Miközben az amerikai tőzsde rekordokat dönt, a technológiai részvények pedig újrahúzzák a világgazdaság hangulatát, egyre több közgazdász figyelmeztet arra, hogy a pénzügyi rendszer mélyén ismét gyülekeznek a „csótányok”.
Michael Roberts elemzésének tanulságai a globális pénzügyi rendszer állapotáról
A brit marxista közgazdász a legutóbbi írásában azt állítja: a felszín alatt újra ugyanaz a kockázathalmaz épül, amely 2008-ban a globális válságot előidézte, csak ezt most nem a bankok, hanem az árnyékbanki szektor rejti.
Roberts szerint a részvénypiaci eufória csalóka. A mesterséges intelligencia köré szerveződő „big tech” láz ugyan hatalmas nyereségeket termel a tőkepiacon, de annak reálgazdasági alapjai gyengék: a vállalati profitok növekedése lassul, a részvényárfolyamok pedig már a dotkomlufi idején látott szinteket is meghaladják.
A tőzsdei fellendülés új csúcsokat döntött az árfolyamok és a vállalati nyereségek arányában. A P/E ráta, ahogy nevezik, mintegy 40 százalékkal lépi túl a történelmi átlagát, így meghaladja a 2000-es években a dotkomlufi idején elért arányt is. Ez a buborék akkor a P/E ráta 40 százalékos csökkenésével kipukkadt.
Ezzel párhuzamosan a közbeszéd az államadósságra koncentrál, miközben Roberts szerint a valódi probléma máshol keresendő –
nem az államok költekeznek túl, hanem a pénzügyi szektorban kontrollálatlanul nő a kockázat.
A „csótányok” allegóriája azokra a nembanki hitelezőkre (private credit alapokra) utal, amelyek az utóbbi években hihetetlen sebességgel terjeszkedtek. E szektor 2020 óta megháromszorozta a méretét, és ma már több mint 1,3 ezermilliárd dollárnyi eszközt kezel. A probléma az, hogy ezek az alapok kevésbé szabályozottak, a hitelezési kockázatok pedig gyakran újracsomagolt formában térnek vissza – éppúgy, mint a válság előtti CDO-k (Collateralized Debt Obligation – értékpapírosított jelzálog-fedezetű kötvények) idején. Az amerikai és európai nagybankok már most százmilliós leírásokat jelentettek be a private credit ügyleteikhez kapcsolódva, és az IMF becslése szerint a nembanki szektorba áramló források 4,5 ezermilliárd dollárnyi potenciális kitettséget jelentenek a pénzügyi rendszerre nézve.
Roberts megfogalmazása világos: miközben a kormányok és a jegybankok az államadósságon vitatkoznak, a globális pénzügyi rendszer peremén újra felépül egy láthatatlan kockázati piramis. A 2008-as válság is úgy indult, hogy mindenki hitt a „kiszámított kockázatokban” – egészen addig, amíg a rejtett pénzügyi rizikók felszínre nem törtek.
A láthatatlan kockázat megjelenhet a periférián is
Magyarország a nemzetközi pénzügyi láncok perifériáján helyezkedik el, de nem mentesül a fősodorban zajló folyamatoktól. A nagyvállalati szektor egyre gyakrabban finanszírozza magát nembanki csatornákon – kötvényprogramokon, zárt alapokon vagy nemzetközi private equity hitelezésen keresztül. Ez növeli a források rugalmasságát, ám kitettséget is jelent a globális kockázati ciklusokkal szemben. Ha a nyugati árnyékbanki piacokon megindul egy leértékelődési hullám, az megszorítja a likviditást Közép-Európában is és emeli a vállalati hitelprémiumokat.
A magyar bankszektor jelenleg stabil és tőkeerős, de a vállalati hitelezésben már most látszik a szigorodás: a projekthitelek, az ingatlanfinanszírozások és az M&A-ügyletek egy része külföldi nembanki alapoktól függ. Ezért az MNB-nek – a prudenciális felügyelet mellett – rendszerszintű kitettségi térképet érdemes készítenie, amely azonosítja, hogy milyen hazai vállalatok és pénzügyi közvetítők kapcsolódnak közvetve az árnyékbanki finanszírozási láncokhoz.
Ahogy Roberts is figyelmeztet:
a „csótányok” sosem ott bukkannak fel először, ahol a reflektorok világítanak.
A láthatatlan kockázatok nem a magyar bankrendszeren belül, hanem a nembanki forrásokban és a másodlagos hitelezési rétegekben növekedhetnek. Vagyis egy előrelátó pénzügyi politika most nemcsak a kamatot és az inflációt figyeli, hanem azt is, hol lehetnek a következő válság rizikófaktorai.
Az amerikai First Brands autóalkatrész-beszállító és a Tricolor Holdings szubprime autóhitelező csődje jelzi a bajt, a JPMorgan ugyanis 170 millió dollárt veszített a Tricoloron. A Fifth Third Bancorp és a Barclays 178, illetve 147 milliót, míg a First Citizens Bancshares és a South State 82, illetve 32 milliót bukott. Az európai BNP Paribas és a HSBC bank egyenként 100 millió dolláros vagy annál nagyobb hitelleírásokat jelentettek. Nem hiába mondta Jamie Dimon, a JPMorgan vezérigazgatója:
„Márpedig ahol meglátunk egy csótányt, az azt jelzi, hogy nem csak egy van belőlük!”
Kapcsolódó:
