A belga kormányfő megerősítette: nem engedi az EU-nak, hogy felhasználja az országában heverő zárolt orosz vagyont. A lehetőség elúszásával az Európai Uniónak immár arra kell törekednie, hogy arcvesztés nélkül húzódjon vissza az általa mindenáron folytatni akart, de nem tudott proxy háborújából.
Kézigránátot dobott a brüsszeli porcelánboltba a belga miniszterelnök. Bart De Wever egy Ursula von der Leyennek címzett, meglehetősen nyersen fogalmazott levélben erősítette meg, hogy kormánya nem hajlandó engedélyezni, hogy a belga Euroclear értéktárban heverő – és a háború kezdete óta zárolt – mintegy 180 milliárd euró értékű orosz jegybanki vagyont az Európai Unió bármilyen formában felhasználja Ukrajna állami lélegeztetőgépen tartásához vagy a háború meghosszabbításához.
Ezzel a lépéssel a kormányfő romba döntötte az Európai Bizottság utolsó reményét is arra, hogy megoldja a lassan négy éve tartó háború további finanszírozását. Az Egyesült Államok kivonulása a segélyezési és fegyverdonori projektekből egyedül hagyta az EU-t a megoldandó problémával. Az egyébként is súlyosan eladósodott tagállamok önerőből nem tudnák tovább szponzorálni a konfliktust, így utolsó lehetőségként maradt az a remény, hogy a Belgiumban parkoló orosz tartalékot valahogy mégiscsak sikerül Ukrajna finanszírozására fordítani.
Az ötlet valójában egy technikai kiskapu, ami jogilag nem jelenti az orosz befagyasztott vagyon elkobzását, a valóságban mégis ez valósulna meg. Vagyis a végeredményt tekintve csupán egy átcímkézés tesz különbséget a vagyon elkobzása és annak felhasználása között. Az Európai Bizottság javaslata szerint az EU 140 milliárd eurós, 0 százalékos kamatozású kölcsönt venne fel az Eurocleartől, amit a letétkezelő társaság az orosz, immár készpénzzé vált állományból fedezne. Cserébe adóslevelet adna, vagyis (a terv kitalálói szerint) az orosz vagyon még mindig létezne, csak éppen már az EU-s kormányok, pontosabban Brüsszel kezében lenne kölcsön formájában. Az így megszerzett összeget az Európai Unió jóvátételi kölcsön fedőnéven továbbítaná Ukrajnának – hogy milyen részletekben és milyen felhasználási feltételekkel, az jelenleg még mindig heves vita tárgyát képezi. A tervet azért nevezik jóvátételinek, mert kimondja: Ukrajnának csak és kizárólag akkor kell visszafizetnie a 140 milliárdos kölcsönt az EU-nak, ha Oroszország a háború után jóvátételt fizet Ukrajnának. Ebben az esetben Ukrajna a jóvátételi összegből kifizeti a tartozását az EU-nak, amely az így visszakapott pénzből rendezi a tartozását az Euroclear felé (beváltja az adóslevelet), az Euroclear pedig a pénzből vissza tudja adni Oroszországnak a zárolt állami vagyonát, ha feloldják a szankciókat.
Mindez három dolgot jelent. Az egyik, hogy amennyiben Oroszország soha nem fizet jóvátételt, Ukrajna soha nem fogja visszafizetni a kölcsönt, ami attól még létező hiány lesz az Euroclearnél. A másik, hogy az orosz állami vagyonból mindenképpen el fog tűnni 140 milliárd euró, miközben a terv kiötlői arra építenek, hogy Oroszország a saját pénzéből befizeti a jóvátételi büntetést ahhoz, hogy aztán abból a pénzből visszakapja a már egyébként nem is létező állami vagyonát. És végül a legsúlyosabb: az ukrán részről vissza nem térített hitelt mindenképpen vissza kell majd fizetni. Ezt pedig (és ezt Brüsszel minden valószínűség szerint már most is pontosan tudja) a kölcsönt felvevő tagállamok, vagyis végső soron az európai adófizetők állják majd az EU következő hosszú távú költségvetésének terhére.
A belga kormányfő gyakorlatilag megelőző csapást mért az Európai Bizottságra, amely éppen most készült közzétenni egy olyan, hetek alatt kidolgozott javaslatot, amely reményei szerint eloszlatná a belga kormány és az Euroclear aggályait. Von der Leyen kapkodásának nyomós oka volt: december közepén rendezik az idei utolsó EU-csúcsot, és ha ott sem sikerül (immár biztosan nem fog) megállapodni a zárolt vagyon felhasználásáról, Európa kifogy a lehetőségekből. Ukrajna ennél sokkal rosszabbul jár, a vészforgatókönyvek szerint az állam külső finanszírozás nélkül legkésőbb 2026 áprilisára csődhelyzetbe kerül, ami természetesen a háború automatikus végét is jelentené – ha az amerikai béketerv meg nem előzi azt.
De Wever a levelében alapvetően hibás tervnek nevezte az Európai Bizottság és a német kancellár ötletét, amely szerinte változatlanul nem tartalmazza azt a kizárólagos garanciát, hogy amennyiben az orosz állam nemzetközi pereket indít Belgium ellen, és egy békekötés esetén visszaköveteli a szankciós szabályok szerint is visszaszolgáltatandó pénzét, az addigra nem létező pénzt az uniós tagállamok azonnal és hiánytalanul megfizetik. A belga kormányfő azonban ennél is tovább ment: immár
azzal vádolja Brüsszelt, hogy akadályozza az orosz–ukrán békemegállapodás létrejöttét, mivel kizárólag a háború folytatásának finanszírozására koncentrál.
Ebben igaza van. A zárolt orosz vagyonok, illetve azok feloldása és visszaszolgáltatása szerves részét képezik az amerikai béketervnek, vagyis olyan masszív alkualapot teremtenek, amelynek a hiánya azonnal a Kreml elutasítását vonná maga után. „A javasolt jóvátételi kölcsönprogram erőltetett folytatása járulékos kárként azzal járna, hogy mi, az EU, gyakorlatilag megakadályoznánk egy esetleges békemegállapodás létrejöttét” – írta De Wever a levélben, egyszerre támadva Brüsszel saját félreértelmezett geopolitikai szerepét és kudarcba fulladó, fantomvagyonra épülő túlélési ötletét.
„Abban a nagyon valószínű esetben, ha Oroszország végül hivatalosan nem a vesztes fél lesz, akkor – ahogy a történelem más esetekben is megmutatta – jogosan fogja követelni szuverén vagyonának visszaadását” – folytatta De Wever, ismét rámutatva, hogy a terv káoszt okozna az EU pénzügyi piacain, az uniós adófizetőket pedig a teljes összeg visszafizetésére kényszerítené. Ehelyett azt javasolja, hogy az EU vegyen fel 45 milliárd eurónyi kölcsönt Ukrajna 2026-os pénzügyi szükségleteinek fedezésére. A kormányfő ezzel csak a kést forgatta meg az Európai Bizottságban – pontosan tudja ő is, hogy erre az EU-s tagállamok (amelyek közül többen is hatalmas hiánnyal küzdenek) soha nem fognak egységesen rábólintani. Vagyis a kör visszatér önmagába.
És még egy csapás
De Wever nyers válaszának van még egy, Ukrajnára nézve igen súlyos következménye. Hosszú hónapok huzavonája után a Nemzetközi Valutaalap (IMF) végre hajlandó volt rábólintani egy újabb, 8 milliárd dolláros kölcsönre Kijevnek. Az alku nem ment egyszerűen. Az IMF a hrivnya ellenőrzött leértékelését, valamint az adókedvezmények eltörlését követelte Ukrajnától a hitelért cserébe, hogy nőjenek az állami bevételek és csökkenjen a költségvetési hiány. Az ukrán jegybanknál ugyanakkor úgy látták, hogy e feltétel teljesítése inflációval, társadalmi elégedetlenséggel, ebből eredendően politikai instabilitással járhat – márpedig egy újabb inflációs hullám kiváltása politikai öngyilkosság lenne Zelenszkij számára.
Kristalina Georgieva, az IMF igazgatója udvariasan személyes támogatásáról biztosította Kijevet, de ragaszkodott a feltételek (pénzügyi reformok, költségvetési szigor és árfolyam-korrekció) maradéktalan betartásához – Kijev pedig végül beadta a derekát. (Tette mindezt abban a kétségbeejtő helyzetben, amikor történelmének egyik legnagyobb korrupciós botránya tépázta meg nemcsak saját társadalma, de a külföldi donorszervezetek belé vetett hitét is.) Beleegyezett, hogy felgyorsítja az adócsalás és az adóelkerülés megakadályozására irányuló erőfeszítéseit, valamint növeli az állami adóterheket, megszüntetve számos, a vállalkozások és a háztartások számára nyújtott adókedvezményt.
Az ukrán bejelentés az IMF feltételeinek elfogadásáról gyakorlatilag abban a pillanatban történt, amikor De Wever elpostázta elutasító levelét Ursula von der Leyennek. A két szál azonban nem csak ezen a ponton találkozik. A Nemzetközi Valutaalap hitelének garanciális hátterét ugyanis az adta (volna), hogy az Európai Unió valóban felhasználja az orosz zárolt vagyont, azt pedig Kijevnek adta volna, stabil pénzügyi alapot teremtve a 2026–2027-es időszakra. A mostani kudarccal tehát az IMF-hitel is automatikusan életveszélybe került: ezúttal nem Washington vagy Magyarország elutasítása miatt, hanem azért, mert a brüsszeli Ukrajna-politika és a háború folytatásának egyik alappillére, a felhasználható orosz vagyon mítosza hivatalosan is megszűnt létezni.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
