Egy friss MERICS-tanulmány szerint Kína legnépszerűbb MI-hírappja soha nem látott erővel építi az „amerikai összeomlás” narratíváját, miközben Kínát racionális, stabil nagyhatalomként tünteti fel. A mesterséges intelligenciával működtetett geopolitikai témavezetés nemcsak a kínai közvéleményt formálja újra, hanem Európa stratégiai terét is.
A modern geopolitikában a törésvonalakat már nem csak a diplomáciai és a katonai vezetők húzzák meg, azok a mindennapi élet részévé válnak, és meghatározzák, hogy a kínai internetezők mit vásárolnak és milyen híreket olvasnak. Ezt jól illusztrálja a rendkívül népszerű személyre szabott híralkalmazás, a Toutiao, amelynek havi aktív felhasználói száma körülbelül 410 millió, a napi pedig 120 millió fő, és hatalmas szerepet játszik abban, hogy a kínaiak hogyan látják magukat és a világot.
Ez a hírcsatorna következetesen úgy ábrázolja az Egyesült Államokat, mint egy bukó birodalmat, amely az összeomlás szélén áll. Ez egy egyértelmű és szándékos narratíva, amelyet negatív címek, gondosan összeválogatott történetek és az amerikai hanyatlás visszatérő motívumai jellemeznek.
A Toutiao címlapjainak legutóbbi elemzése azt mutatja, hogy az idén a kínai geopolitika fókusza eltolódott, és az Egyesült Államokról szóló hírek aránya nőtt a globális déli országokról szólókhoz képest. Az USA említéseinek az aránya a tíz leggyakrabban tárgyalt államhoz képest jelentősen nőtt a 2024-es 27-ről 2025-ben 42,7 százalékra.
Az Egyesült Államokra irányuló fokozott figyelem mellett a kulcsfontosságú regionális szereplők iránti figyelem szintje is megváltozott. A második továbbra is Oroszország, míg a rangsor többi helyén az ázsiai csendes-óceáni térség országai erősítettek, Tajvan (3. hely) és India (4.) egyre nagyobb szerepet kap, míg más államok, mint Irán (5.), Dél-Korea (8.) és Pakisztán (10.) váltották fel a korábbi magas rangsorolású országokat, Izraelt és Libanont.
Az Egyesült Államok egy hatalmát vesztő, bukó hatalom
A Toutiao az idén január és augusztus közötti tíz legnépszerűbb címének áttekintése hat domináns irányt mutat, amelyek egy koherens narratívát alkotnak.
- Az USA egy bukó állam: a tudósítások jelentős része az Egyesült Államokat egy válságban lévő, bukó államként ábrázolja, amelyet belföldi zavargások, természeti katasztrófák és rendszerszintű kormányzati kudarcok jellemeznek. Drámai, abszolutista kifejezéseket használnak, olyan címeket, mint „A kaliforniai tűzvészek teljesen ellenőrizhetetlenné váltak”. Ezt kiegészíti a társadalmi összeomlás bemutatása, mint például „Az Egyesült Államok zavargásait a Fehér Ház »lázadásnak« minősítette”. Összességében ezek a cikkek egy intézményi és társadalmi összeomlás szélén álló nemzetet ábrázolnak.
- A vezetők gúnyolása és delegitimálása: a rendszer kudarcát a politikai személyiségek kigúnyolásával és delegitimálásával erősítik. Az amerikai vezetést, különösen Trump és Biden elnököt gyakran nevetségessé teszik vagy alkalmatlannak ábrázolják. A cikkek címében személyes baklövések, a fizikai kimerültség ábrázolása vagy az elnökök bizarr nyilvános viselkedése olvasható, amelyekkel igyekeznek csorbítani a tekintélyüket. Például a vezetők szenilisnek tűnnek, ha az olvasók azzal találkoznak, hogy „Biden állítólag elaludt Carter temetésén, és a felesége meglökte”, vagy alkalmatlannak ábrázolják őket az olyan állításokkal, mint „A kaliforniai kormányzó azt mondta, hogy ötször hívta Bident, de nem sikerült elérnie”.
- A politika mint érzelmi dráma és káosz: a politikai ügyeket érzelmi drámaként ábrázolják például „Az amerikai pénzügyminiszter nem bírja tovább és le akar mondani” című cikkben, amely a legmagasabb szinteken uralkodó káoszt és az államberendezkedés törékenységet sugallja. Még a rendszerszintű problémákat is gyerekes gúnyolódásokká redukálják, például „Trump bírálja a kaliforniai kormányzót: miért nincs víz a tűzcsapokban”. A hírek címei nemcsak a vezetőket, hanem tágabb értelemben az Egyesült Államok hatalmának legitimitását és komolyságát is megkérdőjelezik.
- Csökkenő globális befolyás: az ország belső gyengeségről szóló témák tükröződnek a nemzetközi színtéren is, és a tudósítások az Egyesült Államok globális befolyásának erózióját hangsúlyozzák. Egy kontrollját vesztő szuperhatalmat mutatnak be, amelynek a tekintélyét megkérdőjelezik az olyan cikkcímekkel, mint „Miért mer Zelenszkij nemet mondani az Egyesült Államoknak?” vagy az elnök saját tetteit vonják kétségbe, mint például „Trumpot négy nagy szövetségese támadta meg a vámok miatt”.
- Technológiai képmutatás és gazdasági önkárosítás: a csökkenő tekintélyt ábrázoló képet a technológiai képmutatás és a gazdasági önpusztítás narratívája erősíti. Az USA-t agresszorként és áldozatként állítják be, amely pontosan azt a magatartást tanúsítja, amelyet elítél, például kibertámadásokat indít az Ázsiai Téli Játékok ellen. Emellett az ország kereskedelmi stratégiáját önkárosítóként mutatják be, olyan címekkel, mint „Miért önkárosítók az egyoldalú vámok?”, ami arra utal, hogy a gazdasági önérvényesítés tönkreteszi az országban lévő kisvállalkozásokat.
- Kína mint racionális partner: ezen elsöprően negatív híradások között ritkán előfordulnak enyhébb hangvételű cikkek is. Néhány címlapon az Egyesült Államokat semlegesként vagy együttműködőként mutatják be, gyakran diplomáciai, tudományos elismerések vagy kulturális csereprogramok kapcsán, például „Tu Ju-jut az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották” vagy „Megkezdődtek a kínai–amerikai magas szintű kereskedelmi tárgyalások”. Ezek azonban nem feltétlenül az Egyesült Államokat mutatják be kedvező fényben, inkább Kínát igyekeznek racionális és együttműködésre hajlandó partnerként ábrázolni, amely kész konstruktív együttműködésre ezzel az igencsak problémás globális szereplővel is.
A Toutiaón megjelenő narratíva több mint negatív hírek gyűjteménye, egy gondosan felépített világnézet. Az Egyesült Államok belföldi zűrzavarának, vezetése nevetségessé válásának és csökkenő nemzetközi presztízsének következetes felidézésével a platform több millió felhasználójának koherens és meggyőző képet nyújtanak egy hanyatló szuperhatalomról.
Ezáltal megerősítik a bizalmat Kína saját rendszerében, amely egy stabil alternatíva, a változó globális színtéren egy nyugodt, racionális állam. A Toutiao szerkesztési elvei jól mutatják, hogy a digitális térben a nagyhatalmi verseny a percepciók napi, kitartó alakításán keresztül zajlik.
Európai relevancia
Európának stratégiai fontosságú odafigyelnie a Toutiao narratívájára, mert az nemcsak a kínai közvéleményt formálja, hanem közvetlen hatással van az EU érdekeire is. Az USA-nak egyre inkább hanyatló, kaotikus hatalomként való ábrázolása és az ázsiai csendes-óceáni térség növekvő hangsúlya megtöbbszörözheti Kína geopolitikai önbizalmát, miközben kihasználja az európai transzatlanti szkepszist, gyengítve a szövetségesek egységét.
A Kína mint stabil alternatíva üzenet legitimálja a protekcionizmust, veszélyeztetve az EU piacait a kínai túlkapacitás exportjával. Emellett a Toutiao MI-alapú, célzott propagandamodellje mintát kínálhat a kínai dezinformációs kampányokra Európában, különösen választási időszakokban. Így ez nem csupán hírfolyam, hanem geopolitikai fegyver, amely Kína európai befolyását növeli – ezt pedig az EU-nak aktívan figyelnie és ellensúlyoznia kell, mielőtt passzív megfigyelővé válna.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
