A Pew Research Center és a Körber-Stiftung által az Egyesült Államokban és Németországban végzett közös felmérésben mélyreható változásokat tapasztaltunk a kétoldalú kapcsolatok megítélésében.  

Idén végzett felmérésükben az amerikai felnőttek 71 százaléka szerint a Németországgal való kapcsolatok nagyon jók vagy meglehetősen jók.

Ez 13 százalékpontos csökkenést jelent a tavalyi évhez képest. Az amerikaiak körülbelül egynegyede (24) szerint a Németországgal való kapcsolatok rosszak, ami a legmagasabb arány 2018 óta. 

Németországban drámai csökkenés tapasztalható azok számában, akik pozitívan értékelik az Egyesült Államokkal való kapcsolatokat. Tavaly, mielőtt Trumpot újra megválasztották, 74 százalék vélekedett pozitívan az Egyesült Államok és Németország közötti kapcsolatokról. 2025-ben a németek 27 százaléka vélekedik úgy, hogy a kapcsolatok az Egyesült Államokkal jók, míg 73 százalék szerint rosszak. 

Az amerikaiak pártpolitikai attitűdje is megváltozott a hazájuk és Németország közötti kapcsolatok tekintetében. A jelenlegi felmérésben a republikánusok és a republikánus párthoz közel álló emberek 81 százaléka szerint a Németországgal való kapcsolatok jók, míg a demokraták és a párthoz közel állók 65 százaléka mondja ugyanezt. 2024-ben a demokraták és a párthoz közel állók 91, valamint a republikánusok és a republikánus párthoz közel állók 84 százaléka mondta, hogy a két ország közötti kapcsolatok jók. 

A NATO-szövetségesek közötti feszült kapcsolatok másik jele, hogy a németek 38 százaléka az Egyesült Államokat jelentős gazdasági fenyegetésnek tekinti, majdnem fele (48) kisebb gazdasági fenyegetésnek, 14 pedig úgy véli, hogy az Egyesült Államok gazdasági szempontból nem jelent fenyegetést. 

Az Egyesült Államok és Németország partnerségének öt kulcsfontosságú kérdését vizsgálva két megállapítás emelhető ki: 

• Az amerikaiak nagyobb valószínűséggel mondják, hogy Németország mind az öt kulcsfontosságú kérdésben partner, mint a németek az Egyesült Államokról. 

• Az elmúlt három évben jelentősen csökkent azoknak a németeknek a száma, akik szerint Amerika partner ezekben a kulcsfontosságú kérdésekben, míg az amerikaiak körében enyhébb, de még mindig jelentős csökkenés volt tapasztalható. 

Például az amerikaiak 62 százaléka szerint Németország partner a szabadkereskedelem előmozdításában, a németeknél jóval kevesebben (21) mondják ugyanezt az Egyesült Államokról. Jelenleg 15 százalékos vámot vetnek ki a legtöbb német exporttermékre az USA-ban. Tavaly a németek 64 százaléka mondta, hogy az Egyesült Államok partner a szabadkereskedelem előmozdításában. Az amerikaiak véleménye is enyhült ebben a kérdésben, 2023 óta 10 százalékponttal csökkent. 

2023 óta kevesebb német állítja, hogy Amerika a demokrácia előmozdításának partnere (-36 százalékpont). A 2024-től napjainkig tartó amerikai kormányváltás óta kevesebb német állítja, hogy a tengerentúli ország partner az ukrajnai háború kezelésében (-32) és a Kínával való kapcsolatokban (-18). 

Az elmúlt év óta 22 százalékponttal csökkent azoknak a németeknek a száma, akik az Amerikát partnernek tartják az Izrael és a Hamász közötti háború kezelésében. (A felmérést a Trump-féle békeegyezmény első fázisának aláírása előtt végezték.) Az Egyesült Államok iránti szimpátia is csökkent ezekben a kulcsfontosságú kérdésekben, 2023 óta 8-10 százalékponttal. 

Az utóbbit érintően kevés jelentős demográfiai és politikai különbség figyelhető meg. A demokraták azonban hajlamosabbak azt mondani, hogy Németország partner a szabadkereskedelem előmozdításában (67 százalék), mint a republikánusok (59), illetve hasonlóképpen hajlamosabbak ugyanezt mondani a demokrácia világszerte történő előmozdításáról is (63 százalék szemben 56-tal). 

Németországban a fiatalabbak általában hajlamosabbak azt mondani, hogy az Egyesült Államok partner ezekben a kérdésekben, és a kapcsolatok jók, de egyetlen kérdésben sem mondja ezt a 18–29 éves németek többsége. 

Az amerikaiak leggyakrabban az Egyesült Királyságot nevezik meg annál a kérdésnél, hogy melyik ország a legfontosabb partner az amerikai külpolitikában – ez már 2017, az első felmérés óta így van. Sokan azonban nem válaszoltak a kérdésre (36 százalék). 

Mind a republikánusok, mind a demokraták körében az Egyesült Királyság a leggyakoribb válasz (21, illetve 19 százalék). A második és harmadik leggyakrabban megnevezett országok tekintetében azonban a vélemények pártok szerint eltérnek: 

• A republikánusok körében Izrael (12) és Kína (8 százalék) a következő leggyakoribb válasz. 

• A demokraták körében Kína (12) és Kanada (9 százalék). 

A németek leggyakrabban Franciaországot nevezik meg külpolitikai legfontosabb partnerükként, ami változás az elmúlt évekhez képest. 2021 óta, Joe Biden elnökségével egy időben, a németek az Egyesült Államokat gondolták annak, Trump visszatérésével a Fehér Házba, 26 százalék mondja ezt. Németországban jelentős arányban vannak olyanok is, akik nem tudják (15 százalék). 

Franciaországot leggyakrabban a németországi főbb politikai pártok támogatói nevezik meg, beleértve a kormányzó Kereszténydemokrata Uniót (CDU) és a Keresztényszociális Uniót (CSU) is. Az ellenzéki Alternatív Németországért (AfD) párt támogatói azonban leggyakrabban az Egyesült Államokat jelölik meg. 

Az Európai Unió elmúlt évekbeli befolyásáról az Egyesült Államokban és Németországban eltérő véleményeket formálnak. A tengerentúlon az a vélemény a legelterjedtebb, hogy az EU befolyása az elmúlt években nagyjából változatlan maradt, míg a németek sokkal inkább hajlamosak azt mondani, hogy gyengül. 

Utóbbiak 20 százalékponttal nagyobb valószínűséggel mondják, hogy az EU idén gyengébb lesz, mint tavaly. Az amerikaiak körében az EU befolyására vonatkozó vélemények 2024 óta lényegében változatlanok maradtak. 

A demokraták azonban nagyobb valószínűséggel gondolják, hogy az unió befolyása erősödik (29 százalék szemben 17-tel), a republikánusok inkább úgy vélik, hogy befolyása nagyjából változatlan marad (52 százalék szemben 42-vel). 

Az amerikaiak nagyobb valószínűséggel tekintik Kínát és Iránt katonai fenyegetésnek országuk biztonságára nézve, mint a németek. Oroszországot azonban mindkét ország felnőtt lakosságának körülbelül fele vagy több mint fele jelentős fenyegetésnek tartja. 

• Kína: míg az amerikaiak 61 százaléka gondolja Kínát jelentős katonai fenyegetésnek biztonságukra nézve, a németek közül csak kevesen (9) osztják ezt a véleményt. 

• Oroszország: az amerikaiak körülbelül hatvan százaléka tartja Oroszországot jelentős katonai fenyegetésnek, míg a németek körülbelül fele vélekedik így. 

• Irán: az amerikaiak nagyjából egyharmada látja Iránt jelentős katonai fenyegetésnek, ami jóval magasabb arány, mint a németek 10 százaléka, akik ugyanezt állítják. 

Alig néhány hónappal az USA iráni nukleáris létesítmények elleni légitámadásait követően kevesebb amerikai tartja Iránt jelentős katonai fenyegetésnek, mint tavaly (42 százalék). 

Ugyanakkor a németek egyre inkább aggódnak Oroszország mint jelentős katonai fenyegetés miatt: 47 százalék, szemben a tavalyi 39-cel. 

A németek közül a CDU/CSU-t (Merz pártja) támogatók 57 és a Szociáldemokrata Pártot (koalíciós partner) támogatók 64 százaléka szerint Oroszország jelentős fenyegetést jelent biztonságukra. Az AfD-t (a parlamentben a második legtöbb mandátummal rendelkező jobboldali populista párt) támogatók közel harmada (28) egyetért azzal, hogy Oroszország jelentős katonai fenyegetést jelent. 

Ezenkívül a demokraták és a hozzájuk közel álló függetlenek 10 százalékponttal nagyobb valószínűséggel tekintik Oroszországot az amerikai biztonságra jelentett jelentős katonai fenyegetésnek, mint a republikánusok és az azokhoz közel álló függetlenek (65 százalék szemben 55-tel), ami eltérést jelent a 2024-es évhez képest, amikor mindkét csoport 62 százaléka látta Oroszországot jelentős fenyegetésnek. 

Ezeknek az országoknak a jelentős fenyegetésként való megítélése az amerikaiak körében életkor szerint is eltérő: a 60 év felettiek legalább 20 százalékponttal nagyobb valószínűséggel tekintik Kínát és Oroszországot jelentős katonai fenyegetésnek, mint a 18–29 évesek. 

Bár kevés német gondolja Kínát jelentős katonai fenyegetésnek országukra nézve, sokkal nagyobb valószínűséggel tekintik jelentős gazdasági fenyegetésnek (59 százalék szemben 9-cel). Ugyanakkor az amerikaiak hasonló aránya tartja Kínát jelentős gazdasági és katonai fenyegetésnek (66 százalék szemben 61-gyel). 

Az amerikaiak közül a 60 év felettiek nagyobb valószínűséggel vélik Kínát jelentős gazdasági fenyegetésnek, mint a 18–29 évesek (73 százalék szemben 53-mal). Németországban a 60 év feletti felnőttek 53 százaléka szerint Kína jelentős gazdasági fenyegetést jelent országukra nézve, míg a 18–29 évesek 64 százaléka így vélekedik. 

Kína világszintű szerepét illetően az amerikaiak és a németek fele vagy több mint fele úgy ítéli, hogy Kína növekvő befolyása inkább negatívum. Mindkét országban kevesen tartják ezt pozitívumnak (7 százalék). 

Azok aránya, akik szerint Kína növekvő befolyása inkább negatívum, 2023 óta mindkét országban csökkent (-10 az Egyesült Államokban és -12 Németországban). Ez tükrözi a Kínával kapcsolatos vélemények javulását a világ számos országában az elmúlt néhány évben. 

Az amerikaiak vegyes véleményen vannak arról, hogy Amerikának katonai segítséget kellene-e nyújtania Ukrajnának az Oroszországgal folytatott háborújában, Tajvannak a Kínával folytatott konfliktusában és Izraelnek a Hamásszal folytatott háborújában. (A felmérést az Izrael és a Hamász között októberben megkötött fegyverszünet előtt végezték.) 

Sok amerikai bizonytalan abban, hogy országuknak katonai segítséget kellene-e nyújtania más államoknak. Körülbelül háromtizedük vagy annál több nem biztos abban, hogy melyik konfliktusban kellene segítséget nyújtani. 

Az Ukrajna és Oroszország közötti háború esetében nagyobb arányban mondják, hogy az Egyesült Államok katonai segítséget kellene adjon. A demokraták (54) nagyobb valószínűséggel támogatják az Ukrajnának nyújtandó katonai segítséget, mint a republikánusok (28 százalék). 

Izrael esetében többen vannak azok, akik nem támogatják az amerikai segítségnyújtást (47 százalék szemben 22-vel). Tavaly óta csökkent az Izraelnek nyújtandó katonai segítség támogatottsága. 

Azt is megkérdezték, hogy Trump mennyire elkötelezett az Oroszország és Ukrajna közötti tartós béke mellett. Eezen a ponton az amerikaiak véleménye megközelítőleg egyenlően oszlik: 40 százalék szerint legalábbis bizonyos mértékben elkötelezett, míg 42 szerint nem. 

A republikánusok szerint az amerikai elnök elkötelezettebb, mint a demokraták (69 százalék szemben 16-tal). Egy másik, idén márciusban végzett közvélemény-kutatásban valamivel több amerikai (47 százalék) mondta, hogy Trump elkötelezett, mint aki nem (41). 

Németországban egy hasonló kérdésre, hogy Trump érdekelt-e az Oroszország és Ukrajna közötti tartós béke biztosításában, a németek 34 százaléka válaszolta, hogy érdekelt, 65 nemleges választ adott. 

Általánosságban az amerikaiak úgy látják, hogy hazájukban és Németországban az emberek szabadon kifejezhetik a véleményüket, függetlenül attól, hogy az mennyire népszerű. 

Az amerikaiak alig fele szerint az emberek rendkívül vagy nagyon szabadon megtehetik ezt, még akkor is, ha az a vélemény népszerűtlen. Harmaduk ugyanezt mondja Németországról. Az amerikaiak azonban nagyobb valószínűséggel mondják, hogy nem biztosak a németországi szólásszabadságban (22 százalék), mint az Egyesült Államokban (6). 

A németek a saját országukról hasonlóképpen vélekednek, azaz szabadabban kifejezhetik véleményüket, még akkor is, ha az népszerűtlen, mint az Egyesült Államokban.  

A kirajzolódó amerikai–német bizalmi törés stratégiai jelentőségű Európa egésze számára, mert a transzatlanti együttműködés stabilitása meghatározó pillére az európai biztonsági és politikai rendszernek. Az öreg kontinens így egyre kevésbé képes egységesen fellépni, ami teret enged a versenytársaknak. Németországnak kulcsszerepe van a NATO európai pillérében, ezért az USA-val szembeni társadalmi bizalmi válság csökkentheti a hajlandóságot a védelempolitikai kötelezettségvállalások terén. 

A németek újra Franciaország felé fordulnak első számú külpolitikai partnerként, ami erősítheti a stratégiai autonómia gondolatát, valamint a francia külpolitika dominanciáját biztonságpolitikai kérdésekben. Magyarország számára ennek vegyes hatása lehet, mivel egyfelől Párizs nyitottabb a sokszínűbb megközelítésekre, ugyanakkor keményebben képviselheti a közös védelmi és iparpolitikai lépéseket, amelyek gazdasági nyomást helyezhetnek a kisebb országokra. 

A transzatlanti koordináció gyengülése teret enged a középutas külpolitikának, ugyanakkor a helyzet veszélyeket is hordoz, mivel ha az EU–USA-viszony romlik, Amerika a keleti szárnyra koncentrálhat, ami fokozza az elvárásokat. A német–amerikai kapcsolatok gyengülése gazdasági következményekkel járhat, amely révén a német ipar újabb nyomás alá kerülhet, miközben a magyar gazdaság erősen kötődik a német autóiparhoz. A legfontosabb következtetés, hogy Európa stratégiai bizonytalansága nő, ezért Magyarországnak egyszerre kell megőriznie az amerikai biztonsági garanciákhoz való kötődését és a diverzifikált külpolitikai pozícióit. A következő években a külpolitikai egyensúlyozás még fontosabbá válik.   

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons