Az izraeli–libanoni tűzszüneti megállapodás óta az Izrael és a Hezbollah közötti nyugtalan béke inkább a kimerültségből fakadó fegyverszünetnek tekinthető, mint a kölcsönös bizalmon alapuló békének. 2025 végén azonban ez a nyugalom egyértelműen romlik. Izrael sorozatos megelőző légitámadásai Libanon déli és keleti részén a Hezbollah katonai kapacitásának újjáépítése ellen, újból felkeltették a félelmet egy új konfliktustól.

Ez hamarosan mindkét felet újabb konfrontáció felé terelhetik, amely legalábbis kezdetben korlátozott mértékű maradhat. 

Izrael azt állítja, hogy a Hezbollah részben újjáépítette a támadó infrastruktúráját, különösen a 2024-es háború során megsemmisült rövid és közepes hatótávolságú rakétarendszereit. A hírszerzési értékelések arra utalnak, hogy a szíriai csempészútvonalak újra megnyíltak, lehetővé téve a Hezbollah számára, hogy újjáépítse az iráni gyártmányú Fateh-110 rakétáinak és helyi indítóberendezéseinek készleteit. 

Izrael szemszögéből ez a tevékenység megsérti a jelenleg hatályos tűzszüneti rendelkezéseket, valamint az ENSZ BT 1701. számú határozatát, amely előírja, hogy a fegyveres csoportoknak a Litani folyótól északra kell visszavonulniuk.

Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) azzal érvelnek, hogy a libanoni kormány vagy nem tudta, vagy nem volt hajlandó végrehajtani ezeket a feltételeket, ezt az állítást alátámasztják az amerikai tisztviselők is. 

Libanon: bukott állam? 

A libanoni kormány egyre növekvő politikai dilemmával szembesül. Joseph Aoun elnök és a Libanoni Fegyveres Erők (LAF) egyre nagyobb nemzetközi nyomás alatt állnak, hogy érvényesítsék az állam ellenőrzését a fegyveres erő alkalmazása felett, valamint biztosítsák a Hezbollah leszerelését, de ez utóbbi továbbra is domináns politikai szereplő marad Libanon hatalmi struktúrájában.

Bármely kísérlet a csoport erőszakos leszerelésére újra kirobbantaná a belső konfliktust, amely valószínűleg polgárháborúba sodorná az országot. 

Ez a belső patthelyzet fokozta Izrael aggodalmát, hogy Libanon nem tud és nem is fog eleget tenni a tűzszüneti kötelezettségeknek, ami politikai vákuumot eredményez Libanon déli határa mentén. A Hezbollah kihasználhatja ezt a kétértelműséget, hogy Izrael támadásait Libanon szuverenitásának megsértéseként ábrázolja, megerősítve ezzel a hazai legitimitását mint Libanon tényleges „ellenállási” mozgalma. Így Izrael megelőző intézkedései igazolják a Hezbollah folyamatos militarizálódását, míg a Hezbollah ellenállása igazolja Izrael megelőző csapásait. Az eszkaláció lehetősége pontosan ebben a spirálban rejlik. 

Izrael stratégiája 

Az izraeli kormányban a Hezbollah fenyegetésével kapcsolatos vita folyamatosan változik. A katonai tervezők a síita szervezetet nem izolált libanoni problémának tekintik, hanem Irán integrált regionális elrettentési hálózata részeként kezelik, a szíriai, iraki és jemeni milíciák mellett, amelyek együttesen nemcsak Izraelre, hanem a Közel-Kelet stabilitására is fenyegetést jelentenek.

A légitámadások közelmúltbeli növekedése egy szisztematikus gyengítési kampányt jelez, amelynek célja megakadályozni, hogy a Hezbollah képességei elérjék a 2024 előtti szintet. 

A politikai időzítés azonban kritikus fontosságú. Benjámín Netanjáhú miniszterelnök újbóli belföldi kritikával szembesül az északi biztonsági kudarcok és a Gázában a Hamász újbóli megjelenésével kapcsolatos folyamatos instabilitás miatt. A Hezbollah ellen indított korlátozott, de nagy nyilvánosságot kapott katonai művelet egyrészt a visszatartó erő hitelességének helyreállítását, másrészt a politikai hatalom megerősítését szolgálná. Az IDF legutóbbi retorikája, amelyben arra figyelmeztet, hogy egész Libanon felelős a Hezbollah cselekedeteiért, olyan vészhelyzeti tervre utal, amely a célzott csapásokon túl is eszkalálódhat. 

Izrael vezetése azonban tudja, hogy egy teljes körű észak-izraeli háború kimerítené az erőforrásait, különösen az izraeli–iráni konfrontáció kockázatának növekedése miatt. Ennek megfelelően a jelenlegi doktrína valószínűleg továbbra is az eszkalációs visszatartás marad: a Hezbollahra gyakorolt nyomás fokozása anélkül, hogy szélesebb körű regionális háborút váltana ki, legalábbis a közeljövőben. 

A Hezbollah visszafogott 

A Hezbollah szempontjából a visszafogottság hatékonyan szolgálta a stratégiai mélységét, mivel a csoport 2025 eleje óta elkerülte a nagyobb határon átnyúló rakétatámadásokat, helyette a kapacitás újjáépítésére és a belpolitikai üzenetekre koncentrált. Kalkulációját főként három tényező alakítja. Először is, a libanoni belpolitikai válság miatt a gazdaság összeomlás szélén áll, egy újabb háború tönkretehetné a Hezbollah társadalmi legitimitásának maradékát. Másodszor, figyelembe véve Irán regionális egyensúlyát, Teherán a Hezbollahot az Izrael elleni hiteles elrettentő erőnek tartja, nem pedig egy megnyerhetetlen konfrontációba keveredett, kimerült erőnek.

Harmadszor, a gázai változó miatt a déli front továbbra is instabil, ezért a Hezbollah vezetése valószínűleg az eszkalációt stratégiai tartalék lehetőségnek tekinti, amelynek segítségével csak akkor nyitna második frontot, ha Izrael átlépné a vörös vonalat. 

Ez az óvatos hozzáállás nem jelenti azt, hogy passzívak lennének. A Hezbollah valószínűleg helyreállította a parancsnoki hálózatának egy részét a Bekaa és Baalbek régiókban, fejlesztette a felderítési képességeit és befektetett a kék vonalnak nevezett határsáv mentén végzett ellenfelderítésbe. Ezek a lépések inkább védekező megtorlásra való felkészültséget jeleznek, mint azonnali offenzív eszkalációt. 

Az amerikai politika és Irán árnyékában 

Az Izrael által a Hezbollah ellen indított támadás nem választható el a tágabb regionális geopolitikai kontextustól. Irán mindig is a Hezbollahot tekintette a leghatékonyabb elrettentő eszközének, és a jelentések szerint fokozta a dél-libanoni fegyveres támogatását, előre látva az izraeli agressziót. Ha Izrael nagy offenzívát indítana, Teherán aszimmetrikus eszkalációval, szíriai milíciái rakétakilövéseivel vagy a jemeni húszi milíciák által a Vörös-tengeren és a Hormuzi-szorosban végrehajtott tengeri szabotázsakciókkal válaszolhatna. 

Ezzel szemben Washington befolyása továbbra is visszatartó tényező. A Trump-kormányzat igyekszik elkerülni a regionális eszkalációt.

Az amerikai diplomaták magánjelleggel figyelmeztették Izraelt, hogy ne indítson olyan nagyszabású műveletet, amely destabilizálhatja Libanont és megerősítheti Irán keményvonalasait. Ez a dinamika magyarázza Izrael jelenlegi magatartását: gyors ütemű légi műveletek, korlátozott földi behatolások, de a nyílt háború elkerülése. Ez egyensúlyt teremt a visszatartó erejű jelzések és a szövetségi kapcsolatok kezelése között, amely fennmaradhat, hacsak a Hezbollah cselekedetei vagy Irán számításai nem változnak drámaian, ami azonban valószínűleg bekövetkezik. 

Mit tartogat a jövő? 

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy egy izraeli támadás, amely a Hezbollah magas rangú parancsnokait megöli vagy súlyos polgári áldozatokat okoz, arra készteti a Hezbollahot, hogy rakétákat lőjön ki Izrael északi részére. Az IDF ezután több napos légi műveletekkel válaszolna, amelyek korlátozott földi behatolásokat is magukban foglalhatnak.

Mindkét fél elfogadná az Egyesült Államok által közvetített fegyverszünetet több napos heves harcok után, amely lehetővé tenné Izrael számára, hogy gyengítse a Hezbollah helyreállított képességeit. 

Kevésbé valószínű, hogy a Hezbollah Irán támogatásával új, koordinált hadjáratot indít precíziós rakétákkal és drónokkal. Izrael akkor valószínűleg mélységi csapásokkal és tartalékos hadosztályok mozgósításával válaszolna. Ez a kimenetel pusztítást okozna Libanonban, illetve azzal a kockázattal járna, hogy Irán és a támogatott milíciák beavatkoznának Szíriában, ami egy olyan forgatókönyv, amelyet minden fontos szereplő el akar kerülni, de nem tud teljesen kizárni. 

A legkevésbé valószínű, hogy Izrael folytatja a Hezbollah kulcsfontosságú személyiségei, logisztikai csomópontjai, konvojai és technológiai létesítményei elleni célzott légitámadásokat. A Hezbollah retorikával és korlátozott ellentámadásokkal válaszol, de elkerüli a tartós eszkalációt. A konfrontáció a háború küszöbén marad, míg a fegyverszünet hitelessége tovább romlik, ami előbb-utóbb valószínűleg az első két említett forgatókönyv egyikéhez vezet. 

Mik a kockázatok? 

A jelenleg hatályos tűzszüneti megállapodás kevésbé tűzszünetként, inkább az erőszak kezelésének mechanizmusaként működik. Izrael folyamatos támadásai és a Hezbollah titkos kapacitásépítése biztosítják, hogy az akció és reakció ciklusa megszakítás nélkül folytatódjon. A visszatartás és a provokáció közötti határ napról napra egyre szűkebb. A libanoni állam képtelensége a fegyverzetleszerelés érvényesítésére aláhúzza a rendszerének törékenységét.

Izrael érvelése, miszerint Libanon gyakorlatilag a Hezbollah befogadója, egyre inkább meghatározhatja a nemzetközi közvéleményt, igazolva Izrael jövőbeli megelőző intézkedéseit önvédelem címén. 

Izrael regionális helyzetét figyelembe véve Izrael Hezbollahra való összpontosítása összhangban áll az Irán regionális hálózatával szembeni, több fronton folytatott, szélesebb körű visszatartó stratégiájával. Ugyanakkor ez Izraelt túlterjeszkedésnek is kiteszi: minden északi eszkaláció azzal a kockázattal jár, hogy elvonja a forrásokat Izrael fő fenyegetésétől, Irántól. 

A 2025 végi események alakulása egy újabb izraeli offenzíva felé mutat, amelyet a Hezbollah újrafegyverkezése és kapacitásépítése indokol. Hogy ez célzott csapások kampánya marad vagy szélesebb körű háborúba torkollik, az attól függ, hogy a Hezbollah hogyan viseli el a nyomást, és Izrael milyen messzire megy a megfélemlítéssel, mielőtt az provokációvá válik.

Rövid távon Izrael vezetésének úgy tűnik, eltökélt szándéka, hogy érvényesítse a vörös vonalakat, illetve demonstrálja az operatív dominanciáját az északi határon.

Középtávon a kérdés nem az, hogy Izrael újra támad-e, hanem az, hogy mikor és milyen messzire megy, hacsak Libanon nem szerzi vissza a hiteles ellenőrzést a Hezbollah katonai eszközei felett, ami politikailag lehetetlennek tűnik. 

Európát érintő kockázatok 

Egy újabb izraeli–libanoni konfliktus humanitárius katasztrófát idézne elő az amúgy is meggyengült Libanonban. Tömeges menekülthullám indulhat el Szíria és Törökország irányába, majd tovább Európa felé, különösen Cipruson, Görögországon és Olaszországon keresztül. Mivel Libanon már most több mint egymillió szíriai menekültet lát el, egy új háború az európai migrációs nyomás drámai növekedéséhez vezethet. 

A Földközi-tenger keleti medencéje kulcsfontosságú térség Európa gázellátásának diverzifikálásában. Ha a konfliktus a libanoni vagy izraeli part menti energialétesítményeket is elérné – például az izraeli földgázmezőket –, az visszavetné az európai energiafüggetlenség erősítését célzó terveket. Ez főként a mediterrán energiahálózat fejlesztését és az LNG-útvonalakat érintené. 

A Hezbollah esetleges nyugati célpontokra irányuló megtorló akciói fokozhatják Európa biztonsági kockázatait, mivel a kontinens egyes országaiban (Franciaország, Németország) számottevő libanoni diaszpóra él, így potenciálisan a geopolitikai feszültségek közvetett terepévé válhatnak. 

Az EU-nak finom egyensúlyt kell tartania, hiszen Izrael biztonságának elismerése mellett nem vesztheti el a hitelességét az arab világgal és az Iránnal folytatott párbeszédben sem. A háború újabb törésvonalakat mélyíthetne az EU-n belül, különösen a közel-keleti politika és az USA irányvonalához való igazodás terén. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons