Japán kész katonai segítséget nyújtani Tajvannak, amennyiben kínai támadás érné. Ez Takaicsi Szanae miniszterelnök szájából hangzott el november 7-én. Ő az első japán kormányfő, aki nyilvánosan, a törvényhozás előtt helyezett kilátásba katonai akciót országa részéről. 

Amennyiben a kínaiak csatahajókat és/vagy egy tengeri blokádot alkalmaznak, az Japán fennmaradását fenyegető lépésként értékelhető” 

– mondta Takaicsi. Kijelentése egy 2015-ös japán biztonsági törvényen alapul, amely bizonyos körülmények fennállása esetén lehetővé teszi a kollektív önvédelmet. A szabályozás szerint Tokió akkor is megvédheti szövetségeseit vagy partnereit, ha Japánt nem éri közvetlen támadás, de az előbbieket fenyegetés éri.  

Ilyennek minősül egy „tajpeji vészhelyzet” is, amelyre az amerikai és japán védelmi szakemberek is úgy tekintenek, mint egy olyan konfliktusra, amely közvetlenül veszélyeztetné Japán biztonságát. Ha Peking támadást indítana Tajpej ellen, azt az Egyesült Államok jó eséllyel megtorolná, a kínai válaszreakciók pedig bizonyára a Japánban található amerikai támaszpontokat sem kerülnék el. 

Mire gondolt a költő? 

A szakemberek – politológusok, közgazdászok és diplomaták – között vita bontakozott ki azt illetően, hogy Takaicsi kijelentése betudható-e hivatalos állami kommunikációnak vagy csupán a magánvéleményéről van-e szó. 

Az utóbbi opció lehetőségét erősíti a miniszterelnök szóhasználata, ugyanis a „szenkan” kifejezést használta a hadihajók megnevezésére, amely olyan nehézfegyverzetű csatahajókat jelöl, amelyeket a második világháború óta nem vetettek be. A modern japán hadviselésben elterjedt szóhasználat szerint az ilyen harci egységek helyes megnevezése a „gunkan” lett volna – ebben az esetben reálisabb lenne azt gondolni, hogy Takaicsi az állam nevében beszélt. Egyes szakértők szerint a „hibás” kifejezések használata arra utal, hogy a miniszterelnököt a felszólalása előtt nem tájékoztatták a védelmi apparátus tisztviselői, így feltételezhető, hogy a biztonsági tanácskozásokon nem volt szó Kína elleni megtorló akciókról. 

„Ha a miniszterelnök szándékosan tette ezeket a kijelentéseket, akkor nem vette kellőképpen figyelembe a kormány és az apparátus tanácsait. Másrészt lehet, hogy egy mélyebb stratégia állt mögöttük, amelynek célja a Tajvan-barát álláspont előmozdítása, de ez továbbra is tisztázatlan” – vélekedik Szahasi Rjo, a Tokiói Egyetem Ázsia-tanulmányok intézetének professzora. Koizumi Sindzsiro védelmi miniszter szintén erre hívta fel a figyelmet. 

A másik magyarázat ugyanis, hogy Takaicsi az egykori „mestere”, Abe Sinzó néhai miniszterelnök szellemiségét követi, aki a lemondását követően segítette a Tajvanról alkotott – korábban tabunak számító – nézetek normalizálását. Ennek köszönhetően aktívabb szerepvállalásra törekszik a védelem területén is.  

Tokió ráadásul az ukrajnai háború kitörése óta fokozott kockázatként értékel egy Tajvan elleni esetleges kínai csapást, amely az említett okok miatt közvetlenül érintené Japán biztonságát is. 

Szahasi azt is hozzátette, hogy az ilyen ellenlépések nyilvános és hivatalos felfedése stratégiai hátrányt jelent Tokió számára, amennyiben valós konfliktusra kerülne sor, illetve diplomáciailag sem előnyös.  

Kínai harag és japán maszatolás 

Hogy Takaicsi csak a belföldi hallgatóságnak és a jelenlévőknek – azaz a japán parlamentnek – szánta-e óvatlan megjegyzéseit, az egyelőre tisztázatlan, a mondatai azonban Pekingbe is eljutottak.  

A kínai külügyminisztérium felszólította Tokiót, hogy „hagyjon fel a provokációval, illetve a határok feszegetésével, és ne menjen tovább a rossz úton”.  

Figyelmeztették a japán vezetőt, hogy az ilyen mondatok Kína alapvető érdekeit kérdőjelezik meg és jelzésértékűek „Tajvan szeparatista erői” számára. 

A japán kormány legfőbb szóvivője jelezte, hogy Tokió álláspontja a Tajvani-szoros békéjével és stabilitásával kapcsolatban „változatlan marad”. Ezt megelőzően a parlamenti meghallgatása során maga Takaicsi is világossá tette, hogy a jövőben óvatosabb lesz, mielőtt hasonló témákban konkrétumokról beszélne. 

Eközben több prominens japán politikai személyiség, köztük Kisida Fumio volt miniszterelnök is összekapcsolja Tajvan kérdését az ukrajnai háborúval. Kisida megalkotta a „ma Ukrajna, holnap Kelet-Ázsia” szállóigét, amely egy burkolt figyelmeztetés arra, hogy Kína szükség esetén erőszakkal is egyesítené Tajvant a szárazfölddel.  

A Kínával szembeni határozott japán retorika különösen szembeötlő Takaicsi és Trump októberi találkozóját követően. Ekkor megállapodtak a kölcsönös védelem megerősítéséről:  

Japán kötelezettséget vállalt a védelmi képességeinek „gyors és jelentős megerősítésére”, különös tekintettel az indo-csendes-óceáni térségben.  

Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok ígéretet tett közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták szállítására a japán F–35-ös vadászgépekhez, ezzel erősítve az első szigetlánc védelmi képességeit és tehermegosztását, aminek a jelentős részére október végén sor is került.  

Takaicsi határozottsága mögött társadalmi támogatottság is áll, hiszen a Kyodo friss felmérése szerint a megkérdezettek 60,4 százaléka egyetért az ország védelmi kiadásának növelésére vonatkozó tervekkel.  

A kijelentés ugyanakkor az olyan szövetségek, mint a NATO vagy az AUKUS csendes-óceáni, Kínát feltartóztató politikájának, illetve a térségbeli súlyának az erősödését is jelzi, ami elrettentő erő lehet Peking számára, amely a diplomáciai, a gazdasági és bizonyos keretek között a katonai nyomás fokozásával válaszolhat – akár a technológiát vagy a kritikusnyersanyag-ellátást érintő lépésekkel. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Cuno Josikazu