Kína 4 milliárd dollár értékben bocsátott ki dollárban denominált államkötvényeket Hongkongban, két egyenlő részletben (3 és 5 éves kötvények), gyakorlatilag az amerikai állampapírok hozamszintjén: a 3 éves papír azonos hozammal, az 5 éves mindössze +2 bázisponton (1 bp = 0,01 százalékpont) az USA-kincstárjegy felett kelt el. Ez elsődleges piacon (kibocsátáskori árazás) most először sikerült Pekingnek, mert eddig a paritás legfeljebb a másodpiacon (kibocsátás utáni kereskedés) fordult elő.

Az érdeklődés nagyságát jelzi, hogy közel 30-szoros volt a túljegyzés: 118 milliárd dollárnyi rendelés állt szemben a 4 milliárdos kínálattal, majd az államkötvények a kereskedés első óráiban azonnal 40 bázisponttal csökkentették a felárat (hozamkülönbözetet), jóval az amerikai államkötvény alá nyomva az árat. A vevők 43 százalékát hivatalos pénzintézetek adták (központi bankok, szuverén vagyonalapok, biztosítók), földrajzilag pedig a papírok több mint a fele Ázsiába, negyede Európába, 16 százaléka a Közel-Kelet–Észak-Afrika térségbe került.

A történelmi kötvénykibocsátás előfeltételeit a politikai enyhülés (Trump–Hszi egyéves kereskedelmi „tűzszünete”), a bőséges globális likviditás (piaci pénzbőség), valamint a ritkasági prémium teremtette meg.

Kína ritkán és viszonylag kis összegben (pár milliárd dollár) szokott dollárban állampapírt eladni, ezért kevés a kínálat, a befektetői igény pedig időközben felhalmozódik. Amikor egy új állampapír mégis megjelenik, sok vevő egyszerre akar vásárolni, ami túljegyzéshez és alacsonyabb hozamhoz vezet (ritkasági prémium).

Olcsóbb dollár a kínai cégeknek

A kibocsátás hátterében három hajtóerő áll. Először is Peking tudatosan mélyíti az offshore dollár hozamgörbéjét (külföldi dollárpiaci viszonyítási pont), hogy stabil benchmarkot (árképzési alapmértéket) adjon a vállalati kibocsátóknak. Ez különösen fontos, mert a kínai cégek idén hároméves csúcson, 90 milliárd dollár körül járó dollárkötvény-kibocsátást értek el, ami egy „visszapattanás” a 2023–24-es ingatlan- és Fed-szigorítások okozta pangás után.

Másodszor, az intézményi diverzifikáció, azaz a kockázatok szétterítésének a kereslete kifejezetten erős a magas minősítésű, rövid lejáratú szuverén papírok iránt, különösen, ha azok paritásban vagy annak a közelében vannak árazva.

Harmadszor, a geopolitikai deeszkaláció és a kamatpálya körüli várakozások csökkentették a „bizonytalansági felárat”, így a rendelkezésre álló erőforrások könnyebben mozdultak Peking irányába. Az S&P a mostani ügyletre A+ hosszú devizaminősítést adott, és az, hogy a bevétel „általános kormányzati célokra” megy, azt jelzi, hogy nem ez „tűzoltás”, hanem tudatos piacépítés.

Új viszonyítási pont a dollárpiacon

Peking azzal, hogy képes a USA-kincstárjeggyel azonos hozamon finanszírozni, átárazhatja a globális megtakarításokért folyó versenyt: a hivatalos és az alapkezelők egy része időszakosan kínai szuverén papírokba kerülhet, elszívva a keresletet más feltörekvő államkötvény-kibocsátóktól.

A nagyon alacsony hozamkülönbözet nem kínai jelenség: az Egyesült Arab Emírségek 10 éves dollárkötvénye 18 bázisponttal drágábban ment el szeptemberben, Dél-Korea pedig 17 bázisponttal drágábban adott el ötévest októberben – vagyis az egész nemzetközi piac az „olcsó dollárállam” korszakát éli.

Végül pedig, ha Kína könnyen és olcsón jut dollárhoz, akkor a cégei is: a mélyebb referenciagörbe további, kedvezőbb árú vállalati devizakibocsátást ösztönözhet, ami a kelet-közép-európai beruházások finanszírozását is serkentheti. Magyar szemszögből ez olcsóbb forráslehetőséget, de élesebb versenyt is jelent a beruházási pénzekért.

A paritás nem kőbe vésett új norma – egy újabb geopolitikai hullám vagy hitelminősítési sokk növelheti a felárakat –, de amíg a likviditás bőséges és a „ritkasági prémium” él, Kína a legnagyobbakkal azonos kasszánál fizethet.

Kapcsolódó: