A World Prison Brief adatai alapján Oroszországban 2018-ban körülbelül 602 ezer fogvatartott volt. A SWP jelentése szerint 2023 végére ez a szám körülbelül 249 ezerre zuhant. Bár a módszertanbeli különbségek bizonyos eltéréseket okoznak, a tendencia tagadhatatlan. Az ukrán hírszerzés legalább 180 ezer embert tart olyannak, aki fogvatartott volt, de besorozták. Ugyanez a hírszerzési forrás jelzi a fizetés-visszatartási gyakorlatokat és a közel 70-80 százalékos veszteségarányt, azaz több tízezer ember halt meg a harcokban. Mindezekkel Oroszország Szövetségi Börtönszolgálata (FSIN) több mint félmilliárd dollárt takarított meg 2022–2023-ban, az orosz fegyveres erők pedig olyan katonákhoz jutottak, akik minimális kiképzést igényelnek, sőt nem jogosultak veteránjuttatásokra, egészségügyi ellátásra vagy nyugdíjra – mindez egybevéve közel 12 milliárd dollár megtakarítást jelent a személyi kiadások terén. Azóta Ukrajna is bevezette a hasonló toborzási gyakorlatot a Shkval zászlóaljnál. 

A Wagner-csoport korábbi főnöke, Jevgenyij Prigozsin a foglyokat olyan „eldobható demográfiai rétegnek” tekintette, amelyeket ha bevetnek a csatatéren, azzal a lakosság köréből kevesebb embert kell mozgósítani és csökken az általuk elkövetendő bűncselekmények száma is. 

Azzal, hogy az elítélteket bevetik a harcokban, egy olyan lehetőség, amellyel – legalábbis Prigozsin szerint – „megváltják adósságukat a hazának” és „vérrel tisztítják meg bűneiket”. Maga a kiontott vér fogalma nem új, ma is megtalálható például a francia idegenlégióban, amely ezáltal mindegyik, a francia köztársaságot szolgáló külföldinek közvetlen hozzáférést biztosít az állampolgársághoz. 

Akár francia állampolgárság, akár az egyén élete és szabadsága, ezáltal olyan emberek életével játszanak, akiknek nincs mit veszíteniük.  

Az orosz szövetségi büntetés-végrehajtási szolgálat hagyományosan hatalmas költségvetéssel működik: 2017-ben ez 257,6 milliárd rubel (kb. 4,4 milliárd dollár) volt. A fogvatartottakra jutó kiadások – élelmiszer, ruházat, gyógyszerek és egyéb ellátmányok – a 2021-es adatok alapján körülbelül 3,10 dollár/napra (1125 dollár/évre) becsülhetők. Oroszországban az invázió előtt 602 ezer fogvatartott volt, utána pedig 249 ezer. Tehát a megszállás előtt a foglyokat érintő éves kiadások körülbelül 611 millió dollárra rúgtak, azt követően pedig hozzávetőleg 280 millióra mérséklődtek. 

Ez 330,75 millió dolláros, azaz 58,6 százalékos csökkenés, vagyis 2022-ben és 2023-ban összesen 661,5 milliós megtakarítást/átcsoportosítást jelentett. 

Legalább 180 ezer fogvatartottból lett katona 2022 februárja és 2023 decembere között. Ha közülük körülbelül 35 százalék túlélte, akkor 117 ezren haltak meg harcban, estek fogságba vagy sérültek meg olyan súlyosan, hogy rokkanttá váltak. Ami azonban változatlan marad, ezeket az embereket eltávolították az FSIN hosszú távú pénzügyi kötelezettségeiből. 

Tehát amellett, hogy az orosz fegyveres erők jelentős mennyiségű embert nyertek a börtönökből történő toborzással, gazdaságilag is jól jöttek ki ebből az ügyletből. 

A számukra ígért aláírási bónusz 195 ezer–400 ezer rubel volt (körülbelül 2166–4444 dollár), a megígért havi fizetés 100 ezer–200 ezer rubel/hó (1111–2222 dollár), a családjuknak járó haláleseti juttatás pedig 5 millió rubel (körülbelül 55 555 dollár) volt a BBC szerint. 

A valóság azonban egészen más: az aláírási bónusz 60 százalékkal csökkent, a többit pedig bürokratikus státuszváltozásokkal vagy egyszerű pénzvisszatartással visszaszerezték; a havi bérek az első 30-40 napban 348,69 dollárra csökkentek, majd a következő hónapokban rendszeresen visszatartották, különösen a HIV-pozitív vagy más módon feleslegesnek minősített foglyok esetében. A haláleseti juttatások tekintetében a bürokrácia szintén átláthatatlannak bizonyul: azok megszerzéséhez a családoknak be kell mutatniuk egy „harcban elesett” pecséttel ellátott halotti anyakönyvi kivonatot, azonban a helyszíni bizonyítékok azt mutatják, hogy a foglyokat inkább eltűntnek vagy dezertőrnek nyilvánítják, így a kifizetés érvényét veszti. 

Végül az említett 195 ezer és 400 ezer rubel közötti számtani átlag 60 százalékát kapva 178 500 rubel aláírási bónusz jut minden toborzottnak, ami körülbelül 1983 dollár. Ha ehhez hozzáadjuk az egyetlen átlagos havi fizetésüket, amelyet haláluk, fogságba esésük, munkaképtelenné válásuk vagy az orosz apparátus bürokratikus hálójába kerülésük előtt kapnak – 1666,5 dollár –, ezt megszorozzuk a toborzott foglyok teljes számával (180 ezer), akkor 2022-ben és 2023-ban összesen körülbelül 657 millió dollárt költöttek rájuk. 

Összehasonlításképpen, ha ezt a 180 ezer katonát rendes szerződéses állományként toborozták és tartották volna fenn, az orosz fegyveres erők a következő összegeket költötték volna: 3300 dollárt a szerződés aláírási bónuszára, körülbelül 10 ezret a képzésre, 53 208-at egy kétéves szerződésre, majd 3000-et a veteránok egyszeri leszerelési fizetésére és 11 ezret a kincstári részesedés révén felhalmozott minimális 20 éves nyugdíjra. 

Figyelmen kívül hagyva a szolgálat utáni juttatásokat, hogy a számítások pontosabbak legyenek a foglyok juttatásaihoz képest: csak az aláírási bónusz, a kiképzés és a 2022–2023-as szerződés katonánként 66 508 dollár, ami 180 ezerrel megszorozva körülbelül 11,97 milliárd. Jól látható, hogy ettől messze elmarad az említett 657 millió dollár – a különbség körülbelül 11,3 milliárd. Hogy ez mennyire jelentős összeg, azt jól mutatja, hogy Oroszország 2022-es védelmi költségvetése becslések szerint 86,4 milliárd dollár lesz. 

Ennek eredményeként a börtönökből történő toborzás csak 2022-ben mintegy 6,53 százalékos csökkentést/átcsoportosítást tett lehetővé a teljes katonai kiadásokból. 

2024 februárjáig a 63 ezer túlélő és amnesztiát kapott fogvatartott közül néhányan visszaestek. A Mediazona jelentése szerint 2023-ban a gyilkosságért elítélt orosz katonák száma 900 százalékkal nőtt 2022-höz képest. A Belügyminisztérium információiból kiderül, hogykörülbelül 200 súlyos bűncselekmény (gyilkosság, nemi erőszak vagy fegyveres rablás), valamint 750 civil haláleset/sérülés köthető azokhoz a volt elítéltekhez, akik részt vettek a börtönökben zajló toborzási programban, majd 2024 áprilisában újra letartóztatták őket. Néhányat közülük visszaküldtek a frontra, kihasználva egy jogi kiskaput. Például Belgorodban és Rosztovban az ügyészek körülbelül 40 olyan esetet regisztráltak, amikor amnesztiával szabadult elítéltek a börtön helyett egy újabb katonai szerződést kötöttek. Putyin nyilvánosan azt mondta, hogy a kegyelmet kapott harcosok visszaesése elkerülhetetlen, de minimális, jelezve ezzel, hogy tolerálja ezt. 

Oroszország nem publikálja a kegyelmet kapott elítéltek visszaesési adatait, és sok bíróság már nem jelöli meg ezt a státuszt az ügyiratokban. Azonban a rendelkezésünkre álló információk és számok alapján a volt elítélt veteránok újbóli letartóztatási aránya 0,32 százalék. 

Ez az újbóli bűnelkövetési arány alsó határértéknek tekinthető: csak azokat az eseteket veszi figyelembe, amelyek letartóztatási parancshoz vezettek és bekerültek a Belügyminisztérium azonosító adatbázisába, de nincs benne a még nyomozás alatt álló és a be nem jelentett bűncselekményeket, illetve azokat a régiókat, amelyek már nem jelzik ezt a státuszt a bírósági aktákban. 

A valós szám legalább 60 százalékra emelkedhet, ha figyelembe vesszük az OSW & PONARS-Eurasia elemzésének eredményeit, amely szerint az orosz börtönök fogvatartottainak 63 százaléka visszaeső. Ezt súlyosbítják a háborús kockázati tényezők, amelyek még magasabbra emelik a várható arányt. 

Ha azonban a 60 százalékos aránynál maradunk, akkor csak 2022-ben és 2023-ban legalább 37 800 elítélt veteránról van szó, olyanokról, akik tudják, hogyan kell használni a lőfegyvereket, illetve akiknek a hazafiságát a toborzási bürokrácia és annak hamis ígéretei kiábrándítottak. Közülük legalább 200-an már elkövettek súlyos bűncselekményeket, ahogy azt korábban már említettük. 

E komor számok ellenére a Belügyminisztérium 2025 első felében 940 500 bűncselekményt regisztrált, ami 16 éve a legalacsonyabb féléves adat. 

Ezzel a módszerrel, ahogy szó volt róla, az FSIN több mint 1,3 milliárd dollárt takarított meg, az orosz fegyveres erők pedig mintegy 12 milliárd dollárt sikkasztottak el, legalább 180 ezer új katona került be a hadseregbe. 

Prigozsin egyszer azt mondta,  

a halott foglyok nem követnek el újabb bűncselekményeket. 

A nyugat-európai országokban elképzelhetetlen lenne egy ugyanilyen toborzási rendszer, annak ellenére, hogy Európában a közelmúltban megerősödtek a néppárttól jobbra álló erők. 

Még akkor is, ha Ukrajna esetében hiányzik a kellő humán erőforrás, és az európai börtönök túlzsúfoltak – 123 százalékkal több az elítélt Franciaországban, 113-mal Belgiumban, 134-gyel Szlovéniában, 132-vel Cipruson, míg a fogva tartott külföldiek aránya 2021-ben 24,6 százalék volt Franciaországban, 44,2 Belgiumban, 31,6 Szlovéniában és 43,3 Cipruson –, valamint az EU-ban a fogvatartottakra fordított költségek átlagosan 131,50 euró/nap között mozognak. 

Vagyis egy „európai büntető légió” – amely az ukrán idegenlégió önkéntesekből álló különítménye lenne (amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének is megfelelne), amelyet Ukrajnában képeznének ki, majd tagjai a EU-állampolgárságot kapnának jutalomként – létrehozása nagyon valószínűtlen. Még akkor is, ha elméletileg csökkentené a külföldi fogvatartottak számát, megtakarítaná/átirányítaná a büntetés-végrehajtási alapokat, illetve támogatná Ukrajnát. 

Ennek ellenére Svédországban és részben az Egyesült Királyságban már folynak a tárgyalások az európai fogvatartottak külföldi börtönökbe küldéséről, azonban vita tárgyát képezi, hogy melyik joghatóság alá tartoznának. 

Oroszország fogvatartottakal szembeni megoldása viszont azt eredményezi, hogy a veszélyes bűnözők fegyverhez jutnak, harci tapasztalatot szereznek, majd így kerülnek vissza a civil társadalomba. Ez pedig közvetlen biztonsági fenyegetést jelent Európa határain – különösen, ha a visszaesők egy része a migrációs vagy határ menti bűnözésbe keveredhet. A foglyok katonai erőforrásként való felhasználása gyakorlatilag végtelen utánpótlást biztosít Oroszországnak, olcsón és politikai kockázat nélkül. Ez meghosszabbítja a háborút, növeli az európai biztonsági terheket, valamint egyre nagyobb nyomás alá helyezi az EU-t, különösen a védelmi kapacitások és Ukrajna támogatása terén. 

Az orosz modell éles kontrasztot mutat az európai normákkal. Miközben Európa a jogállamiságot és a reintegrációt tekinti alapelvnek, Oroszország a foglyokat állami erőforrásként használja fel. Ez a különbség a jövőben hangsúlyosabbá válhat, és mélyítheti a geopolitikai-ideológiai törésvonalat Oroszország és Európa között. Ukrajna részben átvette ezt a gyakorlatot – és bár jogállami keretben teszi, a tendencia azt mutatja, hogy a posztszovjet térségben új katonai minták alakulnak ki. Ha ezek a modellek átszivárognak, Európa kényszerhelyzetbe kerülhet, hogy reagáljon egy új, normabontó hadviselési logikára. 

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime