Amikor 2025 szeptemberében Albánia bemutatta a világ első mesterségesintelligencia-miniszterét, Európa egyszerre nevetett és zavartan figyelt. Diella, a generatív modell Edi Rama miniszterelnök digitális kísérlete: az ígéret szerint átláthatóbbá tenné a közbeszerzéseket és kiszűrné a korrupciós kockázatokat.  
A projektet hamar politikai performanszként is értelmezték: Rama látványosan az innováció zászlaját emelte, miközben az EU-tagságra váró országban továbbra is a korrupció és a bizalmatlanság uralta a közéletet. 

Diella története azonban váratlan fordulatot vett. Októberben Rama bejelentette, hogy a mesterséges miniszter „várandós” lett – pontosan 83 „gyermekkel”, vagyis annyi új programmal, amennyi szocialista képviselő van az albán parlamentben. A bejelentés egyszerre volt groteszk és szimbolikus: a mesterséges intelligencia immár nemcsak dolgozik, hanem szaporodik is, miközben a kormány a technológiát a demokratikus működés részévé próbálja tenni. 

Mit jelent az MI esetében a várandósság? 

Az, amikor az albán mesterségesintelligencia-minisztert, Diellát „terhesnek” nevezik valójában a rendszer bővítésének technológiai és intézményi új fázisát jelöli: egy olyan állapotot, amelyben Diella új, önállóan működő alrendszereket – úgynevezett „gyermekeket” – hoz létre. Ezek a gyermekek tulajdonképpen specializált MI-asszisztensek, amelyek az államigazgatás törvényhozó szintjén kapnak szerepet. 

A „várandósság” tehát ebben az értelmezésben egyfajta állapotváltás: az MI többé nem egyetlen entitásként működik, hanem egy kiterjedt, önálló alrendszerekből álló hálózatként. A rendszer így skálázhatóvá válik, amelyben az emberi szerep fokozatosan felügyeleti funkcióra korlátozódik. Ezzel együtt Diella „gyermekei” nemcsak adminisztratív segédeszközök lesznek, hanem az állami döntéshozatali folyamatok aktív szereplői. 

Mik a tervek a gyermekekkel? 

A kormányzati kommunikáció szerint az „MI-gyermekek” 2026-tól segítik a parlament munkáját, elemzik a vitákat, összegzik az előterjesztéseket, és valós időben javaslatokat tesznek a képviselőknek. A hivatalos magyarázat szerint nem helyettesítik, csak támogatják az emberi döntést. A kísérlet célja, hogy minden szocialista képviselő mellé saját, személyre szabott MI-asszisztenst rendeljenek, amely folyamatosan figyeli a politikai kommunikációt, a közösségi médiát, majd visszajelzéseket ad ezekről. A modell előnye, hogy növeli a kormányzati monitoringkapacitást és az adatalapú döntés-előkészítés sebességét. 

Technikai szempontból ezek az alrendszerek valós idejű adatkapcsolatokon keresztül működnek. Összeköttetésben állnak a közbeszerzési adatbázisokkal, az állami nyilvántartásokkal és a parlamenti jegyzőkönyvekkel. Az adatok feldolgozását gépi modulok végzik, amelyek képesek anomáliák és hálózati kapcsolatok felismerésére – például cégek, személyek vagy intézmények összefonódásainak feltérképezésére. 

Nagyobb a befolyásuk, mint azt gondolnánk 

Nem véletlen, hogy Rama amikor a „terhességet” bejelentette, így fogalmazott:  

Például: ha elmész kávéra és elfelejtesz visszajönni dolgozni, a gyermek elmondja, mi hangzott el, amíg nem voltál a teremben, sőt még azt is, hogy ki ellen kell érvelned. 

Ez a mondat, amilyen ártalmatlannak tűnik, annyira pontosan leírja a gondolatmenetet, amely röviden összefoglalja a projekt valódi logikáját: az asszisztensek a feledékenység pótlékaként, a politikai emlékezet és a stratégiai gyorsreagálás eszközeként lépnek működésbe. Nem egyszerűen információt adnak; narratívákat állítanak fel, befolyásolják a reakciókat és irányt mutatnak a konfliktuskezelésben. Az MI így nem neutrális asszisztensként működik, hanem inkább aktív politikai tanácsadóként –  

Egyfajta digitális házőrzőként, amely megmondja, kiket érdemes támadni vagy védeni a nyilvános térben. 

Ebből két dolog következik: egyrészt a hatékonyság ígérete – kevesebb „kikapcsolt” pillanat, gyorsabb reagálás, személyre szabott információ – másrészt az etikai és jogállami dilemmák. Ha a gép nem csupán emlékeztet, hanem tanácsol is, akkor hol húzzuk meg az emberi döntés és a gépi javaslat közötti határt? Ki vállalja a felelősséget, ha a „gyermek” tévesen jelöl meg célpontokat vagy torz információk alapján ad tanácsot?  

Fotó: Wikimedia Commons 

Kapcsolódó: