A várakozásoknak megfelelően a demokraták jelöltje, Zohran Mamdani nyerte a New York-i polgármester-választást: ő lesz az első muszlim és szocialista polgármester. 

Az újonnan megválasztott városvezető több mint egymillió szavazatot szerzett – az összes leadott voks 50,4 százalékát, 8,8 százalékkal legyőzve demokratapárti társát, Andrew Cuomót (41,6 százalék). Utóbbi, akit Mamdani legyőzött a párt előválasztásain, később úgy döntött, hogy függetlenként indul. A republikánus jelölt, Curtis Sliwa, aki sem pártja, sem Trump táborának támogatását nem élvezte, 7,1 százalékot kapott. 

Mamdani a város öt kerületéből négyben nyert. A legjobb eredményt Brooklynban érte el, amelyet fő bázisának tartanak: itt a voksok 57 százalékát szerezte meg. Manhattanben és a Bronxban is ő kapta a szavazatok több mint felét. Staten Islanden ugyanakkor nem tudott győzni, ott Cuomo 55 százalékot szerzett.

Pedig a sziget eddig a republikánusok terepe volt: négy évvel ezelőtt Curtis Sliwa több mint 60 százalékot szerezve nyert itt. 

A részletes eredmények első elemzései azt mutatják, hogy Mamdani a város legváltozatosabb, túlnyomórészt afroamerikai, ázsiai és spanyol lakosságú negyedeiben nyert, Cuomo pedig inkább a fehér területeken volt a favorit. 

A részvétel 20 éves csúcsot ért el 

Mamdani felemelkedése az egyik leggyorsabb az elmúlt évek amerikai politikájában. Alig egy éve, amikor bejelentette polgármester-jelöltségét, még alig volt ismert. Januárban az előrejelzések szerint csak 8 százalék esélye volt a győzelemre. 

A baloldali jelölt újonnan jött népszerűsége rekordrészvételt eredményezett. Több mint kétmillió New York-i adta le a szavazatát – ez majdnem kétszerese a négy évvel ezelőttinek. Ez volt a legmagasabb választási részvétel az elmúlt két évtizedben, vagyis minden jel arra utal, hogy a fiatalok sokkal nagyobb számban vettek részt a választásokon, mint korábban. 

Mamdani nem tudta megnyerni az összes demokratát 

A választás egyik különlegessége az volt, hogy két demokrata is szerepelt a szavazólapon. Ez a magyarázat arra, hogy Mamdani a 2024-es elnökválasztáson Kamala Harrist támogató szavazók csupán 60 százalékát nyerte meg, míg a többi 36 százalék Cuomóra szavazott. Ez rávilágít a Demokrata Párton belüli megosztottságra a baloldali és a mérsékeltebb frakciók között. 

Úgy tűnik, hogy a 2024-es Trump-szavazók szinte egyenlően oszlottak meg a republikánus jelölt, Sliwa és a mérsékelt demokrata, Cuomo között. Az utóbbi sikere azonban azért nem volt elég, mert a New York-i szavazók csak körülbelül 19 százaléka tartja magát republikánusnak. 

A fiatalok voltak a kulcs a győzelemhez 

Mamdani a 30 év alatti New York-iak szavazatainak körülbelül a 62 százalékát, a 30–44 évesekének pedig több mint a felét szerezte meg. Ezzel szemben a 65 év felettiek körében csak 29 százalékot ért el. 

Másrészt a választói többségében férfiak. Az AtlasIntel legfrissebb közvélemény-kutatása szerint 51 százalékuk szavazott rá, míg a nőknek csak a 37 százaléka. 

A város kisebbségeinek jelöltje 

Az új polgármester minden etnikai csoport körében nyert, kivéve a fehér szavazókat. Az ázsiai New York-iak 59 százaléka őt támogatta, ami a kétszerese Cuomo arányának, míg az afroamerikaiak 48, a spanyol ajkúak 45 százaléka rá szavazott. Vetélytársa azonban a fehérek körében győzedelmeskedett, 45 százalékot szerezve Mamdani 37 százalékával szemben. 

Nincs jövedelmi különbség 

Mamdani azt ígérte a kampányában, hogy New Yorkot „megfizethetőbbé” teszi, befagyasztja a bérleti díjakat, bővíti az ingyenes tömegközlekedés és a gyermekgondozás hozzáférhetőségét. Ennek ellenére a támogatottsága minden jövedelmi szinten megmutatkozott. Az AtlasIntel legfrissebb felmérése szerint az alacsony jövedelmű New York-iak (50 ezer dollár alatt) 44 százaléka szavazott rá, míg a közepes jövedelműek 36 és a 100 ezer dollár feletti jövedelműek 48 százaléka. 

Miért fontos ez? 

Steve Bannon egykori Trump-stratéga a polgármesterré választását nem helyi politikai eseménynek, hanem az amerikai populizmus új szakaszának tekinti.

Mamdani ugyanis úgy győzött, hogy januárban csupán 8 százalék esélyt adtak neki erre, ami azt bizonyítja, hogy a rendszerellenes, alulról szerveződő politikai mozgalmak mindkét oldalon erősödnek, miközben a hagyományos pártstruktúrák elveszítik a jelentőségüket.

Bannon éppen ezért figyelmezteti a republikánusokat, hogy Mamdani tehetséges politikus, aki képes volt mozgósítani a gazdasági nehézségekkel küzdő, mindaddig passzív szavazókat, hasonlóan Trump 2016-os kampánystratégiájához. A republikánus párt ezért szerinte csak akkor képes győzni, ha teljes mértékben Trump irányvonalát követi.   

Mamdani győzelme komoly figyelmeztetés a republikánusok számára: a demokraták ugyanis ugyanazzal az anti-establishment, vagyis egy személyt kiemelő, egyszavas, egyszerű online üzenetekkel operáló stratégiát alkalmazták, mint Trump Make America Great Again-tábora.

Ezáltal olyan széles társadalmi koalíciót állított maga mögé New Yorkban, mint Trump 2016-ban és 2024-ben: döntően a leggazdagabb és legszegényebb, 45 év alatti, afroamerikai, latino és ázsiai választók körében volt a legnépszerűbb, ami jelzi ezeknek a csoportoknak a balratolódását.

Bannon szerint ezért a republikánusok hibát követnek el, ha alábecsülik ezt a baloldali populizmust, mert annak szervezettsége (DSA, Working Families Party) valós veszélyt jelent számára. Ebből adódóan a jövő politikáját az USA-ban a populizmus két iránya, a jobboldali nacionalizmus és a baloldali neomarxista irányvonal fogja meghatározni, miközben a centrista neokonzervatív és neoliberális pártelitek háttérbe szorulnak.

Az üzenet világos: a republikánusok vagy teljes mértékben az America First mögé állnak, vagy elveszítik a politikai harcot az új, radikalizálódó baloldallal szemben.

Ez az ideológiai törésvonal Európában is megjelenik: a kontinensen ugyanígy kétféle populizmus erősödik. A baloldali populizmus (Mélenchon Franciaországban, a Podemos Spanyolországban) a gazdasági egyenlőtlenségekre és a szociális igazságosságra épít. A jobboldali populizmus (Németországban az AfD, Franciaországban Le Pen, Olaszországban Salvini) a nemzeti szuverenitást és az elitellenességet helyezi előtérbe. Bannon felismerése, hogy a politikai energia mindkét esetben a szélen van a korábbi centrum helyett, Európában is igazolódik, és a következő években még élesebben rajzolhatja át az uniós politikai térképet.  

Ha ez a trend tovább folytatódik az Egyesült Államokban, az megerősítheti a jobboldali, szuverenista erőket Európában, ugyanakkor a Mamdani-féle szereplők megszilárdíthatják az amerikai és európai baloldali populista mozgalmak közötti ideológiai kapcsolatokat a „szociális igazságosság” és a „megfizethetőség” narratíváján keresztül.

Mindkét irány gyengíti a centrista, kompromisszumkereső kormányokat, amelyekre az EU döntéshozatala épül. Ez azt jelenti, hogy az amerikai populista polarizáció európai ideológiai importként működik, ami mindkét oldal radikalizálódását táplálhatja. Magyarország esetében ez új együttműködési lehetőséget is eredményezhet az amerikai jobboldali hálózatokkal (CPAC, Heritage Foundation), ugyanakkor feszültséget okozhat az EU-val és a mainstream amerikai politikával.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons