Kína először taszította le az Egyesült Államokat a globális nyílt mesterségesintelligencia-modellek piacának trónjáról. Miközben az amerikai óriáscégek továbbra is ragaszkodnak a zárt rendszerekhez és az ebből származó profithoz, a kínai fejlesztők elképesztő ütemben frissítik és jelentetik meg a nyíltakat, amelyek gyorsan átírják a szabályokat az MI-versenyben.
Eddig nem látott fordulat következett be a globális mesterségesintelligencia-versenyben: Kína megelőzte az Egyesült Államokat a nyílt modellek piacán, ezzel pedig egy olyan területen vetette meg a lábát, amely a jövő technológiai befolyásának egyik kulcsszegmense lesz.
A Massachusetts Institute of Technology és a Hugging Face közös jelentése szerint az elmúlt évben a kínai eredetű, frissen megjelent nyílt modellek letöltési aránya 17 százalékra nőtt, míg az amerikaiaké 15,8 százalékra csökkent. Ezt nevezhetjük történelmi fordulópontnak, hiszen a kínai siker az eltérő technológiai politikák közötti különbséget zongorázza: míg a nagy amerikai MI-vállalatok, mint az OpenAI, a Google vagy az Anthropic, ragaszkodnak a zárt, kontrollált, korlátozott hozzáférésű és előfizetős modellekhez, addig Kína – részben éppen az amerikai chipembargó miatt – az ellenkező utat választotta. A pekingi irányelvek egyértelműen ösztönzik a széles körben hozzáférhető és integrálható megoldások kiadását, lehetőséget adva ezzel egy sokszereplős, alulról építkező innovációs tér kialakulására.
A kínai előretörés zászlóshajói a DeepSeek és az Alibaba Qwen-modellcsaládja, amelyek le is fedik a kínai letöltések túlnyomó részét. Az előbbi különösen azért borzolta fel a szilícium-völgyi kedélyeket, mert következtetési képességeiben felveszi a versenyt amerikai riválisaival, ellenben jóval kisebb a költség- és erőforrásigénye.
A helycsere a technológiai bravúron túl felvet egy alapvető kérdést is, hogy vajon ezek után fenntarthatónak mondható-e az amerikai MI-monstrumok több milliárd dolláros adatközpont-építési versenye, és ezzel meg tudják-e őrizni a dominanciájukat, ha egy jóval kevésbé tőkeerős, de gyorsabb és merészebb ökoszisztéma gyakorlatilag a semmiből így felzárkózott melléjük. Érzi ennek a súlyát az amerikai kormányzat is, amely kényszerhelyzetbe került: a Fehér Ház nyáron kiadott szakpolitikai kezdeményezésében, az AI Action Planben már arra ösztönözte a hazai bajnokait, hogy fejlesszenek és adjanak ki nyílt modelleket – a Big Tech és az MI-alakításban berobbant startupok zöme azonban nem akar hallgatni az intő elnöki szóra, és versenyelőnyük megőrzésének reményében továbbra is szigorúan zárt rendszereket fejlesztenek.
Gyorsabban, magasabbra, erősebben!
A kínai MI-ökoszisztéma a nyitottsága mellett a gyorsaságának köszönheti a mostani sikert. Az említett kutatás szerint a kínai cégek heti vagy kétheti rendszerességgel dobnak piacra új verziókat, specializált modelleket, miközben az amerikai vállalatok nagyjából félévente, évente jelennek meg új termékkel. Ez a tempóelőny párosul egy sajátos kreativitási fordulattal: a csúcstechnológiás chipek embargója miatti saját fejlesztések Kínában a számítási kapacitás hiányát a „modellsűrítés” technikájával oldják meg, amely megőrzi a nagy nyelvi modellek alapvető tulajdonságait, de kevesebb erőforrást igényel. Az amerikai chiptilalom tehát nem bénította meg a kínai techágazatot, mindössze (ahogyan erre az Nvidia főnöke már évekkel ezelőtt rámutatott) innovációs kényszert teremtett, ez pedig eddig a lehető legműködőképesebbnek bizonyult.
És van itt még valami, ami a kínaiak malmára hajtja a vizet: a nyílt modelljeik terjedése nem csupán gazdasági, de valós információs befolyásnövekedést jelent Peking kezében. A termékek „világképe” ugyanis a kínai vezetés ideológiai álláspontjait tükrözi: elég csak a DeepSeekkel Tajvanról beszélgetni egy kicsit, hogy kiderüljön, a modell a Kína számára érzékeny politikai jellegű eszmecserét vagy kikerüli, vagy egyenesen megtagadja – és nem tűr ellentmondást például az Egy Kína elvvel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a világ több millió fejlesztője és felhasználója olyan alapmodellekre épít majd alkalmazásokat, amelyekben eleve jelen vannak a kínai gazdasági és politikai ideológiai elemek, vagyis a jelenlegi siker a technológiain túl narratívafölényt is biztosít az Egyesült Államokkal szemben.
Washingtonnak így fel kell vennie a versenyt egy új stratégiával, amellyel Kína nemcsak felzárkózott mellé, de át is vette a vezetést a technológiai rali egy adott szakaszán, olyan hatalmi pozíciót szerezve magának, amely a modellek gyors és agresszív terjedése révén nem csupán a piacokra lesz hatással, de geopolitikai értelemben vett befolyásolásra is használható.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime

