Kína új, Fucsian repülőgép-hordozóját, amelyet Hszi Csin-ping elnök nemrég nagy ünnepség közepette mutatott be, a kínai állami média az ország haditengerészeti modernizációs programjának fontos mérföldköveként üdvözölte. 

Peking hosszú távú tengeri hatalmi stratégiája várhatóan jelentős és tartós hatással lesz a globális tengeri rend biztonságára és annak vezetésére. 

A hajó vízre bocsátásával Kínának immár három repülőgép-hordozója van, ezáltal képes folyamatos jelenlétet biztosítani a tengeren. Egyes műholdas felvételek alapján pedig úgy tűnik, hogy már megkezdte a negyedik repülőgép-hordozójának építését. 

Ezekkel Peking képes lesz arra, hogy megelőző jelleggel hadihajókat telepítsen olyan távoli helyekre, amelyek számára stratégiailag fontosak. Ezzel pedig ellenőrizheti a légteret bárhol, ahol harci csoportja működik, valamint légi erőt vethet be távolabbi konfliktusok helyszínén. 

Az új repülőgép-hordozó azt is jelenti, hogy Kína már nehezebb és speciális repülőgépeket is indíthat, például korai figyelmeztető rendszerekkel, valamint nagyobb üzemanyag- és teherkapacitású vadászgépekkel. Ez – ahogy említettük is – bővíti Peking operatív lehetőségeit. Ezzel Kína bekerül azon négy ország (USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína) szűk körébe, amelyek képesek önállóan működtetni egy repülőgép-hordozó harci csoportot, és ezzel jelentős stratégiai előnyöket tehet szert a tengeren. 

E négy ország közül az USA továbbra is messze előrébb jár, ugyanis jelentős előnye van a repülőgép-hordozó flotta mérete, a technológiai fejlettség, a műveleti tapasztalat, a globális hatókör és a támadási képességek tekintetében. 

A repülőgép-hordozók nemcsak kulcsfontosságú eszközök a nyílt tengeri összecsapásokban – az úgynevezett „kékvízi harcokban”, de fontosak a tengeri harctér ellenőrzésében – különösen a légi fölény révén – és a partra történő erőkivetítésben is. 

A Fucsian nem változtatja meg drasztikusan a globális erőviszonyokat Kína javára, de továbbfejlesztett szárazföldi támadási képességei az operatív eszköztárát, lehetővé téve egy rugalmasabb és határozottabb haditengerészeti stratégiát. 

A második világháború óta a repülőgép-hordozók váltották fel a csatahajókat mint a haditengerészet legfontosabb és legerősebb hajóit, amelyek a flotta magját képezik és döntő harci erőt biztosítanak. 

Ezek szimbolikus jelentőségűek is, ugyanis jelzik egy állam képességét arra, hogy mozgósítsa e komplex platformok beszerzéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez szükséges erőforrásokat, valamint a szándékát, hogy óceánjáró tengeri hatalommá váljon. 

Ennek fényében Kína repülőgéphordozó-programja is szimbolikus, hiszen  tükrözi Peking haditengerészeti képességeit, erejét, vagyis egyre növekvő státuszát a nemzetközi hadszíntéren. 

Más autoriter államokkal, például Oroszországgal vagy Iránnal ellentétben, a kínai rezsim hatalmi bázisa sokkal inkább függ a nemzetközi kereskedelemtől és így a szabad hajózástól. Következésképpen nem törekszik a globális tengeri rend felborítására, inkább arra, hogy új korszakot nyisson a világ tengeri dominanciájában. 

Ennek érdekében Peking nemcsak a tengeri, hanem – ami talán még fontosabb – polgári tengeri hatalmát is kiterjeszti, ami magában foglalja a robusztus hajóépítő ipart, valamint a nagy és növekvő kereskedelmi flottát. Emellett jelentős beruházásokat hajtott végre kritikus nyugati infrastruktúrákba, például kikötőkbe. 

Ezek nagy részét olyan magánvállalatokon keresztül valósította meg, amelyek szoros kapcsolatot ápolnak az állammal. Ez további befolyást biztosít Pekingnek a polgári tengeri hatalom gyakorlására a politikai érdekei előmozdítása érdekében. Például kínai hajózási társaságokat vehet igénybe az Oroszországra vonatkozó nyugati szankciók kijátszására, vagy beavatkozhat a kínai cégek tulajdonában lévő európai kikötőkbe. 

A Dél-kínai-tengeren agresszíven használja a halászflottáját, amelyet a parti őrség és a haditengerészet támogat, hogy bizonyos mértékű ellenőrzést gyakoroljon az általa gazdasági vagy stratégiai szempontból fontosnak tartott vitatott területek felett. 

A Fucsian üzembe helyezése tehát több mint technikai mérföldkő a kínai haditengerészet számára – ez egy szándéknyilatkozat. Megerősíti Kína növekvő képességét és hajlandóságát a tengeri területek alakítására. Egy szélesebb tengeri hatalmi stratégia részeként tükrözi Peking azon ambícióját, hogy ne csak hozzájáruljon a globális tengeri rendhez, hanem vezesse is azt. 

Mit jelent ez Európának? 

A program nemcsak katonai, hanem politikai és gazdasági dimenzióban is értelmezendő: Kína célja nem a globális tengeri rend felforgatása, hanem annak vezetése. Hajóépítő iparával, kereskedelmi flottájával és külföldi kikötői beruházásaival Peking fokozatosan növeli a befolyását. A Dél-kínai-tengeren a katonai és polgári erők összehangolt alkalmazásával már most kiterjeszti az ellenőrzését. Ugyan a Fucsian nem változtatja meg azonnal az erőviszonyokat, de világos üzenetet küld: Kína immár nem csupán résztvevője, hanem formálója kíván lenni a globális tengeri rendnek. Mindezt megerősíti egy még frissebb hír, miszerint Kína első, elektromágneses katapulttal felszerelt kétéltű támadóhajója, a Szecsuan kevesebb mint egy évvel vízre bocsátása után megkezdte első tengeri próbaútját. Ez az első olyan kétéltű támadóhajó a világon, amely elektromágneses katapultot és fékezőrendszert alkalmaz, ezért repülőgép-hordozóként is használható.

A gyors építési ütem Kína hadihajógyártási képességeinek az érettségét mutatja, amely növeli a haditengerészet távoli tengeri műveleti kapacitását. 

Bár Kína ezen a téren nem jelent közvetlen fenyegetést Európára, haderejének az indo-csendes-óceáni térségben erősödő jelenléte eltolja a nemzetközi erőegyensúlyt. A Nyugatnak immár ehhez kell igazítania a saját stratégiáját, hiszen az USA figyelmének egyre nagyobb része Ázsiára összpontosul, ami Európa önálló védelmi képességeinek kiépítését még sürgetőbbé teszi, miközben számos kulcskikötő (Pireusz, Zeebrugge, Valencia) részben kínai tulajdonban van. A kínai tengerészeti infrastruktúra-fejlesztés tehát gazdasági függőséget és stratégiai kitettséget hoz, ami válsághelyzetben politikai nyomásgyakorlásra is felhasználható. A Fucsian és a hozzá hasonló fejlesztések ezt az átfogó tengeri hálózatot erősítik. 

Kína ambíciója, hogy ne csak részt vegyen, hanem vezesse a globális tengeri rendet, kihívást jelent az európai tengeri hatalmak (Egyesült Királyság, Franciaország) számára. Ezáltal egymás riválisai lehetnek az Indiai-óceánon és Afrikában, ahol az európai országok is fenntartják a tengeri érdekeltségeiket. Ugyanakkor Kína erősödése lehetőséget is kínál: az EU számára egyre világosabb, hogy egységes kül- és biztonságpolitikai fellépés nélkül marginalizálódhat a globális döntéshozatalban. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons