a Demokráciáért (FvD).

Előbbi az EP ECR, utóbbi az ESN frakciójában ül.

Míg 2023-ban a JA21 éppen bejutott a parlamentbe 0,68 százalékkal és 1 mandátummal, addig most 5,9 százalékkal 9 képviselői helyet szerzett. Az FvD is hasonlóan teljesített: 2023-ban 2,2 százalékot és 3 mandátumot szerzett, most 4,6 százalékot és 7 képviselő helyet. Jól látható tehát, hogy mindkét párt az előző eredményének több mint a dupláját érte el, ami azt jelenti, hogy a PVV-től elforduló szavazókat elsősorban hozzájuk pártoltak át.

Így a Néppárttól jobbra álló erők a mandátumok 28 százalékát birtokolják, ami valamivel több, mint a 2023-as 27,3 százalék, így közöttük csak átrendeződés történt, figyelembe véve azt is, hogy a választási részvétel a maga 78,4 százalékával valamivel magasabb volt, mint a két évvel ezelőtti 77,8. 

Összességében a legvalószínűbb egy négypárti D66–VVD–GroenLinks–PvdA–CDA-koalíció, a másik opció egy kisebbségi vagy ötpárti kormány lenne más, kisebb formációk bevonásával. A voksolás a PVV számára több tanulsággal is szolgált: Wilders negatív kampánya nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, miszerint ők a bukott kormánykoalíció vezető ereje, amelyet ők robbantottak szét.

Ezzel szemben hatékonyabbnak bizonyult a D66 pozitív üzenetekre koncentráló kampánya, segítségül hívva Barack Obama kampányának korábbi, „Yes We Can” jelszavát. Vélhetően az is sokat nyomott a latban, hogy a párt ellen több erőszakos cselekmény történt a kampány alatt, igaz, ezeket Wilder is elítélte. A tanulság tehát az, hogy választást nyerni nem feltétlenül csupán negatív üzenetekkel lehet, főként kormányzati pozícióból. Így Wilders szinte biztosan ellenzékből folytathatja, ahol elkezdheti a PVV újjáépítését. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons