Újra közzétesszük azt a márciusi cikket, amelyben Gordon Hahn azt állította, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy a front és vele együtt az ukrán hadsereg is összeomoljon, ami elvezethet az ország politikai felbomlásához vagy akár a területi szétszakadáshoz.  

Persze azt annak idején Gordon Hahn is elismerte, hogy semmi sincs előre megírva, de az általa felvázolt négyszintű összeomlásnak komoly a veszélye. A forgatókönyvében néhány olyan elemet mutatott be, amely potenciálisan veszélyeztetheti a békét, illetve a háború utáni újjáépítést.   

Dr. Gordon Hahn a Boston, a Stanford, a San José és a San Francisco Egyetemen tanított, valamint a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának, a washingtoni Kennan Intézetnek és a Stanford Egyetem Hoover Intézetének a munkatársa is volt.   

A poltiológus már akkor úgy látta, hogy amennyiben nem kerül sor a békekötésre, akkor négy potenciális területen, a csatatéren, a hadseregben, a Majdan-rezsimben és magában az ukrán államban nagyon rövid időn belül összeomlás következhet be. Az első kettőben még az idén, a másik kettőben pedig jövőre.   

Tavaly és az idén is minden hónapban nőtt az oroszok területi nyeresége és az ukrán áldozatok száma. Persze lehet érvelni az orosz áldozatok mennyiségével és azzal, hogy az elfoglalt területeken javarészt mezők és kistelepülések voltak, ez azon nem sokat változtat, hogy az orosz erők hónapról hónapra előrenyomultak.    

Az amerikai segélyezés leállításával pedig megvalósulhat Hahn állítása, miszerint pár hónapon belül egyes frontok vagy akár az egész arcvonal beszakadhat, így az ukrán fegyveres erők amúgy is katasztrofális és egyre romló állapota miatt az oroszok tovább haladhatnak a Dnyeper folyóig.   

Ukrajna összeomló hadserege  

Az amerikai politológus szerint a front összeomlásával egyidejűleg vagy röviddel az után széteshet az ukrán hadsereg, amelynek a helyzete igencsak súlyos: nemcsak a növekvő fegyverhiánytól szenved, hanem gondjai vannak az emberállománnyal, a fegyelemmel és a morállal, amit súlyosbít a korrupció is. A tavalyi katonai mozgósítás kudarcot vallott, sokan elmenekülnek az országból, emiatt 30 százalékkal megfogyatkozott a népesség. A korrupció pedig nemcsak a toborzást sújtja, hanem csökkenti a fronton harcolók számát is.   

Ráadásul maguk a katonák is megkérdőjelezik az új dandárok létrehozásának létjogosultságát, miközben a meglévők komoly létszámhiánnyal küzdenek. Nem véletlen, hogy egyre gyakoribb a parancsmegtagadás és a dezertálás, ami az alacsony morál egyik mutatója.   

A parancsnokok jelentése szerint a frontvonalon lévő csapataik 90 százaléka új, kényszermozgósított emberből áll.  

Voltak olyan katonák, akik megtagadták a parancsok végrehajtását, mert öngyilkos hadműveletnek tartották azokat, az alacsonyabb rendfokozatú parancsnokok pedig nyilvánosan kritizálják a felettes tisztjeiket, mondván több ukrán háborús áldozatért felelősek, mint az oroszok.   

A felbomló fegyelem és a gyengülő morál egyik oka, hogy a csapatok túlterheltek, nincs pihenési lehetőségük távol fronttól és nem is szerelhetnek le.   

A hadseregben azonban – akárcsak az állam és a társadalom többi részében – a fő probléma a korrupció, amely elterjedt és mindenütt jelen van: a fegyvergyártásban és -beszerzésben, a mozgósításban, a szabadságok megvásárlásában, a frontról való távollét elérésében. Anna Szkorohod képviselő azt állítja, hogy a katonák mindössze 15 százaléka teljesít szolgálatot a fronton, és nagy számban fordul elő, hogy vagy nem létezők (holt lelkek) szolgálnak, vagy megvesztegették a felettesüket, hogy a katonai akciók közben elrejtőzhessenek. A haditerveket persze a teljes létszámú seregekre dolgozzák ki.   

A korrupció eléri az ukrán katonai intézmény csúcsát (ahogy a civileket is). Gordon Hahn írásában több olyan példát említ, ami miatt úgy gondolhatja, hogy   

a korrupció, az alacsony morál és a tehetetlenség állapota Aszad tavaly összeomlott szíriai hadseregére emlékeztet.  

Figyelmeztet, hogy ennek a hadseregnek az összeomlása fenyegetést jelent mind a Majdan-rezsimre, mind az ukrán államra, mivel a minimális jövedelmű vagy fizetés nélküli katonák kóbor bandái jelenhetnek meg az országban. Az összeomlott ukrán hadsereg irreguláris csapatai pedig felhasználhatók egy puccs vagy egy forradalom végrehajtására, vagy a jelenleg perifériára szorult politikusok kihasználhatják őket. Márpedig Ukrajnában volna erre igény, a Majdan-tüntetések során ugyanis nem csak a Krím és a Donbász mozdult a szeparatizmus felé, Lvivben és másutt is felvetették az elszakadás gondolatát.   

Az ukrán rezsim kettészakad, majd elbukik  

Hahn szerint a hadsereg összeomlásával fokozódhat a politikai instabilitás. Ahogyan a frontvonal Kijev felé halad, egyre gyakoribbak lehetnek a belharcok is.  

Azok pedig most is folynak. Kirilo Budanov, a hírszerzés főnöke már összetűzésbe került Andrij Jermakkal, az elnöki hivatal vezetőjével. Vélhetően hasonló sorsra jut, mint Valerij Zaluzsnyij tábornok. Petro Porosenko volt ukrán elnök után feltételezett hazaárulás miatt vizsgálódnak, és állítólag a Zelenszkij-féle Nép Szolgája nevű párt parlamenti csoportjának a vezetője, David Arahamija széke is inog.   

Ezeket a belharcokat tetézik az ultranacionalisták és a neofasiszták törekvései. A Zelenszkij-kormánynak több ellenfele, sőt ellensége van a politikai paletta minden oldalán, a mérsékelt nacionalistákon át a neofasisztákig, még a saját, Nép Szolgája pártjában is. Ezt tetézi az elnök népszerűségének csökkenése, aki e tekintetben már csak a harmadik Zaluzsnyij és Budanov mögött.   

Hahn emiatt meri azt állítani, hogy Zelenszkij nem tudja összetartani az országot, és a Majdan után kialakult politikai rendszert épp annak eddigi, de frakciókra szakadt haszonélvezői fogják szétfeszíteni, és a versengő felek mindegyike előterjeszti a saját igényét az államra vagy annak egyes részeire.   

Mindezeken felül a rezsim stabilitását megrendítette, hogy Trump béketárgyalásokat szorgalmazott Moszkvával, illetve az a szándéka, hogy Zelenszkijt leváltsák az elnöki posztról, az ugyanis szerinte megkönnyítené a tárgyalásokat.   

Gordon Hahn nagyon is reális lehetőségnek tart egy népfelkelést is, ahogy a korrupció egyre jobban a nyilvánosságra kerül, illetve ahogy romlik a lakosság helyzete. Egy friss kutatás szerint az ukránok már most is nagyobb veszélyt látnak az árak emelkedésében, mint az orosz hadseregben.  

A társadalmi elégedetlenséget tovább fokozza Zelenszkij családjának, környezetének és általában az ukrán elitnek az interneten mindenki által látható extravagáns élete.   

A Majdan-rezsim krízise valószínűleg államválságot, esetleg államcsődöt, végül az országnak az oligarchák közötti darabokra osztását hozhatja  

Az ukrán állam kudarca és összeomlása  

A rendszer bukása az állam szervezeti és adminisztratív összeomlásához vezethet, ezáltal működésképtelenné válhat a kormányzat.  

A Zelenszkij-kormánnyal vagy akár magával a Majdan-rezsimmel szemben álló, ambiciózus oligarchákra támaszkodó regionális kormányzatok várhatóan az oligarchák külön hűbérbirtokává válnak, és ezzel megteremtődik a regionális szeparáció lehetősége.  

Mindezt tetézi a gazdasági széthúzás és a társadalmi elégedetlenség. Az ukrán állam már most is diszfunkcionálisnak tekinthető, amelyet csak a külföldi segítség, a hitelek és támogatások tartanak életben. Ezt csak fokozza energiahálózat és az egyéb infrastruktúra tönkretétele, valamint a katonai mozgósításnak a vállalkozásokra gyakorolt gyengítő hatására.   

Így a Nyugat, és főképp Washington a finanszírozás megvonásával Ukrajna szuverenitásának elvesztését és a teljes összeomlását okozhatja.   

A politológus külön foglalkozik az ország etnikai alapú problémáival, amelyet a nemzeti kisebbségek által lakott régiók és a Nyugat-Ukrajna nagy részére jellemző idegen kulturális és történelmi örökségek okoznak. Beszámol arról, hogy ezek a területek jórészt a második világháború után kerültek a Szovjetunióhoz, és az itt élő nemzetiségek Oroszország 2022-es inváziója előtt nyelvi és egyéb diszkriminációknak voltak kitéve. Az itteni lakosságot most Zelenszkij katonai mozgósítóinak a brutalitása sújtja, talán aránytalanul jobban, mint az egyéb ukrán területeken. Ez táplálhatja a hazájukhoz való visszatérés vágyát, akár úgy, hogy elköltöznek Ukrajnából, akár úgy – legalábbis Hahn szerint –, hogy Románia, illetve Magyarországi megszerzi ezeket a területeket. A szerző úgy véli, hogy ha a revansizmus Lengyelország részéről felmerülne, az az ukrán állam felbomlását jelentené. Kijev szerencséjére ezek a fejlemények egyelőre csupán elméletiek.  

Következtetés  

Gordon Hahn zárszavában hangsúlyozza, hogy semmi sem elkerülhetetlen. Az általa felvázolt disztópikus forgatókönyvet potenciális veszélyként akarta megmutatni, amelyből természetesen nem mindennek kell megvalósulnia.  

Szerinte az általa bemutatott összeomlások megelőzéséhez az egyetlen eszköz a fegyverszünet, a teljes értékű békemegállapodás. Emellett lehetőségként megemlíti a NATO teljes körű katonai beavatkozását vagy egész Ukrajna Oroszország általi meghódítását.    

Ezek közül az idén csak a tűzszüneti megállapodást tartja reálisnak, ennek túl késői megkötése viszont megával hozhatja a fent említett összeomlásokat. Idézi Budanovot, az ukrán hírszerzés vezetőjét, aki állítólag kijelentette, hogy ha Ukrajna nyárig nem kezdi meg a béketárgyalásokat, akkor olyan folyamatok indulnak el, amelyek tönkretehetik az országot. Lehet bírálni Trumpot, amiért Putyinnal tárgyalásokat folytat „Ukrajnáról Ukrajna nélkül” a többnyire tanácstalan Európa mellőzésével, amely még mindig bízik az ukrán győzelemben, és Zelenszkij kihagyásával, de  

főképp Ukrajna számára volna fontos a mielőbbi béke elérése – mielőtt teljesen összeomlana.    

Megjegyeznénk, most november közepén 

Eddig a csatatér összeomlása részlegesen igazolódott be. A hadsereg esetében érezhető az erózió, de ez még nem összeomlás, bár csökkennek a nyugati támogatások. Az Energoatom-korrupciós ügy nagy botránnyá nőtt (NABU/SAPO, felvételek, vádemelések; kormánytagok érintettsége), ami egyelőre csak politikai válság, de nem rezsimcsere, bár az orosz források szerint Porosenko kezdeményezné Zelenszkij leváltását. Az állam egyelőre működik, vélhetően addig, amíg fennáll az EU-s pénzügyi támogatás. 

Gordon Hahn idejekorán azonosította a nyugati támogatáslassulás és a belső korrupciós válság összeadódó kockázatát. Az USA-szállítások visszafogása és a támogatások nyári zuhanása megváltoztatta a viszonyokat. Mindez reálisan arra kényszeríti Ukrajnát, hogy a győzelmi narratíváról áttérjen a konfliktus befagyasztása felé.  

Mindenesetre nagy gondok vannak a csatatéren, a hadseregnél és a rezsimnél, míg az állam mindaddig fennmaradhat, amíg érkeznek az EU-s pénzügyi támogatások.  

Az elkövetkező hetekben érdemes lesz figyelemmel követni a pokrovszki csata kimenetelét (elfoglalás, illetve a védelmi vonal áthelyezése), a parlamentben bekövetkező aritmetikai változásokat (van-e esély bizalmatlansági indítványra/képviselői átállásokra). Az SZBU/vezérkar tagjainak változásait (lojalitásjelzők), valamint a nyugati üzeneteket, az általuk támasztott feltételeket és a támogatások összetételének módosulásait.  

Ukrajna számára a konfliktus befagyasztása a racionális opció, de ez még nem jelent teljes összeomlást – inkább egy alacsony intenzitású hosszú háborút, magas politikai költséggel.  

Kapcsolódó: