A The Economist vezető publicisztikája arra figyelmeztet, hogy a következő globális visszaesést nem a bankok vagy az ingatlanpiacok, hanem a részvénypiacok – elsősorban az MI-hype-ra épülő amerikai tőzsde – válthatják ki.  

A lap szerint a nagy technológiai cégek és a mesterséges intelligencia köré épült várakozások olyan árazási szinteket hoztak, amelyekre már nincs nagyon fundamentális magyarázat. Ha ez a buborék kipukkan, a sokak által „pénzügyi mellékszálnak” gondolt árfolyamzuhanás a reálgazdaságot is magával ránthatja, ugyanis az amerikai háztartások vagyonának jelentős része (mintegy 21 százaléka) részvényekben van, ezért a hirtelen vagyonvesztés visszafoghatja a fogyasztást, ami ma a világgazdaság egyik fő motorja.  

A cikk hangsúlyozza, hogy ez a forgatókönyv más lenne, mint a 2008-as válság, mivel nem a bankrendszer stabilitása, nem is a háztartási jelzáloghitelek minősége állna a középpontban, hanem az, ahogyan a piacok „megbüntetik” a túlzott optimizmust. A részvényárfolyamok esése közvetlenül vagyonhatáson keresztül csapódna le a fogyasztáson, az amerikai GDP-t érzékelhetően visszarántva; ennek hullámai pedig elérnék az exportfüggő gazdaságokat – Európát, Kelet-Ázsiát, végső soron a feltörekvő piacokat is.  

A The Economist szerint ugyan ma nincsenek akkora rejtett hitelpufferek, mint a 2000-es években, de a „ritka recessziók kora” önmagában is kockázatot jelent:

a politika és a társadalom ugyanis elszokott a fájdalmas kiigazításoktól.  

Mi jöhet? 

A lehetséges pályák nagyjából három forgatókönyv köré rendezhetők. Az optimista verzióban az MI-vezérelt tőzsdei lufi csak részben ereszt le: a technológiai részvények 10-15 százalékos korrekciója rázkódást okoz ugyan, de a fogyasztói vagyonvesztés nem éri el a kritikus szintet, a jegybankok összehangolt kommunikációval és likviditásmenedzsmenttel stabilizálhatják a helyzetet, a globális növekedés lassul, de nem alakul ki recesszió.  

A köztes, valószínűbb szcenárió egy 15-25 százalékos korrekcióval számol, amely már érezhetően visszavágja az amerikai fogyasztást, illetve láncreakciót indít az exportfüggő gazdaságokban. A makacs infláció, a szűk fiskális mozgástér és Kína saját problémái együtt inkább egy hosszan elnyúló, „alacsony nyomású” világgazdasági környezet felé tolják a rendszert.  

A pesszimista pályán 30-40 százalékos tőzsdei összeomlás, erősödő dollár és a feltörekvő adósok válsága rajzolódik ki. Ebben a verzióban az USA-ban a fogyasztás, Európában az export, világszerte pedig a politikai stabilitás kerül nyomás alá – nem bankrendszeri, hanem kifejezetten fogyasztói-piaci eredetű válságként. 

A lap nem üt meg apokaliptikus hangokat, de egyértelműen óvatosságra int. A jegybankok és a kormányok mozgástere ma szűkebb, mint a nagy pénzügyi válság idején, mert a kamatszintek magasabbak, az államadósság sok helyen jóval nagyobb. Ha most egy tőzsdei lejtmenet miatt kellene újabb mentőcsomagokat és ösztönzőprogramokat indítani, az gyorsan hitelességi problémákat vethetne fel – különösen ott, ahol a fiskális fegyelem már így is politikai viták kereszttüzében áll.  

A The Economist szerint ezért lenne fontos, hogy a döntéshozók ne csak a napi árfolyamokat, hanem a pénzügyi-reálgazdasági kapcsolatrendszert is újragondolják:

milyen mértékben akarják a háztartásokat és a nyugdíjrendszereket a tőzsdei ciklusokhoz kötni, és mekkora pufferrel készülnek egy esetleges MI-lufi kipukkanására.  

Hazai szempontból a cikk üzenete egyértelmű: ha az amerikai részvénypiacon nagy korrekció jön, azt Magyarország „másodlagos hullámban” szenvedi el. Az exportkereslet gyengülése, a német gazdaság további lassulása, a kockázatkerülés erősödése (forint, BUX) együtt kellemetlenül érintené a hazai gazdaságot. Így számunkra is érdemes óvatosan kezelni a globális tőkepiaci eufóriát, nem beárazni azt tartós, automatikus külső növekedési motorként. Másrészt a belső növekedési lábak – beruházások, termelékenység, regionális nyitás – megerősítése sokkal fontosabb, mint valaha, mert az MI-lufi esetleges kipukkanása esetén azok a gazdaságok mozognak majd jobban, amelyek nem kizárólag az amerikai fogyasztás és a globális tőzsde hangulatára vannak ráutalva. 

Kapcsolódó: