Szíria hosszú évtizedek után először próbál újra önálló energetikai stratégiát építeni. A Syrian Petroleum Company öt új földgázkutatási területet jelölt ki a Földközi-tengeren, ezzel együtt a gázkitermelés megduplázását is célként tűzték ki 2030-ra:  

vagyis Damaszkusz újra fel szeretne kerülni a regionális energiapiaci térképre. 

Bár a feltárandó mintegy 241 milliárd köbméternyi földgázkészlet globális léptékben nem számít nagynak, a jelenlegi szíriai kibocsátáshoz képest jelentős bővülést tesz lehetővé a régióban. A kelet-mediterrán térség – Egyiptom, Izrael és Ciprus révén – már most is fontos kiegészítő szereplője az európai gázdiverzifikációnak, ehhez a körhöz csatlakozhatna Szíria. 

Az ottani kormányzat víziója szerint közép- és hosszú távon tranzitországgá is válhatnának az európai gázellátásban, elsősorban török vagy libanoni kapcsolódásokon keresztül. Bár egyelőre nem áll rendelkezésre a szükséges infrastruktúra, két fejlemény mégis figyelemre méltó: egyrészt a ConocoPhillipsszel , egy amerikai energiavállalattal aláírt együttműködési megállapodás azt jelzi, hogy nyugati technológia és szakértelem is megjelenhet akár a szíriai gázprojektekben, másrészt a feltárási programokat most először nemcsak politikai szólamok, hanem konkrét mérnöki tervek és kijelölt kutatási területek is kísérik, így sokkal biztosabb a tényleges megvalósulásuk. 

Mit tudnak kezdeni ezzel az európaiak? 

Az orosz–ukrán háború után az európai gázpiac alapjaiban rendeződött át. A csővezetékes import Algériából, Norvégiából (Oroszországból) továbbra is alapvető forrás maradt, de a megbízhatóság, a költségek és a politikai kockázatok miatt folyamatosan nő az érdeklődés a cseppfolyósított földgáz (LNG) és más alternatív források iránt. Ebben a helyzetben minden új, akár kisebb termelő ország is stratégiai jelentőségű: nem feltétlenül azért, mert átírja az egész ellátási struktúrát, hanem mivel  

enyhíti a kínálati nyomást, illetve mérsékli a nagyobb exportőrök alkuerejét. 

Az Európába érkező szíriai gázkészletek önmagukban nem tudják kiváltani az Oroszország által biztosított mennyiséget, ám a térség többi szereplőjével együtt (Egyiptom, Izrael, Ciprus) reális az esély egy olyan kiegészítő kínálati övezet kialakulására, amely  

hosszabb távon stabilizálhatja az európai gázárakat és az ellátásbiztonságot. 

Mi lesz Magyarországgal? 

Hazánk nem biztos, hogy közvetlenül ki tudná használni ezt az új forrást az energiamixében, hiszen nincs meg sem a csővezetékes, sem az LNG szállítására alkalmas infrastruktúra – kivéve persze, ha a gáztranszfer török vagy nyugat-európai piaci csatornákon keresztül történik. Minden új volumen ugyanis csökkenti az európai keresleti nyomást, ami mérsékelheti az európai rezsiárakat. Ez Magyarországnak is fontos, hiszen a rezsicsökkentést a központi költségvetésből gazdálkodjuk ki, így amennyiben nem kell olyan magas energiaárakra készülni, a különbözet másra is fordítható. 

A szíriai gáz tehát önmagában nem lesz meghatározó eleme a magyar energiamixnek, de része lehet annak a sokszereplős rendszernek, amelyben több kisebb alternatív forrás együtt képes csökkenteni az egyoldalú függőségeket, egyúttal növelni az ellátás rugalmasságát. Geopolitikai szempontból pedig az is lényeges, hogy Szíria megjelenése a kelet-mediterrán energiapiacon a térség multipolárisabbá válását mutatja, azaz Európa, egyre több irányból biztosíthatja az energiaszükségleteinek kielégítését, ami fontos lépése a diverzifikációnak, az ellátásbiztonságnak. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Chat GPT