Annak ellenére, hogy Trump elrendelte a Pentagon felkészülését egy katonai beavatkozásra Nigériában a keresztények védelme érdekében az iszlám militánsok támadásaival szemben, az amerikai erők valószínűleg nem lesznek képesek véget vetni a több évtizede tartó felkelésnek, amely Afrika legnépesebb országában a különböző szekták közötti konfliktusok miatt rengeteg áldozatot követelt. 

Az amerikai hadsereg nem sokat tehet az erőszak megfékezése érdekében, hacsak nem hajlandó egy iraki vagy afgán stílusú hadjáratot indítani, amit azonban senki sem tart megfontolásra érdemesnek. Ennek ellenére az amerikai hadműveleti tervezőknek van néhány olyan stratégiai lépésük, amellyel felléphetnek a militánsokkal szemben. 

Légitámadásokat hajthatnak végre az észak-nigériai militáns csoportok támaszpontjai ellen. Az MQ–9 Reaper és az MQ–1 Predator típusú amerikai drónok néhány járművet, sőt egy maroknyi konvojt is megtámadhatnak, az amerikai erők pedig a nigériai katonákkal együtt rajtaütéseket hajthatnak végre a falvakban, hogy megsemmisítsék azokat a lázadókat, akik az ország északi részén lévő vidéki településeken rejtőznek. 

Ezek mind részei voltak azoknak a lehetőségeknek, amelyeket az Egyesült Államok Afrikai Parancsnokságának tisztviselői dolgoztak ki, hogy továbbítsák a Pentagon közös vezérkarának. A terveken Trump bejelentését követően kezdtek dolgozni, miután az amerikai elnök katonai akcióval fenyegetőzött, hogy megállítsa a – szóhasználatával élve – „kedves keresztények” elleni támadásokat, ami valójában egy erőszakba hajló, a földtulajdonlás körüli vita, amely több ezer muszlim és keresztény életét követelte. 

A Boko Haram és az Iszlám Állam Nyugat-afrikai Tartománya nevű militáns csoport a nigériai keresztényeket, valamint sok muszlimot vett célba. A jelenlegi és volt katonai tisztviselők szerint azonban az Egyesült Államok bármilyen nagyobb nigériai katonai művelete valószínűleg kudarcba fulladna. 

Az amerikai közvélemény egyáltalán nem érdeklődik az iraki vagy afganisztáni típusú katonai akció megismétlése iránt, sőt még maga az elnök sem, legalábbis a közelmúltbeli közösségimédia-bejegyzésein túl. Trump bármilyen potenciális erőfeszítése, hogy a hadsereget a kedvelt módszerével – a légitámadásokkal – a nigériai felkelőkre irányítsa, valószínűleg sokkolná és megfélemlítené a militánsokat, de ennél sokkal többet nem érne el. 

A Stuttgartban található parancsnokság, amely az amerikai katonai apparátus nagy részéhez hasonlóan minden elképzelhető vészhelyzetre készen áll, három lehetőséget vázolt fel – könnyű, közepes és nehéz – a konfliktus eszkalálódásával kapcsolatban. 

A könnyű opciót partneri műveleteknek nevezik, ennek keretében az amerikai katonaság és a külügyminisztérium támogatná a nigériai kormányerőknek a Boko Haram és más iszlám lázadók elleni fellépését, akik többnyire Nigéria északi részén támadtak, raboltak el és gyilkoltak meg civileket, ahol az említett szektariánus és etnikai erőszak már közel 20 éve dúl. Az Egyesült Államoknak ezeket a műveleteket az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség segítsége nélkül kellene végrehajtania, amelynek Abujában lévő irodája hivatalosan júliusban bezárt, miután a Trump megszüntette azt. 

De ez a lépés számos problémával járna, amelyek közül a legkényesebb, hogy az észak-nigériai Száhel-övezetben dúló erőszak nyelvi, kulturális és vallási vonalak mentén zajlik, méghozzá, ahogy említettük, nagyrészt a földhasználat és a földbirtoklás miatt, amit ráadásul egyes esetekben átsző a nigériai kormány korrupciója is. A régió földművelői és állattenyésztői évtizedek óta harcolnak egymással a földhasználatért, a militáns iszlám csoportok pedig kihasználják a bizalmatlanságukat, hogy a saját céljaikat érvényesítsék. 

A Boko Haram keresztényeket és muszlimokat egyaránt megölt, és bár a korábbi amerikai kormányok hírszerzési és biztonsági segítséget nyújtottak Nigériának a csoport elleni fellépéshez, a nigériai hadsereg emberi jogi visszaélései miatt fegyvereket nem voltak hajlandók eladni nekik. 

Az Afrika Parancsnokság által előterjesztett közepes opció magában foglalná a militáns táborok, bázisok, konvojok és járművek elleni dróncsapásokat. Ráadásul az amerikai Predator és Reaper drónok órákig körözhetnének a támadás előtt, ahogy más amerikai hírszerző szervek is gyűjthetnének információkat a konkrét célpontokról. 

Ennek a lehetőségnek a hátulütője, hogy az amerikai hadsereg augusztusban kiürítette a két legközelebbi drónbázisát Agadezben és Niameyben, amelyeket most orosz erők foglalnak el. 

Pedig a Niameyből vagy Agadezből indított drónok egy óra alatt elérhették volna a célpontjaikat. Jelenleg azonban az Egyesült Államok számára a legközelebbi ismert drónindító hely Dél-Európa és talán Kelet-Afrika, ahol az amerikai hadseregnek nagyobb bázisa van. 

Egy tisztviselő azt javasolta, hogy környékezzék meg a Trump-kormány kegyét kereső nyugat-afrikai országokat, hogy azok engedélyezzék a területeik használatát, de kérdés, hogy ez mennyire járható út, mivel ellentétes lenne a kontinensen hatalmas befolyású nigériai kormány akaratával, és újabb problémákat okozhatna a szomszédos országoknak. 

A nigériai kormány kijelentette, hogy üdvözli az Egyesült Államok segítségét az iszlamista lázadók elleni küzdelemben, de hozzátette, hogy minden intézkedésnek tiszteletben kell tartania az ország szuverenitását és területi integritását. 

A katonai tisztviselők szerint a legkeményebb megoldás az lenne, ha egy repülőgép-hordozókból álló csoportot küldenének a Guineai-öbölbe, és harci repülőgépeket, esetleg hosszú hatótávolságú bombázókat vetnének be, hogy csapásokat mérjenek Nigéria északi részének mélyén. E terv akadálya, hogy az Egyesült Államok egyik repülőgép-hordozója, a Gerald R. Ford Európából a Karib-tenger déli része felé tart, ahol Trump háborút hirdetett a kábítószerkartellek ellen. A többi pedig jelenleg vagy a Csendes-óceánon, illetve a Közel-Keleten van bevetésen, vagy karbantartás alatt áll. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons