Előnybe került a kommunista elnökjelölt Chilében republikánus kihívójával szemben az elnökválasztás első fordulójában, november 16-án. A latin-amerikai országban négyévente választanak elnököt, megújítják a törvényhozás alsóházának (képviselőház) egészét, illetve a felsőház (szenátus) mintegy felét.

A 2021-ben a szavazatok 56 százalékát megszerző baloldali Gabriel Boric nem indult újra az elnöki posztért, így a baloldali pártok és szövetségeseik előválasztással választották ki, hogy ki mögé állnak be a választáson: a Kommunista Párt jelöltjére, Jeannette Jarára esett a választás, miután a szavazatok 60 százalékát szerezte meg. Jara Boric elnöksége alatt munkaügyi és szociális jóléti miniszteri pozíciót töltött be, most pedig az összes baloldali és a hozzájuk kötődő párt támogatását elnyerte, így az Egység Chiléért nevű választási lista színeiben került a szavazólapra.

A jobboldalon a voksolást nem előzte meg előválasztás, így az széttagolva több jelöltet állított, ezért borítékolható volt, hogy mivel Jara integrálja az összes baloldali és szövetséges támogatókat, ezáltal ő kapja a legtöbb voksot az elnökválasztás első fordulójában.

Azonban a szavazatok abszolút többségének a megszerzése szükséges ahhoz, hogy ne kerüljön sor második körre, az előzetes felmérések viszont már előre jelezték, hogy már csak a nyolc induló miatt is szinte zéró esély volt arra, hogy valaki teljesíti ezt a kitételt, így az első forduló fő kérdése igazából az volt, hogy melyik jobboldali jelölt jut be a másodikba.  

Chile kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a társadalomban létezik egy erőteljes baloldali-szocialista hagyomány, mivel sokan Augusto Pinochet tábornok ellenében határozzák meg magukat, aki 1973-ban egy katonai puccsal magához ragadta a hatalmat az akkori szocialista elnöktől, Salvador Allendétől. Tehát alapvetően egy egységbe rendeződő, viszonylag erős chilei bal- és egy fragmentált jobboldalról beszélhetünk. Ahogy említettük, Jara mellett heten indultak, és négy jelölt között oszlottak meg a jobboldali szavazatok: José Antonio Kast, akit a „chilei Trumpként” is emlegetnek, a Republikánus Párttól a Változás Chiléért választási szövetség színeiben, Johannes Kaiser a Libertárius Párt (PNL) aspiránsaként, Evelyn Matthei a jobbközép Nagy és Egységes Chile választási szövetségtől, valamint Franco Parisi a Néppárt támogatásával. 

Kast már harmadszor indul az elnöki székért, 2017-ben még nem jutott tovább a második fordulóba, mivel a voksok 7,9 százalékával és mintegy félmillió szavazóval a negyedik helyen végzett. 

2021-ben ugyan megnyerte az első kört 27,9 százalékkal, azaz 1,9 millió szavazóval Borickal szemben, de a másodikban a mozgósításban alulmaradt: Boric a győzelmét a fiatalok aktiválásának, Sebastián Piñera közép-jobboldali kormányzatával való elégedetlenségnek, valamint a járványt követő gazdasági nehézségeknek köszönhette. Azonban a népszerűsége 2023-ban 26 százalék környékére csökkent, amit a republikánus jobboldal ki is használt. 

Ami a törvényhozási választásokat illeti, az alsóház 155 képviselőjét négy évre választják 28 többmandátumos választókerületből (egy ilyenben 3–8 képviselői hely szerezhető), míg az 50 szenátor fokozatosan nyolcéves ciklusokat tölt be, ebből adódóan a szenátorok fele négyévente megújul, és őket 16 regionális választókerületben választják.  

Érdemes megjegyezni, hogy ez volt az első választás, amióta 2022-ben visszaállították a 2012-ben eltörölt kötelező választási részvételt. E jogszabály-módosítás értelmében minden választópolgárnak kötelező részt vennie minden választáson és népszavazáson, ami alól kivételt csak az előválasztás képez. Akik ennek ellenére sem vesznek részt, azoknak 33 ezer peso (kb. 12 ezer forint) büntetést kell fizetniük. Ennek a módosításnak köszönhető, hogy a választáson való részvétel kiemelkedően magas, 85,3 százalékos volt, ami a 2021-es első fordulóhoz képest közel 38 százalékpontos növekedést jelent. 

Ami a konkrét eredményeket illeti, többnyire pontosak voltak az előzetes mérések: Jara kapta a legtöbb szavazatot: 26,9 százalékot és közel 3,5 millió, a második helyre Kast ért oda 23,9 százalékkal és 3,1 millió vokssal, így december 14-én köztük dől el, hogy folytatódik-e Chile baloldali kormányzása vagy egy Trump-féle irányvonal következik-e.

Említésre méltó még a néppárti Parisi szereplése, aki mintegy félmillió szavazattal elmaradva Kast mögött a voksok 19,7 százalékát szerezte meg, valamint a libertárius Kaiser, aki 1,8 millió szavazattal és 13,9 százalékkal végzett, de érdemes kitérni Mattheire is, aki 1,6 millió voksot és 12,5 százalékot kapott.

A kérdés innentől kezdve, hogy a be nem jutott jelöltek szavazóit Jara vagy Kast tudja-e nagyobb arányban integrálni. Annyi bizonyos, hogy Kaiser és Matthei bejelentette, hogy Kastot támogatja a második körben, ami óriási fegyvertény a republikánus jelöltnek, tekintettel arra, hogy kettejükre 3,4 millió voks érkezett, tehát közel annyi, mint Jarára az első fordulóban, ami elég is lehet Kast számára a győzelemhez. Kérdés, hogy Parisi és a rá voksoló 2,5 millió választó kit fog támogatni. 

A törvényhozási eredményekről szólva az alsóházban a legtöbb mandátumot a Jara mögött felsorakozó Egység Chiléért lista szerezte a szavazatok 30,6 százalékával és 61 mandátummal. Második helyen 23 százalékkal a Kastot támogató Változás Chiléért végzett (42 képviselői hely), a harmadikra pedig a Mattheit támogató Nagy és Egységes Chile futott be (34 mandátum). A három legnagyobb formáció mellett a Néppárt 12 százalékkal 14 képviselői helyet szerzett, míg a Zöldek, Regionalisták és Humanisták szövetsége 6,9 százalékkal 3 képviselőt delegálhat az alsóházba. 

Kérdés, hogy a leendő elnök milyen többségű alsóházra támaszkodhat. Jelenleg a legvalószínűbb egy hárompárti koalíció, amelynek a formája a második elnökválasztási forduló függvénye: Jara győzelme esetén vélhetően az Egységben Chiléért a Néppárttal, valamint a Zöldekkel kezdene tárgyalásokba, Kast viszont a Változás Chiléért a Nagy és Egységes Chilével tárgyalna az esetleges együttműködésről, kiegészülve a Néppárttal.

A legkomplikáltabb helyzetet az eredményezné, ha a parlamenti többség vezető erejét nem a megválasztott elnök mögötti szövetség adná. 

A szenátusban is hasonló a helyzet: a megújítandó 23 szenátori hely közül a legtöbbet az Egységben Chiléért szerezte meg a szavazatok 32,2 százalékával, ami 11 helyre elég, második helyen a Változás Chiléért végzett (25,4 százalék és 6 hely), harmadik a Nagy és Egységes Chile (24,3 százalék és 5 hely), míg a sereghajtó a Zöldek, Regionalisták és Humanisták (4 százalék, 1 mandátum). Mivel a felsőháznak csak közel a fele újul meg, így az egész kamarát nézve az Egységben Chiléért az 50-ből 20, a Változás Chiléért 8, a Nagy és Egységes Chile 17, a Zöldek, Regionalisták és Humanisták 3, a Függetlenek 2 szenátorral képviseltetik magukat. Ez azt is jelenti, hogy kétpárti koalíció szükséges a többség biztosításához, amelyre az alsóházban felvázolt szcenáriók érvényesek. 

Összességében az első forduló tanulsága, hogy mintegy 50 év távlatából is jól látszik a baloldal társadalmi beágyazottsága Chilében, amely viszonylagos egységet mutat a jobboldallal ellentétben. Azonban a december 14-i második kör megnyerésére a republikánus Kastnak az átszavazások függvényében jóval nagyobb esélye van, figyelembe véve azt is, hogy az elsősorban nagyvárosokban népszerű Jara már ellőtte a tartalékainak nagy részét az első fordulóban. 

Donald Trump Fehér Házba való visszatérésével látható, hogy Latin-Amerika ismét az ún. blue tied időszaka felé tart, ami azt jelenti, hogy a térség országaiban megerősödnek, esetleg hatalomra is kerültek a jobboldali politikai erők, így a régió jobbra tolódik.

Ez visszatérő jelenség Dél-Amerikában, ahol erre legutóbb a 2010-es évek közepétől a 2020-as évek elejéig volt példa. Ezzel szemben létezik a pink tied, amely a baloldali erők térnyerése lehet, ami a 2020-as évek elején. A Trump-hatás következtében az USA hátsó udvarában is érezhető egy jobbratolódási hullám: Bolíviában például 20 év után megbukott a szocializmus, ahogy más országban is jobboldali politikai erők vezetik a méréseket, miközben a São Paulo Fórum tagszervezetei lejtmenetben vannak. Ha a várakozások szerint Kast megnyeri a december 14-i második fordulót, akkor Chile is lesz az első, amely konkrét példája lehet a latin-amerikai jobboldal újjáéledésének. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons