A szudáni háborús övezetekből kitermelt arany rejtett útvonalakon – csempészek, milíciák és közvetítők között – mozog, mielőtt elérné az Egyesült Arab Emírségeket, ahol pénzzé és befolyássá alakítják. Ez a kereskedelem, amely az államok összeomlásában gyökerezik és fegyveres csoportok támogatják, ma a Perzsa-öblöt Afrika legsebezhetőbb pontjaihoz köti. 

A történet 2012-ben indult, amikor három fiatal aranyat talált Jebel Amernél, Szudán későbbi „Aranyhegyénél”. A hír futótűzként terjedt, így rövid idő alatt ezrek lepték el a térséget. A hirtelen aranyláz felborította Dárfúr addigi erőviszonyait, versengő igényeket és súlyos erőszakot hozva magával. 

A hegy, amely lángra lobbantotta Dárfúrt 

A Jebel Amer Afrika egyik legnagyobb aranylelőhelye, ahonnan éves szinten mintegy 50 tonnát termelnek ki. Mivel Dél-Szudán 2011-es elszakadása megfosztotta Kartúmot az olajbevételeinek nagyjából háromnegyedétől, így a kormány a lakosságot az aranybányászathoz terelte, ám az aranyláz csak tovább fokozta az instabilitást, sőt fegyveres csoportokat vonzott a térségbe. A 2012-ben feltárt nagyobb készletek után a hegy a vagyonért és a befolyásért folyó harc központjává vált, a dzsandzsavíd milíciák pedig erőszakkal vették át az ellenőrzést. 

Az év végére az erőszak átterjedt az egész térségre, és 2013 januárjában a harcok több száz ember életét oltották ki, miközben bányajáratok omlottak be tucatnyi munkásra. Bár voltak közben fegyverszünetek, minden újabb összeomlás és összecsapás egyre világosabbá tette: a konfliktus már nem egyszerű törzsi viszály, hanem harc Szudán egyik legértékesebb vagyonának ellenőrzéséért. 

2017-re a Jebel Amer feletti csaknem teljes ellenőrzést a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) szerezték meg a Mohamed Hamdan Dagalo tulajdonában lévő Al Junaid Holdingon keresztül. Az arany vált a fő pénzügyi forrásukká, amely közvetlenül biztosította a katonai műveleteik finanszírozását és a területi befolyásuk fenntartását. 

Az RSF a hírhedt dzsandzsavíd milíciákból szerveződött át 2013 körül, eredetileg az al-Basír-rezsim félhivatalos „seregeként” Dárfúrban és más lázadó tartományokban. 2023 óta a szervezet a szudáni polgárháború egyik fő hadviselője, amelyet tömeges atrocitásokkal, etnikai tisztogatással, a dárfúri népirtás „utolsó szakaszával” hoznak összefüggésbe; nem véletlen, hogy az RSF és kapcsolt cégei ellen amerikai és uniós szankciók vannak érvényben. 

A kitermelt arany jelentős része az Emírségek felé indul csempész- és légi útvonalon keresztül, az országj piacait és finomítóit táplálva. 

Szudán: az arab világ aranyóriása 

Szudán az arab világ legnagyobb aranytermelője több mint 40 ezer kutatóhellyel és 60 finomítóval 13 államban, ám a termelésének nagy része az Egyesült Arab Emírségek felé áramlik – gyakran, ahogy említettük, a hivatalos csatornákon kívül. Bár a Global Witness nemzetközi szervezet becslései szerint az ország 2024-ben 64 tonna aranyat termelt, ennek csak a fele jelent meg legális exportként, a többi csempészútvonalakon jutott el Dubajba. Az RSF és a szervezet vezetője, Hemedti céghálózata kulcsszerepet játszott ebben, az aranybevételek pedig közvetlenül finanszírozták a katonai kapacitásaikat. Amikor 2023-ban kitört a háború, az aranykereskedelem gyakorlatilag az RSF hadikincstárává vált, ami miatt az Egyesült Államok szankcionált több EAE-hez kötődő céget. 

Az arany útvonalai  

A Dárfúrból származó arany leginkább a rendkívül jövedelmező csádi korridoron keresztül jut az Emírségekbe, az RSF pedig fedőcégekkel és a regionális útvonalak felügyeletével monopolhelyzetbe került ebben a hálózatban. Miután a kartúmi repülőteret lerombolták, és Port Szudán is kikerült az ellenőrzésük alól, a milícia új módszerekkel – motoros futárokkal, álcázott légi szállítmányokkal, éjszakai repülésekkel – tartotta fenn az aranyáramlást. ENSZ-vizsgálatok kimutatták, hogy az aranyból származó bevételekkel fegyvervásárlást finanszíroznak, így Dárfúr bányái és az EAE finomítói között mára egy összefüggő hadigazdasági lánc épült ki. 

Abu-Dzabi kontinentális étvágya 

Az arab ország aranyéhsége messze túlmutat Szudánon: a afrikai kontinens aranytermelésének jelentős része az Emírségeken keresztül tűnik el, ahová egy év alatt 446 tonna arany érkezett, miközben az eredeti exportáló országok többsége ezt vagy nem jelentette, vagy jóval kisebb mennyiséget adott meg. Ghánában, Maliban, Burkina Fasóban, Líbiában és még a jemeni Hadramautban is hasonló mintázat rajzolódik ki: hatalmas mennyiségek kerülnek ki hivatalos ellenőrzés nélkül, jellemzően az Emírségek cégeihez vagy azok helyi partnereihez. A nem jelentett arany mennyisége több milliárd dolláros nagyságrendű, és egyre gyakrabban fonódik össze az EAE politikai-gazdasági befolyásával. 

Az Egyesült Arab Emírségeknek miért van szüksége Afrika aranyára?

Részben azért, mert alig van saját aranykészlete, viszont hatalmas aranyipari ökoszisztémája van: finomítók, kereskedők, logisztikai cégek, szabadkereskedelmi zónák és lazább szabályozási környezet. Az ország úgy pozicionálja magát, mint a globális aranykereskedelem természetes központja, ennek fenntartásához pedig folyamatos nyersaranyellátásra van szükség, főként az olyan régiókból, ahol a felügyelet gyenge. 

A szudáni és más afrikai arany egyszerre gazdasági és geopolitikai eszköz: fenntartja Abu-Dzabi szerepét a világ második legnagyobb aranyhubjaként, emellett növeli a befolyását is a kontinensen.  

Létezik emellett egy monetáris dimenzió is. Ahogy a dollár iránti bizalom ingadozik, a jegybankok világszerte egyre inkább a nem dolláralapú eszközök felé fordulnak. A központi bankok egyharmada tervezi az aranytartalékai növelését a következő két évben, és 40 százalék a hosszú távú aranypozíciók erősítését is.  

2023-ra az Emírségek aranymennyiség tekintetében megelőzte az Egyesült Királyságot, ezzel Svájc mögött a világ második legfontosabb aranycsomópontja lett.

A BRICS-hez való 2024-es csatlakozása tovább erősítette ezt a szerepét, az országot Ázsia első számú aranyáteresztő csatornájává téve. 

Létfontosságú tehát számukra, hogy az afrikai aranyáramlás tartósan és nagy mennyiségben fennmaradjon. 

Aranyimperializmus – bányák nélküli központ építése  

Az EAE két évtized alatt bányák nélküli aranynagyhatalommá vált: ma már a világ aranyexportjának 11 százalékát adja több mint 4ezer ékszergyártó céggel és 1200 kiskereskedelmi üzlettel, amelyek mintegy 60 ezer embert foglalkoztatnak. A globális importőrök élmezőnyében van, miközben a finomítói teljes mértékben külföldi nyersanyagra támaszkodnak.  

1996 előtt még a 100 legnagyobb aranyimportőr között sem szerepelt, ma viszont már a világon az első négy között van, megelőzve az Egyesült Államokat és Hongkongot is. 

Az emelkedés átláthatatlan alapokon nyugszik 

Csak 2024-ben az Egyesült Arab Emírségek 1400 tonna aranyat importált, 105 milliárd dollár értékben, amelynek több mint a fele afrikai országokból, például Szudánból, Csádból, Líbiából és Egyiptomból származott, nagy része pedig olyan szervezetekhez köthető, mint az RSF. Emellett Ugandából, Ruandából és Togóból is érkezik arany, ami tovább erősíti a csempészhálózatokat. 

Az arab ország 2012 és 2022 között 2569 tonna illegális afrikai aranyat importált, nagyjából 115 milliárd dollár értékben. Még Svájc is megérezte ennek a hatását: az idén 316 tonnát importált tőlük 27 milliárd frank értékben, kétszer annyit, mint általában.Az Emírségek szabályozási kiskapui mindezt lehetővé teszik, mivel az országba arannyal érkező utasoknak nem kell semmit bejelenteniük, a vámon nem kérdeznek rá a nemesfém származási országára. Vagyis mielőtt a hatalmas mennyiségű illegális arany a finomítókba kerülne, már nyíltan forog az ország piacán. 

A finomított arany külföldi vásárlóinak személyazonossága rejtve marad, elősegítve a pénzmosást, így az akadálytalanul épül be a nemzetközi ellátási láncba. 

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 2022 márciusában az Emírségek felkerült a Pénzügyi Akciócsoport (FATF) szürkelistájára. Bár két évvel később lekerült onnan, sokak szerint ez geopolitikai alkuk eredménye volt. 

A Financial Action Task Force (FATF) a világ egyik legfontosabb pénzügyi felügyeleti szervezete. Ez a kormányközi testület hozza létre a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és az illegális pénzügyi tranzakciók elleni globális szabályokat és felügyeli azok betartását. 

Az arab ország profitál a hosszan elhúzódó háborúkból, a gyengülő kormányokból és azokból a milíciákból, amelyek gazdasági partnereivé válnak. Vagyis ebben a modellben az arany politikai tőke, befolyásszerzési eszköz és hozzáférés Afrika legsérülékenyebb állami struktúráihoz. 

(Forrás: The Cradle)