Az Európai Központi Bank elutasította, hogy védőhálót biztosítson az EU Ukrajnának szánt 140 milliárd eurós kölcsönéhez, amelyet a befagyasztott orosz jegybanki vagyon felhasználásával finanszíroznának. A döntés újabb csapás Ursula von der Leyen háborús terveire. 

Az Európai Bizottság Ukrajna-politikája egyre nagyobb belső ellenállásba ütközik, már ami az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi segélyeket és hiteleket illeti. Az Európai Központi Bank (EKB) döntése – miszerint nem hajlandó védőhálót nyújtani a tervezett 140 milliárd eurós ukrán hitelhez – nem csupán jogi kérdés, de szimbolikus vereség is: azt jelzi, hogy a vágyvezérelt háborúpárti EU-s akarat és a pénzügyi reálpolitika párharcából az utóbbi kerül ki győztesen. 

A terv – amit az Európai Bizottság dolgozott ki – eredetileg arra épült, hogy az EU-ban lefoglalt orosz jegybanki eszközök (elsősorban a belga Euroclearnél zárolt vagyon) szolgáljanak garanciaként egy nagyobb kölcsönhöz Ukrajna részére. Az elképzelt mechanizmus szerint az uniós tagállamok állami garanciákat nyújtanának, hogy a kockázatot közösen viseljék – ehhez azonban az adósságban így is nyakig úszó országoknak már nem volt gyomra.  

Áthidaló megoldásként Ursula von der Leyen az EKB-hoz fordult, hogy mint „végső hitelező megoldás”, biztosítson garanciát az Euroclearnek arra az esetre, ha likviditási gondok merülnének fel. Az EKB azonban nemhogy nemet mondott, de azt üzente, még csak nem is hajlandó megfontolni az ötletet. Több bennfentes forrás szerint a központi bank rövid belső elemzése arra jutott, hogy a konstrukció valójában közvetlen monetáris finanszírozást jelentene, ami az uniós szabályok szerint szigorúan tilos, mivel inflációhoz és az intézmény hitelességének romlásához vezetne. 

Az Európai Bizottság azonban nem dobta be a törölközőt az EKB nemleges válasza után. Jelenleg alternatív likviditási konstrukciókon dolgoznak annak érdekében, hogy mégis elindulhasson a 140 milliárdos hitel Kijevbe. Nem világos, hogy ezek az alternatívák mennyire lesznek életképesek, Ukrajna azonban nincs abban a helyzetben, hogy sokáig várjon. A háborút lassan befejezni kénytelen ország pénzügyi-költségvetési helyzete napról napra romlik, miközben a konfliktus költségei egyre csak nőnek.  

Növekvő repedések 

Az EKB-döntés újabb csapást mért az egyre kétségbeesettebb Európai Bizottságra. A legnyomósabb ellenállást eddig a befagyasztott vagyont kezelő állam kormányfője, Bart De Wever tanúsította, szerinte ugyanis a konstrukció „alapjaiban elhibázott”, Belgium pedig nem hajlandó egyedül vállalni a kockázatot, ha a szankciók feloldásával Moszkva visszakéri jogos tulajdonát, amit az unió addigra Kijevnek utal át. Az aggodalom jogos: az uniós szankciókat fél évente hosszabbítják meg, vagyis egyetlen tagállam vétója is megbéníthatja az egész konstrukciót. Ráadásul (és erre Wever is határozottan rámutatott) az amerikai béketerv szerves részét képezi a zárolt orosz vagyon visszaszolgáltatása és részben Ukrajna újjáépítésére fordítása, tehát ha az EU mégis hozzányúl, azzal nemcsak a nemzetközi jogot és az euróba vetett bizalmat fogja sárba tiporni, de meghiúsítja a béke jelenleg egyetlen lehetőségét is.  

Az EKB-elutasítás az európai finanszírozási kísérlet utolsó lehetőségét húzta át – és miután az Egyesült Államok már leállította a saját donorprogramjait, a Nemzetközi Valutaalap pedig éppen a zárolt vagyonok feloldását tekintette volna garanciának egy újabb gigahitel folyósítására, a kör be is zárult. Ha az unió nem talál gyorsan alternatív megoldást, akkor Ukrajna finanszírozása megszűnik – vele együtt pedig a Brüsszel által mindenáron folytatni akart háború még annál is gyorsabban érhet véget, mint azt Donald Trump gondolta volna. 

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: EP