Lengyelország a háború kezdete óta Ukrajna legnagyobb és legkitartóbb támogatói között van, a Kiel Institut adatbázisa szerint Varsó a háborúban álló ország 11. legnagyobb patrónusa. A 2022. februári orosz invázió óta több mint 5 milliárd eurót (az éves GDP-jük közel 1 százalékát) utaltak Ukrajnának pénzügyi, humanitárius és katonai segély formájában. Emellett Európában a második legnagyobb összeget fordították a határt átlépő menekültek ellátására Németország után: 29,3 milliárd eurót – az utánuk következő spanyolok „csak” 8,63 milliárdot. Ezt az összeget a Lengyelországban menekültstátuszra jelentkező ukrán állampolgárok magas száma is indokolta, ugyanis az októberi adatok alapján jelenleg több mint 1 millió regisztrált ukrán menekült tartózkodik az országban. 

Egyre szigorúbbak a menekültekkel 

Varsó igazán nagylelkű, ahogyan a lengyel állampolgárok is, akiknek a háború kitörését követő hónapban, 2022 márciusában, 94 százaléka támogatta az Ukrajnából érkezők befogadását, és ez az arány azóta is szinte mindig 80 százalék fölött maradt – egészen mostanáig. 

A közhangulat azonban változni látszik e tekintetben – derül ki a CBOS lengyel közvélemény-kutató októberi felméréséből. Jelenleg  

a megkérdezetteknek csak a 48 százaléka látná szívesen az ukrán menekülteket, ami a Krím félsziget 2014-es orosz annektálása óta (mióta a felmérést végzik) a legalacsonyabb arány.  

Emellett rekordszintet ért el a migránsok befogadását ellenzők csoportja is (45 százalék). Az országba érkezőkkel kapcsolatban már 2023 közepe óta romlik a közhangulat, bár a lelkesedés egyes időszakokban újra erőre kapott.  

A társadalom fáradtsága a Jog és Igazságosság párthoz (PiS) közeli konzervatív elnök, Karol Nawrocki döntésén is érződik, aki nemrég megvétózta, hogy kiterjesszék az ukrán menekülteknek nyújtott támogatások mértékét és lazítsák az akár az eredetileg a lengyel családoknak szánt juttatások jogosultsági feltételeit. A CBOS felmérése alapján a lengyelek fele támogatta a vétót, hiszen a megkérdezettek fele már így is túlzónak találta az Ukrajnából érkezőknek szánt szociális segítségnyújtás mértékét. A különféle családtámogatásokat vagy az ingyenes egészségügyi ellátást a válaszadók 58 százaléka a Lengyelországban regisztrált munkavégzéshez és az adófizetéshez kötné, negyedük pedig az említett elvárások mellett hivatalos menekültstátuszt is elvárna ehhez. 

És ami a háborút illeti… 

A menekültek felé tanúsított szívélyességgel ellentétben a béke iránti vágy erősödött.  

A lengyelek több mint a fele úgy gondolja, hogy elsősorban a harcok lezárására kell törekedni – még akkor is, ha ez Ukrajna részéről területi engedményeket árán követelne.  

Igaz, az ilyen vélemények aránya kissé csökkent, a márciusi 58-ról októberre 54 százalékra. Ezzel párhuzamosan valamelyest nőtt azok aránya, akik szerint kompromisszumok nélkül kell folytatni a harcot Oroszország ellen: 25-ről 28 százalékra. A háború kezdeti szakaszában még ennek az ellenkezője volt igaz – akkor a harc folytatásának a támogatói voltak túlsúlyban. A második év elejétől azonban a lengyelek lelkesedése az ukrán ellenállás iránt fokozatosan csökkenni kezdett. 

Az Ukrajnát érintő háborús következményeket illetően a megkérdezettek többsége úgy vélekedik, hogy szomszédjuk kénytelen lesz lemondani bizonyos területekről – igaz, ez az álláspont az elmúlt fél évben 7 százalékkal csökkent (most 60 százalék). Ez a nézet tavaly decemberben, Donald Trump győzelmét követően vált uralkodóvá a közvéleményben. Ezzel szemben az Ukrajnára nézve kedvező kimenetelt feltételező vélemények aránya – vagyis hogy Oroszország kivonul az elfoglalt területekről – gyakorlatilag nem változott: 11 százalék a márciusban 10-et követően. 

Végül pedig egy kissé hajmeresztőbb adalék: a megkérdezettek 5 százaléka szerint Oroszország egész Ukrajnát az uralma alá vonja, mire a béke megszületik. 

A bánásmód tükrözi a pesszimizmust, de van mit köszönni is 

A lengyel ombudsmani hivatal és több jogvédő szervezet szerint Lengyelországban egyre gyakrabban fordulnak elő gyűlölet-bűncselekmények ukránokkal szemben – igaz, előfordult olyan eset is, amikor ezt lengyelellenes szimbólumokkal provokálták ki.  

A helyzet egyre feszültebb, ami nem csoda, hiszen Lengyelország nemrég több orosz légtérsértéssel, folyamatos dezinformációs kampánnyal és egy újabb menekülthullámmal kénytelen megküzdeni. A határőrség tájékoztatása szerint az idén augusztus és október 26.  között több mint 98 500 18 és 22 év közötti ukrán férfi belépését regisztrálták, amit az Ukrajna elhagyására vonatkozó szabályozás augusztusi enyhítése ösztönzött.  

Az újonnan érkezők ugyanakkor nem csak segélyért jönnek. A lengyel fejlesztési bank márciusi számításai szerint az ukrán munkavállalók, beleértve azokat is, akik 2022 előtt vándoroltak be, a GDP 2,4 százalékához járultak hozzá. Egy 2024-re vonatkozó OECD-jelentés pedig megállapította, hogy  

a Lengyelországban élő ukrán menekültek 78 százaléka dolgozott, ami több, mint bármelyik OECD-tagállam adata.  

Számos lengyel városban találhatunk ukránok által üzemeltetett kávézókat, pékségeket, és a közgazdászok szerint a menekülteknek is jelentős szerepe volt abban, hogy egy nagyobb demográfiai visszaesés ellenére nem alakult ki túlzott munkaerőhiány. Az adatokból az láthatjuk, hogy a főként keresztény, jórészt a szláv rokonnyelvet könnyen megtanuló menekültek nagy része elhelyezkedett a munkaerőpiacon – leginkább gyárakban, az iparban és a szolgáltató szektorban –, és jelentősen segítette a hiányzó munkaerő pótlását, valamint a gazdaság fellendülését az érintett ágazatokban. 

A lengyel társadalom véleménye ennek ellenére 2023 közepe óta fokozatosan romlik az ukrán menekültekkel kapcsolatosan, ami arra utal, hogy egyre nagyobb tehernek érzik az országukba érkezettek eltartását és támogatását. Ez a közhangulat – főként a baloldaliak szerint – nagy lendületet kapott az elnökválasztási kampány során, azonban az említett felmérés azt tükrözi, hogy az inkább a társadalomban gyökerezik – a kampányolók pedig erre építettek, és nem fokozták azt.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime