Az Egyesült Államok kongresszusi tanácsadó testülete, a US–China Economic and Security Review Commission (USCC) jelentésében arra figyelmeztet, hogy Kína több kulcsfontosságú technológiai területen egyre gyorsabban építi ki a dominanciáját. A biotechnológiától a kvantumkutatáson át a nem élvonalbeli chipekig és a ritkaföldfémek feldolgozásáig olyan szektorok kerültek kínai kézbe, amelyek a nyugati ipar versenyképességét és relevanciáját veszélyeztetik. A testület szerint az USA számára sürgető, hogy központosított, következetes eszköztárat hozzon létre az exportkontrollok, a szankciók és a technológiai fejlesztések koordinálására, különben behozhatatlan hátrányba kerülhet a Pekinggel folytatott versenyben. 

A kritikus pontok 

A jelentés szerint a legkritikusabb szektorok négy nagy csoportba rendezhetők. Az első a ritkaföldfémek és egyéb alapanyagok, amelyek nélkül nem lehet akkumulátorokat, fegyverrendszereket, elektromos autókat, szélturbinákat vagy precíziós elektronikai alkatrészeket gyártani. Mivel a feldolgozásuk szennyező, költséges és technológiaigényes, a világ szinte teljesen kiszervezte ezt Kínába, csakhogy ezzel megerősítették az ázsiai ország stratégai szerepét. 

A második csoport a hagyományos, nem élvonalbeli chipek gyártása, amelyek  a modern világot irányítják: autókban, háztartási gépekben, ipari robotokban, egészségügyi eszközökben és okoseszközök milliárdjaiban dolgoznak. Hiába összpontosít a nyugati politika az ultramodern, pár nanométeres chipekre, a gazdaság működését a kevésbé látványos, de tömegesen szükséges processzorok tartják fenn. Ezekből pedig Kína egyre nagyobb mennyiséget gyárt, ráadásul állami támogatással, és a világpiaci árnál olcsóbban. 

 

A harmadik a biotechnológia, amely a járványok idején stratégiai eszközből nemzetbiztonsági tényezővé vált. A legfontosabb gyógyszeripari hatóanyagok több mint 70 százalékát Kínában állítják elő, továbbá az ázsiai ország az élen jár a génsebészetben, a vakcinafejlesztésben, a diagnosztikai technológiák és az egészségügyi adatplatformok terén. Aki hozzáfér a hatalmas mennyiségű genetikai és egészségügyi adathoz, az nemcsak gyógyításra, prediktív elemzésre, a gyógyszeripari dominancia elérésére, hanem akár katonai alkalmazásokra is felhasználhatja őket. 

A negyedik terület a kvantumtechnológia, amelynek a jelentősége még ma is nehezen felbecsülhető, ugyanis a kvantumszámítógépek elképesztő sebessége áttörést hozhat a kódfejtésben, a kommunikációs rendszerek biztonságában és a szimulációkban. A kvantumkutatás nemcsak tudományos verseny, de geopolitikailag is meghatározó: aki először éri el a stabil, katonailag alkalmazható kvantumtechnológiát, az a globális kiberbiztonsági rendszerek terén az élre ugorhat. 

Ezen technológiák azért váltak központi kérdéssé, mert ezek jelentik az egyes államok alapját: a gazdaság rugalmasságát, a katonaság képességeit, a társadalmak önvédelmi mechanizmusait. Ha egy hatalom kontrollálja ezeket, akkor nemcsak az áruival kereskedhet, hanem a politikai befolyását is kiterjesztheti. A jelentés szerint éppen ebben rejlik a probléma: Kína ezeken a területeken nem egyszerűen versenyzőként jelenik meg, hanem kapuőrként, és ez az, ami miatt az USA egyre inkább stratégiai fenyegetést érzékel. 

 

A mérkőzés jelenlegi állása 

A USCC szerint Kína előnye az állam és az ipar hosszú távú, centralizált stratégiája, miközben a Nyugat évekig alábecsülte, hogy a pekingi vezetés milyen gyorsan képes a kritikus technológiák alapján pozíciót építeni. A kínai rendszer azért is működik hatékonyan, mert a stratégiai ágazatokat, mint a biotechnológia, a kvantumkutatás vagy a ritkaföldfém-feldolgozás, nem csupán támogatja, hanem államilag vezérelt beruházásokkal, kedvezményes finanszírozással és exportpiaci ösztönzőkkel egyszerre erősíti. Így olyan területeken lett meghatározó, amelyekben korábban az amerikaiak vagy az európaiak domináltak. 

 

A jelentés kiemeli: a kínai gazdaság geopolitikai fegyverként is használható erőforrásokra épül. Az ország ellenőrzi a világ ritkaföldfém-feldolgozásának 99 százalékát, és immár döntő befolyással bír a hagyományos chipek gyártása terén is. Ezek ugyan nem szuperszámítógépekhez kellenek, de ahogy említettük, nélkülözhetetlenek a hétköznapi elektronikai eszközökben, az autókban vagy az ipari gépekben. A biotechnológiában pedig nemcsak gyorsabban fejleszt, hanem egyre több nyugati kutatási adatot és technológiát integrál a saját rendszereibe, gyakran offshore finanszírozáson vagy laza adatvédelmi szabályokon keresztül. A kvantumkutatásban is megfogható a különbség: Peking annak a katonai és kormányzati felhasználására épít, így a technológia fejlesztése az államvezetés számára elsődlegessé vált, nem szimplán a piaci rés kitöltése a cél. 

Az Egyesült Államok éppen ezért érzi fenyegetve magát, hiszen ezek nem csupán gazdasági kérdések, hanem közvetlenül érintik az ország nemzetbiztonságát és stratégiai mozgásterét.  

A Washington által alkalmazott eszköztár – exportkontrollok, feketelisták, technológiai korlátozások – széttöredezett, gyakran lassan reagáló és nehezen összehangolt. A jelentés kimondja, hogy a kínai technológiai térnyerés miatt az USA hátrányba került: miközben Peking egyre szervezettebben építi ki a saját ökoszisztémáját, addig az amerikai intézmények között hiányzik az egységes stratégiai irányítás. 

Az USA félelme tehát nem pusztán az, hogy Kína gazdaságilag megelőzheti.  

A kockázat sokkal nagyobb: ha ugyanis Kína birtokolja és kontrollálja a kulcstechnológiákhoz vagy a nyersanyagokhoz vezető útvonalakat, akkor képes lesz befolyásolni a globális ellátási láncokat, a politikai döntéseket és akár a szövetségi rendszerek stabilitását is. A jelentés szerint ez az a pont, ahol az Egyesült Államok már nem bízhat mindent a piaci mechanizmusokra, mert a versenytárs nem a piac logikája szerint játszik, hanem komoly állami kontroll áll a háta mögött. 

A leviatán tervrajza 

A USCC szerint az Egyesült Államok jelenlegi legnagyobb gyengesége nem technológiai, hanem szerkezeti: míg Kína egyetlen központi stratégia mentén szervezi az állami vállalatait, a kutatóintézeteit és a hadiiparát, addig az USA-ban a döntések tucatnyi ügynökség, minisztérium és kongresszusi bizottság között oszlanak meg. Ez lassítja a reakciót, szétforgácsolja az erőforrásokat és kontrollálatlan versenyt eredményez a szövetségi programok között. A jelentés szerint ennek feloldására az egyes államoknak egy központosított, egységes technológiai irányító és ellenőrző rendszert kell kiépíteniük. 

Az exportkontroll, a beruházások vizsgálata, a szankciók egységesítése és a kritikus iparágak támogatása ma párhuzamosan, gyakran egymást sem ismerő csatornákon fut.  

Ezért azt javasolják, hogy az USA hozzon létre egy olyan hatóságot, amely képes összehangolni a kereskedelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, a nemzetbiztonsági hivatalok, a külügyminisztérium és a védelmi ipar döntéseit. Ez lenne az üdvözítő amerikai válasz a kínai centralizációra:  

egy olyan stratégiai testület, amely átlátja a teljes ellátási láncot, a technológiai befektetéseket és a szankciós politikát. 

A második az ellátási láncok diverzifikálása, különösen három területen: ritkaföldfémek, gyógyszeripari hatóanyagok és hagyományos chipek. A USCC arra figyelmeztet, hogy a nyugati ipar sebezhetősége kockáztatja a napi működést, éppen ezért a „minél messzebb Kínától” elvet javasolja stratégiai szabályként, de nem az ázsiai országról való teljes leválás érdekében, hanem azért, hogy a létfontosságú szektorokban ne egyetlen domináns beszállító legyen. Ennek része a bányászati beruházások újjáélesztése, az indiai és délkelet-ázsiai gyártókapacitások támogatása, valamint az olyan országokkal való ipari együttműködés, amelyek már ma is a nyugati szabványokra támaszkodnak. 

A harmadik a kvantumtechnológiai kutatások összefogása, amit az USA jelenleg több száz intézmény között oszt szét. A jelentés szerint a kvantumversenyben nincs idő arra, hogy minden kutatócsoport saját programot vezessen, éppen ezért a USCC azt sürgeti, hogy 2030-ra az USA-nak legyen egységes nemzeti kvantumstratégiája, amely nemcsak a kutatást, hanem a posztkvantum titkosítás bevezetését, az infrastruktúra védelmét és a katonai alkalmazások fejlesztését is egy rendszerben kezeli. 

A testület végül a belső infrastruktúra védelmét tekinti a geopolitikai verseny egyik alapfeltételének. A villamosenergia-hálózat, az űrkommunikáció és az adatközpontok védelme szerintük a túlélés feltétele. A jelentés alapján a következő évtizedben a kritikus infrastruktúra elleni támadások, akár hagyományos, akár kvantumalapú kibereszközökkel, meghatározói lehetnek a nagyhatalmi versengésnek. Az USA-nak ezért a saját hálózatainak a védelmét ezen új eszközök ellen kell felkészítenie. 

Összességében a USCC javaslatai egyetlen irányba mutatnak: mivel a technológiai verseny immár nem egy-egy iparág fejlesztéséről szól, ezért az Egyesült Államoknak ki kell alakítania egy olyan hatóságot, amely képes egyetlen koordinált stratégiával kezelni a kínai kihívást.  

A testület szerint az USA-nak nem az innovációt, hanem a döntéshozatalt kell felgyorsítania, különben hiába élnek ott a világ legjobb kutatói, ha az ottani rendszer nem tud lépést tartani Pekinggel. 

Kapcsolódó: 

 

Fotó: Dreamstime