Urbain nem Orbán, mégis ugyanazt mondja, amit a magyar miniszterelnök: az oroszok pénze tabu! Annyiban talán erősebb is a szava, hogy ő vezeti az Euroclear értéktárat, ahol az orosz állam 180 milliárd eurónyi pénze befagyasztva vár sorsára. És nem adja.
Megszólalt végre az az ember, akinek a véleményét eddig többnyire csak áttételes közleményeken keresztül ismerhette a világ. Valérie Urbain, az Euroclear, az ukrajnai háború kezdete óta mintegy 200 milliárd euró értékű befagyasztott orosz vagyont kezelő európai értéktár vezérigazgatója a Le Monde-nak adott interjút a készülő pénzügyi vihar kapcsán. Az időzítés nem véletlen. Friedrich Merz kancellár szeptember végén a Financial Timesban kürtölte világgá, hogy megtalálta a módját, hogyan vegyék el és játsszák át Ukrajnának a belga intézetben őrzött zárolt orosz jegybanki vagyont úgy, hogy az jogilag megállja a helyét. Ursula von der Leyen azonnal magáévá és az Európai Bizottságévá tette az ötletet, pár nappal később pedig már gyakorlatilag kész tényként tálalta a kivitelezést.
Az ötlet valójában egy technikai kiskapu, ami jogilag nem jelenti az orosz befagyasztott vagyon elkobzását, a valóságban mégis ez valósul meg. Vagyis a végeredményt tekintve csupán egy átcímkézés tesz különbséget a vagyonelkobzás és a vagyon felhasználása között. Az Európai Bizottság javaslata szerint az EU 140 milliárd eurós, 0 százalékos kamatozású kölcsönt venne fel az Eurocleartől, amit a letétkezelő társaság az orosz, immár készpénzzé vált állományból fedezne. Cserébe adóslevelet adna, vagyis (a terv kitalálói szerint) az orosz vagyon még mindig létezne, csak éppen már az EU-s kormányok, pontosabban Brüsszel kezében lenne kölcsön formájában. Az így megszerzett összeget az Európai Unió jóvátételi kölcsön fedőnéven továbbítaná Ukrajnának – hogy milyen részletekben és milyen felhasználási feltételekkel, az jelenleg még mindig heves vita tárgyát képezi. És ezen a ponton – ahol kiderül, hogy az egész terv egyetlen, alá nem támasztott feltételezésre épül – válik érthetetlenné és értelmetlenné az egész konstrukció. A tervet azért hívják jóvátételinek, mert kimondja: Ukrajnának csak és kizárólag akkor kell visszafizetnie a 140 milliárdos kölcsönt az EU-nak, ha Oroszország a háború után jóvátételt fizet Ukrajnának. Ebben az esetben Ukrajna a jóvátételi összegből kifizeti a tartozását az EU-nak, amely az így visszakapott pénzből rendezi a tartozását az Euroclear felé (beváltja az adóslevelet), az Euroclear pedig a pénzből vissza tudja adni Oroszországnak a zárolt állami vagyonát, ha feloldják a szankciókat.
Mindez három dolgot jelent. Az egyik, hogy amennyiben Oroszország soha nem fizet jóvátételt, Ukrajna soha nem fogja visszafizetni a kölcsönt, ami attól még létező hiány lesz az Euroclearnél. A másik, hogy az orosz állami vagyonból mindenképpen el fog tűnni 140 milliárd euró, miközben a terv kiötlői arra építenek, hogy Oroszország a saját pénzéből befizeti a jóvátételi büntetést ahhoz, hogy aztán abból a pénzből visszakapja a már egyébként nem is létező állami vagyonát. És végül a legsúlyosabb: az ukrán részről vissza nem térített hitelt mindenképpen vissza kell majd fizetni. Ezt pedig (és ezt Brüsszel minden valószínűség szerint már most is pontosan tudja) a kölcsönt felvevő tagállamok, vagyis végső soron az európai adófizetők állják majd az EU következő hosszú távú költségvetésének terhére.
Mindketten ott tévedtek, hogy erről sem a belga kormánnyal, sem pedig a brüsszeli székhelyű Euroclearrel nem egyeztettek előtte. Meg is lett az eredménye: az október 23-án tartott EU-csúcson Bart De Wever kormányfő határozott nemet mondott az ötletre. A belga kormány csak három feltétellel teljesítené Brüsszel agresszív kérését: egyfelől a pénzügyi kockázatot az EU minden tagállamának közösen kell vállalnia, tekintettel a Moszkva által máris beígért monstre nemzetközi perekre – amelyeket jó eséllyel meg is fog nyerni. Ebből következően ragaszkodik ahhoz, hogy az összes európai állam garanciát vállaljon a terv értelmében Ukrajnának küldött pénz visszafizetésére, közösen, kivétel nélkül. Végül (és ez egy új ütőkártya volt a kezében) követeli, hogy minden olyan ország, ahol zárolt orosz összegek szerepelnek, hasonlóképpen járjon el, vagyis a világon – de legalábbis Európában – minden ország ugyanúgy a segélyezési hitel fedezetére használja a rá bízott összegeket, mint ahogyan azt Belgiumtól elvárják.
Ahogy Urbain fogalmazott, egyelőre nem látja a tagállamokon a kitörő lelkesedést, ezért igyekszik ezt az ötletet is a többi mellé tenni, a használhatatlan címkéjű dobozba. A javaslat azóta is a viták középpontjában áll – egészen a következő EU-csúcsig, amelyre december közepén kerül sor. Ilyen vagy olyan döntést muszáj lesz hozni: Ukrajna csődközeli állapotban van, ezen összegek nélkül pedig a legoptimistább számítások szerint is kifogy a pénzből a jövő év első néhány hónapjában.
„Szó sem lehet róla”
Urbain interjúja minden bizonnyal szándékosan időzített volt. Egyetlen célja, hogy még a decemberi csúcs előtt megerősítse abban az egyre idegesebb belga miniszterelnököt, hogy a nem az egyetlen válasz, amit Brüsszelnek adhat ez ügyben – másfelől így üzenjen Von der Leyennek: az Euroclearbe vetett nemzetközi pénzügyi bizalmat nem hagyják elherdálni Ukrajna és az Európai Bizottság kedvéért. Már csak azért sem, mert a precedens nélküli esetnek a lehető legsúlyosabb következményei lennének az értéktárra, Belgiumra és az egész euróövezetre nézve.
Bár az Európai Bizottság elnöke fáradhatatlanul hajtogatja, hogy az orosz zárolt vagyon felhasználása „a leghatékonyabb módja Ukrajna védelmének és gazdaságának fenntartására”, Urbain világosan kijelentette: a pénz bármilyen formájú elkobzása vagy lefoglalása szóba sem jöhet. „Az Euroclear számára a legfontosabb a hitelesség és a bizalom. Alapvető fontosságú láncszem vagyunk a pénzügyi piacok stabilitási rendszerében, amely nem követhet el hibát. Bármi, ami akár távolról is hasonlít az elkobzásra, illegális és az országok szuverén vagyonának védelmével kapcsolatos nemzetközi jog elleni lépés lenne” – hangsúlyozta az interjúban. Azt is megerősítette, hogy amennyiben az Európai Unió (ez esetben is brüsszeli nyomásra) mégis megpróbálna valamilyen módon az orosz jegybanki pénzhez hozzányúlni, az Euroclear nem zárja ki, hogy pert indítson ellene. Bár lépéseket még nem tett egy ilyen jellegű ügy előkészítésére, az intézmény jogi csapata (amelynek létszáma a háború kitörése óta tízről közel kétszázra emelkedett), készenlétben áll szükség esetére.
Az Euroclear valóban a globális pénzügyi rendszer egyik kulcsfontosságú szereplője. Az egyébként brüsszeli székhelyű, 6000 alkalmazottat foglalkoztató belga vállalat az, ahol a nagyobb bankok, a központi bankok és befektetési alapok helyezik el pénzügyi értékpapírjaikat, zömében kötvények és részvények formájában. A gyakorlatban egy tranzakció – például egy részvény tőzsdei cseréje – során az Euroclear az az intézmény, amely biztosítja, hogy az eladó megkapja a pénzt, a vevő pedig a részvény tulajdonjogát. A vállalat 42,5 ezermilliárd euró értékű értékpapírt őriz, és évente mintegy 330 millió tranzakciót bonyolít le. Az Euroclear hat európai ország (Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Finnország, Hollandia és Svédország) központi értéktára, valamint számtalan külföldi állam jegybanki vagyonának eszközkezelője.
Urbain azt is elárulta, hogy sem Merz kancellár, sem Ursula von der Leyen nem konzultált vele ebben a kérdésben (maga is a Financial Timesból értesült arról, mire készülnek), szoros kapcsolatban áll azonban az orosz vagyon eljátszásnak másik nagy ellenzőjével, az Európai Központi Bankot vezető Christine Lagarde-dal, aki a terv euróra mint globális „bizalmi” valutára gyakorolt várható katasztrofális hatása miatt ellenzi azt a kezdetektől fogva. Egyébként a befagyasztott orosz eszközök 193 milliárd eurója (ebből nagyjából 180 milliárd a jegybanki eszköz) a teljes kezelt összeg kevesebb mint 0,5 százalékát teszi ki, az elmúlt hónapokban mégis ez emészti fel a vállalat idejének és energiájának legnagyobb részét.
A várható bosszú
Az Euroclear vezetője elmagyarázta a jogi hátteret is: a vállalat kötelezettséggel tartozik az orosz központi bank felé a nála elhelyezett állami vagyonnal kapcsolatban. Mint mondta, a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg, ha ez eltűnne (azzal, hogy az európai tagállamok egy jogi trükkel Ukrajnának játsszák át), a kötelezettség – amely teljes kártérítéssel jár a zárolás feloldása esetén – azonban továbbra is az Euroclearnél maradna. „Ha a szankcióknak vége, ki ad nekünk 140 milliárd eurót, hogy visszafizessük Oroszországnak, ami az övé?” – tette fel a költői, de jogos kérdést. A szankciók mindössze fél évre szólnak, ezeket hosszabbítják meg a tagállamok újra és újra, ameddig néhányan közülük (például Magyarország vagy Szlovákia, amely már közölte, hogy semmiféle jogi varázslatba nem egyezik bele az oroszok pénzével kapcsolatban) meg nem unják, és nemet mondanak a folytatásra. Ebben az esetben kezdődne az igazi horror az Euroclear számára, amely valószínűleg a vállalat és a Belgiumba vetett pénzügyi bizalom végét is jelentené.
Urbain arra is rámutatott, hogy bár a nemzetközi sajtó a belga értéktártól hangos, az Euroclear messze nem az egyetlen intézmény, amely az orosz jegybank befagyasztott pénzeit őrzi. Japánban, Nagy-Britanniában, Svájcban és az Egyesült Államokban is vannak tartalékok, mintegy 100 milliárd dollár értékben, valamiért azokat mégsem próbálják rákényszeríteni az összegek átjátszására Ukrajnának. (A japánok például nyíltan kizártak bármiféle beavatkozási kísérletet a náluk letétbe helyezett vagyonnal kapcsolatban.)
A jogi szempontokon túl Urbain (hasonlóan az EKB-hoz) az egész euróövezetet fenyegető kockázatokra is figyelmeztet. Egy esetleges elkobzás vagy más, jogi mutánsmegoldással kierőszakolt pénzátjátszás esetén
a világ valamennyi országa, amely a pénzét szintén Belgiumra bízta, joggal kezdene vagyonkimenekítésbe az országból.
„Kínai és arab kollégáink erősen figyelik, hogy mit teszünk. Eddig nagyon ügyeltünk arra, hogy ne kockáztassuk a bizalmat – mondta, hozzátéve: ha az Euroclearbe fektetett bizalom meginogna, a következmények egész Európán bosszulnák meg azt. – Drasztikusan csökkenne a befektetések száma az euróövezetben. Ez pedig kihatással lenne Európa összes finanszírozási igényére a védelem, a zöldátállás és a digitális átalakulás terén.”
Végül, de nem utolsósorban Urbain az Európát fenyegető harmadik nagy kockázatra, Moszkva pénzügyi megtorlására is rámutatott. Eddig Oroszország csak odáig ment, hogy befagyasztotta az Euroclear ügyfeleinek tulajdonában lévő „20 és 40 milliárd euró közötti” összegeket, amelyek az orosz központi értéktár számláin találhatók. A Kreml egyelőre óvatos, a pénzek még érintetlenek. Ám ha a Merz–VDL-terv mégis realitássá válna, Putyin habozás nélkül einstandolná a vagyonokat. Vagyis az elkobzásra (nevezzék azt bármilyen szép néven) elkobzás lenne a válasz.
A brüsszeli döntéshozók szeretnek megfeledkezni róla, de a pénzpiacnak van egy kellemetlen tulajdonsága: kiváló a memóriája. Arra is emlékszik, hol bántak jól vele, hol tisztelték a szuverén tulajdonjogot, és arra is, hol kezdték el átnevezni „kreatív finanszírozási térnek”. És amikor egy piacról a pénz egyszer úgy dönt, hogy továbbáll, nehéz lesz megkérni, hogy jöjjön vissza – ugyanis nem ismeri a lojalitást, csak a jéghideg logikát. Ha az EU tényleg megpróbálja átfűrészelni a nemzetközi jog egyik vaskos tartógerendáját, az épület a saját fejére fog omlani. Amikor Kínában, Szingapúrban vagy Szaúd-Arábiában úgy döntenek, hogy többé nem bízzák a vagyonukat a legmegbízhatóbbnak tartott Belgiumra, akkor már mindegy lesz, ki a felelős, a végszámlát egész Európa kapja kézhez.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
