A COP30 klímacsúcs utolsó előtti napján sem köttetett átütő megállapodás, pedig a házigazda Brazília – és elsősorban Luiz Inácio Lula da Silva elnök – hetek óta hangsúlyozza, hogy ez a konferencia legyen a „valódi cselekvés” színtere – nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz az, hacsak valami csoda nem történik a zárónyilatkozatig, amely cikkünk megjelenését követő napokban várható. Egyelőre csak arról van szó, hogy a november 10–21. közötti eseményen közel 200 ország küldöttei próbálnak konszenzusra jutni a globális felmelegedés megfékezéséről, de eddig főként technikai egyeztetések, zárt ajtók mögötti „huzavona” és „patikamérleg-diplomácia” jellemzi a folyamatot.

Lula szerdán mégis optimistán nyilatkozott: az utolsó két napban sikerülni fog – nyilatkozta a Reutersnek, miközben a kulcstémákban – fosszilis üzemanyagok kivezetése és klímafinanszírozás – továbbra sem született meg egy halovány előzetes deal sem. A brazil elnökség eredetileg gyors áttörést remélt, de a tervezett új szöveg csak csütörtökre készült el, ami tovább növeli a feszültséget a zárónap előtt. Ha pedig aznap nem jönnek érdemi döntések, akkor COP30 az egyik legsúlytalanabb klímakonferenciaként vonulhat be a történelembe, amit ráadásul egy korábban hónapokig zajló botrány is beárnyékol. 

Klímavédelem vs. erdőirtás 

A klímacsúcs ugyanis nem csupán diplomáciai játszmák színtere, hanem az olyan botrányok, mint az erdőirtás a helyszín kialakítása során, élesen rávilágítanak a klímavédelem belső ellentmondásaira.  

Ugyanis a COP30 legfájóbb iróniája nem a tárgyalótermekben, hanem a brazíliai Belém utcáin mutatkozik meg. Bár a konferencia egyik fő célja a 2030-ra az erdőirtás megakadályozása, az Amazonas védelme lett volna,   

az óriási rendezvény előkészítése során egy út építéséhez több mint 100 hektár védett amazóniai esőerdőt, azaz mintegy 100 ezer fát vágtak ki.  

A belémi Avenida Liberdade négysávos autópálya építése, amely az 50 ezer résztvevő közlekedését volt hivatott megkönnyíteni, éles kontrasztban áll a brazil kormány által népszerűsített 125 milliárd eurós Tropical Forest Forever Facility (TFFF) alappal, amely a trópusi erdők megőrzését célozza. 

Az autópálya-projektet ugyan 2020 óta tervezték, de a COP30 miatt gyorsították fel az építését – állította a BBC korábbi elemzése. Ez ráadásul nem egyedi eset: a 2006 óta érvényes szójatermesztési moratórium (ami érdemben fékezte az amazóniai irtást) egy kartellvád miatt ideiglenesen felborult, ami további 11 százalékos erdővesztést okozhatott 2025 júliusáig.  

Tüntetés és előrelépés 

Nem függetlenül a botrányoktól, november 15-én ezrek tüntettek Belémben az erdőirtás és a fosszilis üzemanyagok újbóli reneszánsza ellen, hangsúlyozva az őslakosok jogait is. A zöld-véleményformálók szerint 

az útépítéssel összefüggő erdőirtás megkérdőjelezi a csúcs hitelességét. 

Igaz, némi előrelépés is történt, a TFFF kezdeti elköteleződései ugyanis biztatók: Norvégia, Brazília, Franciaország, Németország és Kína 5,5 milliárd dollárt ígért, Írország pedig még vizsgálja a részvételét. De ha a konferencia nem állítja meg a klímaváltozást, az Amazonas visszafordíthatatlanul a sztyeppesedés felé sodródik – éppen azok árnyékában, akik a megmentésére gyűltek össze. 

Diplomáciai zsákutca: megrekedt tárgyalások a kulcstémákban 

A konferencia végéhez közeledve alig volt előrelépés, főként technikai egyeztetések zajlottak, annak ellenére, hogy az úgynevezett Baku–Belém Roadmap (intézkedési terv, útvonal) ambiciózus célokat tűzött ki. Azaz a fejlődő országoknak 2035-re már el kellene érniük az évi 1300 milliárd dolláros klímafinanszírozást, amelyből 300 milliárd közpénzből származna. Ám a pénzt elvben biztosítani képes, illetve arra elvi kötelezettséget vállaló fejlett államok vonakodnak a konkrét, összegszerű kötelezettségektől – ahogyan azt várni is lehetett. Az USA kilépése a párizsi egyezményből tovább nehezíti a helyzetet, miközben a fejlődő világ, így a G77 és Kína  nagyobb elköteleződést követel. De nézzük meg a részleteket. 

Jelképes pénzügyi eredmények 

A COP30 november 20-i állása alapján a finanszírozási tárgyalásokon előrelépés a Baku–Belém-útvonal elfogadása, amely az említett 1300 milliárd dollárnyi összesített forrást vetíti előre. Ugyanakkor a tényleges közpénzígéretek továbbra is messze elmaradnak az elvárttól: a Tropical Forest Forever Facility 5,5 milliárd dolláros induló kerete a legmagasabb, ám ez is csak töredéke a szükséges volumennek. A veszteség és károk alapja (FRLD) mindössze 250 millió dollárral startolt annak ellenére, hogy az éves igény ott megközelíti a 724 milliárdot. Bár a varsói mechanizmus (WIM) felülvizsgálata bizonyos technikai kérdésekben előmozdult, a közpénz-hozzájárulások bővítéséről és a kifizetések gyorsításáról továbbra sincs konszenzus. Sőt, az új ígéretek is marginálisak, például az erdőtüzektől és áramszünettel sújtott Spanyolország is mindössze egy jelképes, 20 millió eurós felajánlást tett. (A Warsaw International Mechanism egy az ENSZ éghajlatvédelmi keretében működő rendszer, amelynek célja, hogy kezeljék a klímaváltozás okozta veszteségeket és károkat a leginkább érintett országokban – a szerk.) 

A globális ambíciók tekintetében örvendetes fejlemény, hogy a kibocsátások némileg csökkentek, és a nemzeti kötelezettségvállalások (már ahol megtörténetek) átlagos minősége javul. A vállalások és a tényleges kibocsátás közötti különbség ugyanakkor továbbra is jelentős:  

a 2035-ös nemzeti vállalások mindössze 10 százalékos mérséklést eredményeznének a szükséges 60 helyett.  

Ezeken túl az úgynevezett mitigációs munkaprogram (MWP) tárgyalásai elakadtak, ahogy a fosszilis energiahordozókra vonatkozó hivatkozások esetén sincs érdemi közeledés. 

Előrelépés abban történt, hogy a klímaadaptáció terén elkészült egy 100 indikátorra épülő döntéstervezet, valamint megerősítették azt a célt, hogy a fejlett országok 2030-ra legalább a háromszorosára, mintegy 120 milliárd dollárig növelik a finanszírozást. Az indikátorlista véglegesítése ugyanakkor még vitás. 

Az igazságos átmenet és a fosszilis energiahordozók kivezetésének a kérdése továbbra is a tárgyalások legmegosztóbb elemei közé tartozik. A G77 által javasolt Belém akciómechanizmus (BAM) nem hozott egyértelmű előrelépést, miközben az erre vonatkozó roadmap már több mint 80 ország támogatását élvezi. A politikai akarat e téren tetten érhető, de Szaúd-Arábia és Kína ellenállása miatt a végkimenetel az utolsó napig nyitott. 

Fosszilis dilemmák: út a kivezetéshez, vagy újabb halogatás? 

Nézzük részletesebben a fosszilis energiahordozók (részleges) kivezetését, ami tovább mélyíti a törésvonalakat. A 2023-as COP28 kimondta az átállás szükségességét, de konkrét ütemterv még mindig nincs. 

A The Guardian szerint a COP30-on több mint 80 ország, delegációk szintjén Afrika, Ázsia, Latin-Amerika, a csendes-óceáni térség államainak csoportja és az EU csatlakozott egy közös felhíváshoz, ami egy globális terv létrehozását sürgeti a fosszilis üzemanyagok fokozatos kivonására – ezt Lula is támogatja. Csakhogy az EU új kompromisszumos javaslata egy „nem előíró jellegű” terv, amit Németország, Kenya, az Egyesült Királyság és több tucat ország támogat, de a résztvevők kevesebb mint fele állt ki nyilvánosan mellette. 

Erős az ellenállás az olajexportőröktől, például az apró Vanuatu klímaügyi minisztere nyíltan vádolta ezzel Szaúd-Arábiát, míg a kis szigetállamok (pl. Marshall-szigetek) szintén egzisztenciális kérdésként kezelik a témát. November 19-én Kína és Oroszország is visszakozott a kritikus ásványok említésétől a tervezet szövegében. Emellett, a friss értesülések szerint, egy új nyilatkozattervezet formálódik Kolumbia vezetésével, Dánia, Nagy-Britannia, Franciaország, Kenya és Németország támogatásával, ám ha ezt sem sikerül aláírni, akkor a COP30 még súlytalanabbá válik, mint elődje, a bakui COP29. 

A következő COP helyszíne már megvan 

Úgy néz ki, hogy Ausztrália és Törökország megállapodhat, hogy Törökország rendezi a 2026-os COP31-et, Ausztrália pedig vezeti a tárgyalásokat – ez némi „logisztikai” előrelépést jelent, csak jó lenne végre érdemi döntésekről is hallani. 

Utolsó pillanatos javaslat 

A COP30-on nem született nagy, azonnal működő, mindent egységesítő karbonpiaci megállapodás, de fontos lépés történt a globális piacok összehangolása felé. Brazília vezetésével ugyanis elindult az Open Coalition on Compliance Carbon Markets, amelyhez több mint másfél tucat ország csatlakozott, és amelynek célja közös szabályok, egységes mérési-ellenőrzési rendszerek és magas integritású kreditszabványok kialakítása. Ez az irány egyértelműen arra utal, hogy a következő években a karbonpiacok jelenlegi, széttöredezett állapota rendeződhet, és

létrejöhet egy összehangoltabb, kiszámíthatóbb és átláthatóbb nemzetközi rendszer.

Bár a folyamat még önkéntes és kezdeti szakaszban van, politikai szándék mutatkozik arra, hogy a karbonkreditek ára és minősége közelebb kerüljön egymáshoz, és a fejlődő országok magasabb bevételhez jussanak a természetvédelmi projektekből. A COP30 tehát nem zárt le semmit, de elindított egy olyan irányt, amely a jelenleg válságban lévő karbonkreditpiac számára valódi fordulópont lehet. 

Kép: Freepik

Kapcsolódó: