Törökország és Irak olyan pénzügyi mechanizmust hozott létre, amely az iraki olajbevételeket török cégek által kivitelezett vízügyi projektekbe irányítja. A „vízért olajat” rendszer egyszerre gazdasági manőver és befolyásépítés: vízügyi megoldásokat kínál a súlyos aszállyal küzdő Iraknak, miközben biztos piacot és politikai befolyást teremt Törökország számára. 

Egy egyszerűségében hatásos megállapodás keretében Ankara és Bagdad létrehozott egy mechanizmust, amely a Törökországba irányuló iraki olajexportból származó bevételeket török ​​cégek által kivitelezett iraki vízprojektekbe irányítja.  

A mechanizmus lényege: Törökország megveszi az iraki olajat, annak rendje és módja szerint fizet érte, ezek az összegek azonban egy speciális alapba kerülnek, majd az iraki kormány abból finanszírozza a török cégek által Irak területén végzett vízgazdálkodási és földterület-rekultivációs projekteket. (A gyakorlatban ez első körben három vízgyűjtőgát építését jelenti, a folytatásról pedig máris folynak a tárgyalások.) A pénz ebben az esetben csak közvetítő eszköz: a két ország egy „vízért olajat” rendszert dolgozott ki, amely messze túlmutat önmagán. 

Sok legyet egy csapásra 

Törökország és Irak között régóta feszült a viszony a vízmegosztás és a vízinfrastruktúra miatt. Az aszályokkal sújtott Irak újra és újra azzal vádolja szomszédját, hogy korlátozza a Tigris és az Eufrátesz folyók területére érkező vizének mennyiségét – míg Törökország az iraki vízinfrastruktúra csapnivaló állapotát emlegeti válaszként. A mostani megállapodással ez a feszültséggóc eltűnhet, de a sok legyet egy csapásra elven alapuló üzlet tartalmaz még pozitív hozadékot – elsősorban természetesen Ankara számára. Törökország ezzel egyrészt stabil olajimportforrást biztosít magának (tavaly megközelítette a 2 milliárd dolláros értéket), másrészt saját vállalatainak biztosít projektlehetőségeket, miközben „vízdiplomáciája” a régiós vízhiány bőkezű megoldójának szerepébe helyezi.  

Végül, de messze nem utolsósorban: Ankara a megállapodás révén megerősítheti a befolyását Irakon belül, miközben az a választásokra készül. A politikai dimenzió egyáltalán nem elhanyagolható. Mohamed Sia asz-Szudáni kormányfő számára a megállapodás megkötése konkrét válasz a növekvő vízhiány miatti közfelháborodásra, amely Irak egyes részein már folyamatos tüntetésekben csúcsosodik ki. Törökország így egyszerre válik olajimportőrként regionális infrastruktúrahatalommá, s miközben saját vállalatainak teremt gyümölcsöző feltételeket, diplomáciai céljait is elegánsan éri el, kihasználva Irak kiszolgáltatott helyzetét. 

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Necati Savas/MTI/EPA