A felvezetőben említett bejelentések november 16-án, vasárnap történtek, amikor a Samsung Group és a Hyundai Motor Group vezetői I Dzsemjong dél-koreai elnökkel találkoztak. A legnagyobb szereplők közül a Samsung 310 milliárd, a Hyundai Motor Group pedig 86 milliárd dollár értékű hazai befektetést ígért az elkövetkező öt évre a mesterséges intelligencia, a félvezetők és a zöldenergia területén. A további konglomerátumok vállalásaival együtt a teljes beígért összeg meghaladja az 550 milliárd dollárt. 

A bejelentések látványos volta ellenére több kérdés is felmerül. A dél-koreai GDP 2024-ben körülbelül 1900 milliárd dollár volt, így az 550 milliárdos hazai plusz a 350 milliárdos amerikai beruházási ígéret együttesen közel a felét teszi ki az éves gazdasági teljesítménynek. Ez még akkor is óriási összeg, ha 5-10 évre elosztva nézzük, azaz rendkívül ambiciózus vállalásról van szó. 

A geopolitikai kontextus  

A koreai bejelentések időzítése egyértelmű, a dél-koreai közvélemény és a piacok megnyugtatását szolgálják. Csak egy nappal korábban, november 15-én írta alá Szöul azt a történelmi jelentőségű kereskedelmi egyezményt Washingtonnal, amelynek keretében Dél-Korea 350 milliárd dollár értékű, az USA-ba irányuló beruházást vállalt, de határidő nélkül. Ez a csomag két részből áll, egy 150 milliárdos hajóépítési vállalásból, ami az iparág sajátossága miatt is évtizedes távlatú projekt, továbbá egy 200 milliárdos nagyvállalati beruházási csomagból, amely reálisan a következő 5-10 évre szólhat, ám évente felülvizsgálható, és egyelőre évi 20 milliárd dollárban maximalizálták. 

Cserébe az Egyesült Államok 15 százalékban maximálja az importvámtételeket a koreai termékekre – köztük az autókra –, ami jelentős engedménynek számít a jelenlegi amerikai protekcionista környezetben. 

Koreai aggodalmak  

Az amerikai kötelezettségvállalás azonban komoly aggodalmakat váltott ki Dél-Koreában, méghozzá azért, mert a koreai tőke kiáramlása az Egyesült Államok hajógyártásába, energetikai és félvezetőiparába, kiüresíti a hazai termelési kapacitást. A 350 milliárd dolláros összeg körülbelül a dél-koreai GDP egyötöde, ami jól jelzi a kötelezettségvállalás súlyát. 

Mi a politika válasza? 

A kormányfő, I Dzsemjong, aki idén júniusban lépett hivatalába, nehéz helyzetben navigál. Kormánya próbál egy népszerű gazdaságpolitikát keresztülvinni, rövidebb munkahetet, szigorúbb munkahelyi biztonsági szabályokat, kiterjesztett munkavállalói jogokat, ezeket azonban a munkaadók nehezen fogadják el, mivel növelik a vállalati költségeket és csökkentik a gazdaság rugalmasságát, teljesítményét. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az exportorientált dél-koreai gazdaság az amerikai vámok miatti nyomás alatt áll. 

A mostani beruházási hullám ezért azonnali politikai sikert jelentene az új kormány számára: demonstrálná az egységet a kormányzat és a gazdasági elit között éppen akkor, amikor az amerikai egyezmény alapjaiban alakítja át Dél-Korea kereskedelmi és biztonsági pozícióját.  

A hagyományosan erős politikai befolyással rendelkező családi konglomerátumoktól érkező lojalitásnyilatkozat tehát egyáltalán nem elhanyagolható. 

Befektetési kényszerek 

A tervezett beruházási hullám jól illusztrálja, hogy Ázsiában a geopolitika ma már legalább annyira meghatározza a vállalati tőkeallokációt, mint a tisztán gazdasági megfontolások. Dél-Korea, Japán és Tajvan – a globális technológiai ellátási lánc alapvető fontosságú szereplői – intenzív nyomás alatt állnak Washington részéről, hogy igazodjanak az amerikai iparpolitikához, különösen a félvezetők és a zöldtechnológiák területén. 

Vegyes vélemények 

A minap egy helyi, a Bloomberghez köthető gazdasági portál friss anyaga ellenvéleményeknek is hangot adott. E szerint Hur Joonyoung, a Sogang Egyetem közgazdászdocense rámutatott: a beígért összegek jelentős része a már korábban elfogadott költségvetési tervekben is szerepelt. A kérdés tehát nem csupán az, hogy megvalósul-e az 550 milliárd dolláros beruházás, hanem az is, hogy ebből mennyi tekinthető valóban „új” beruházásnak, és mennyi volt egyébként is a tervezett. A szakértő emlékeztet arra is, hogy a vállalatok az új kormányoknak rendszerint nagy ígéreteket tesznek, amelyek a ciklus végére általában nem teljesülnek maradéktalanul. A lényeg azonban az, hogy a beígért összegből mennyi lesz valójában. 

Tokió is lépett 

Érdekes az is, hogy Japán nemrég szintén 550 milliárd dollár értékű amerikai beruházást vállalt a saját kereskedelmi egyezménye részeként, ami precedenst teremtett a szöuli tárgyalóknak. A korábbi beruházási ciklusokkal ellentétben, amikor a vállalatok szabadon mérlegelhették a hazai versus külföldi expanzió hozamait, az amerikai kötelezettségek jelentős része ma már politikailag „rögzítettnek” tűnik. Ez csökkenti a stratégiai rugalmasságot és visszatarthatja a vállalatokat attól, hogy új kapacitásokat hozzanak létre belföldön – még akkor is, ha a gazdasági racionalitás azt sugallná. 

Kép: Freepik

Kapcsolódó: