Sok információ kering a médiában a november 7-i washingtoni amerikai–magyar találkozóról, de annyi bizonyos, hogy Donald Trump és Orbán Viktor közti baráti viszony érezhető volt. Ennek egyik diplomáciai szinten is észrevehető szimbóluma volt, hogy a szokással ellentétben a magyar miniszterelnököt az amerikai elnök maga mellé ültette mind a sajtótájékoztató, mind az ebéd idejére. Magyar szempontból a találkozó és az ülésrend pozicionálásának az üzenete az volt főként Európa, de a világ felé is, hogy a közhellyé vált szeparáltság nem igaz: Magyarország nincs elszigetelve a nemzetközi politikai színtéren, sőt képes közel egyenrangú félként tárgyalni a világ vezető hatalmával. 

Mindezt úgy, hogy kölcsönösen előnyös eredményeket tud felmutatni, ami korábban több fajsúlyos szereplőnek sem sikerült. 

Ami a megállapodásokat illeti, mind közül kiemelkedik, hogy kormányzati információk szerint Magyarország határozatlan időre mentességet kapott a két legfontosabb orosz olajipari cégre kivetendő szankciók alól, emellett a korábbi Paks II. atomerőmű bővítésére vonatkozó büntetőintézkedéseket is feloldották. A szankciók alóli mentesség kapcsán a médiában több helyen megjelent az a hír, hogy az csupán egyéves időtartamra szól. Sok esetben ezt Marco Rubio amerikai külügyminiszter szavaival támasztották alá, azonban arról van szó, hogy a mentességgel kapcsolatos engedélyeket a felek évente felülvizsgálják, ahogy az minden hasonló megállapodás esetén szokás, vagyis amíg Orbán Viktor a magyar kormányfő és Donald Trump az amerikai elnök, addig ezek a felülvizsgálatok nem ütköznek akadályba.

Az amerikai külügyminiszter az évenkénti felülvizsgálat mechanizmusát ismertette, tehát nem a két vezető közti megállapodás időtartamáról van szó.  

Megállapodás született ezenkívül a kis moduláris reaktorok (Small Modular Reactors, SMR) hazánkba való telepítéséről, ahogy az amerikai és használt fűtőelemek kapcsán a biztonságos tárolást garantáló technológia megvásárlásáról is a Westinghouse által. 

Ami az orosz–ukrán háborút illeti, annak rendezését illetően teljes volt az egyetértés a két fél között, ezzel ismét előkerült az elhalasztott budapesti békecsúcs: Donald Trump azt javasolta, hogy amennyiben valóban létrejön a találkozója Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akkor elsődlegesen Budapestet javasolja helyszínként. Még ha erre nem is oly hamar kerül sor, mint azt remélték, de ahogy a találkozón is elhangzott: ez a nem olyan távoli jövőben lehet esedékes. 

Érdemes végignézni, hogy az egyes médiumok miképp értékelték a találkozót. 

A The Washington Stand egy a republikánusokhoz köthető pozitív cikket publikált, és kifejezte, hogy a találkozó elengedhetetlen volt az orosz–ukrán háború szempontjából, mivel az ideologikus mainstream helyett a saját pragmatikus megfontolásai alapján közelített a problémához, ami növeli a béke lehetőségét. 

A másik tábor is jelentetett meg egy közleményt: Jeanne Shaheen demokrata szenátor, a külügyi bizottság rangidős tagja arra szólította fel az amerikai elnököt, hogy a szankciók alól semmiféleképp ne adjon mentességet Magyarországnak. Ezt azzal indokolta, hogy az amerikai külpolitikának inkább az orosz energiahordozókról való leválást kellene ösztönöznie, ami hangsúlyos lehetett volna a találkozón, tekintettel arra, hogy a demokrata politikus szerint Magyarország az orosz energia legnagyobb európai vásárlója. 

A konzervatívokhoz köthető brit The Telegraph, bizalmas hangvételűnek értékelte a találkozót, egyúttal kiemelte a Moszkvára kivetett szankciók alóli mentesség elérését. Ez a lap szerint különösen annak fényében értelmezendő, hogy a magyar kormány láthatólag igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani Moszkvával és Washingtonnal is. Arról is írtak, hogy mindezek ellenére Trump Európai Unióra kivetett vámjai különösen érintik a magyar autóipart, ezért ebből a szempontból az elnök visszatérése a Fehér Házba nem volt minden téren előnyös Magyarországnak. 

A német Der Spiegel szintén kiemelte a Moszkvára kivetett szankciók alóli mentességet, azonban inkább az orosz–ukrán háború szempontjából értékelte a találkozót. 

Az EU másik nagy hatalma, Franciaország részéről a sajtó kiemelte, hogy az Európai Uniót illetően gyanúsan nagy a csend, semmilyen hivatalos reakció nem érkezett: többek közt Párizs is hallgat. De még Európa is elismeri, hogy Magyarország számára győzelemmel ér fel a találkozó – a francia média szerint különösen a 2026-os magyar parlamenti választások szempontjából. Úgy látják, hogy a két vezető ideológiai közelségét és a migrációs politikát tekintve is egyezett a két álláspont. Rámutatnak, hogy Magyarország erősen függ az orosz energiától, illetve a nukleáris energiát tekintve is nagy az Európán kívüli kitettsége, és ezt kiegészítették azzal, hogy Nyugat-Európába továbbra is nagy mennyiségű orosz LNG érkezik, sőt Oroszország az USA után a második legnagyobb beszállító. 

A spanyol El Mundo a migrációs vonatkozást emelte ki, ami kevésbé meglepő. A cikk szerint Európának tisztelnie kellene a magyar miniszterelnököt az illegális bevándorlással kapcsolatos szilárd álláspontja miatt, ahogy azt Washingtonban Donald Trump is hangsúlyozta. Kiemelték a Budapestre tervezett Trump–Putyin-találkozót is, amelyet a lap szerint Trump azért mondott le, mert semmiben nem tudott volna megegyezni Putyinnal. Az El Mundo kevésbé fókuszált az orosz szankciók alóli mentességre. 

A közép-európai térség országainak reakcióit is érdemes sorra venni. 

A szlovák miniszterelnök, Robert Fico elégedett lehet szövetségese eredményeivel, ugyanis tekintettel arra, hogy a Slovnaft a Mol leányvállalata, így rájuk is vonatkozik a Magyarországnak adott mentesség. A helyzet azonban összetettebb ennél: ugyan a Mol szállít olajat, de annak továbbértékesítését uniós szankciók terhelik, többek közt a csehek irányába. Fico ennek ellenére elutasítja, hogy az orosz energiahordozókat amerikaival váltsa ki, egyebek mellett az árkülönbözet miatt. Mindez azért érdekes, mert Varsóban épp előkészítés alatt van egy amerikai LNG-megállapodás, amely biztosítaná Ukrajna részleges és Szlovákia teljes gázellátását. 

Csehországban politikai oldalnak megfelelően értékelték a találkozó eredményeit: a hivatalban lévő, még nem leköszönő kabinet elintézte annyival, hogy a magyar kormánynak a választás előtt kapóra jött az amerikai PR, és hogy ennek keretében napirenden tartják a budapesti csúcstalálkozót, emellett azt írják, hogy az orosz olajhoz Magyarország politikai okokból ragaszkodik, holott szerintük lennének életképes alternatívái, amelyeket gyorsan megvalósíthatnának. Ennek az ellenkezőjét állítja a választást megnyerő Babis-féle oldal, amely a magyar miniszterelnök pragmatizmusának tulajdonítja az eredményeket. 

Az osztrák Der Stanadard szerint a magyar kormánynak a találkozó kül- és belpolitikai siker, ezen belül is a szankciók alóli mentességet emelték ki az energetikai megállapodások mellett: kitértek az LNG-vásárlásra, amelynek keretében Magyarország az USA-ból 2028 és 2038 között 400 millió köbméter LNG-t vesz, illetve kiemelték a nukleáris fűtőanyagokra vonatkozó beszerzési ígéreteket is. 

Lengyelországban nem volt megfigyelhető politikai állásponttól függő véleménynyilvánítás, ahogy Csehországban, annak ellenére, hogy mennyire polarizált a politikai helyzet Varsóban. Visszafogott állásfoglalások születtek, vélhetően annak is köszönhetően, hogy a magyar kormánnyal jó viszonyt ápoló Jog és Igazságosság (PiS), Nawrocki pártja, minden fórumon az orosz energiáról való leválást szorgalmazta, ami a lengyel történelmet ismerve nem meglepő. 

A környező országok és a nagyobb európai államok sajtóértékeléseiből jól látható, hogy a magyar és amerikai kormányzattal többnyire hűvösebb viszonyt ápoló politikai szereplők is inkább pozitívan értékelik a találkozón elért eredményeket: a magyar kormány megcáfolta a nemzetközi elszigeteltségre utaló híreket, sőt bebizonyította, hogy a világ legerősebb hatalmával tárgyalva képes saját a nemzeti érdekei szerint kölcsönösen előnyös megállapodásokat kötni, azaz összességében Magyarország a találkozóból megerősödve térhetett vissza. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons