Világszerte növekszik a vízhez kapcsolódó erőszakos incidensek száma. A Pacific Institute kutatói 420 ilyen esetet regisztráltak tavaly, amelyeket az általuk készített vízkonfliktus-kronológián is dokumentáltak. Ezzel 2024 rekordévnek számít, miközben 2020 óta több mint négyszeresére emelkedett a konfliktusok száma – az idén pedig meghaladta a 180-at. 

A konfliktusgócokban összpontosul az esetek nagy része 

Az adatbázist kezelő kutatók három kategóriát különböztetnek meg: amikor a víz az erőszakot kiváltó tényező (például egy adott forrás használata miatt), amikor a vízrendszereket éri támadás (például kutakat vagy folyókat) és amikor a víz kárba megy (például szennyeződik). Ezekre pillantva kiderül, hogy  

a jelenleg zajló háborúk – Ukrajnában és a Közel-Keleten – során a harcoló felek nagyon gyakran veszik célba egymás vízrendszerét.  

A közel-keleti incidensek az összes regisztrált eset 32,8 százalékát teszik ki és ezeknek közel a fele, 66 eset a gázai konfliktushoz köthető. Oroszországban és Ukrajnában 51-et dokumentáltak. 

Amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) letartóztatási parancsot adott ki több Hamász- és izraeli vezető ellen az emberiesség elleni bűncselkeményekre hivatkozva, akkor a vádak között egyek mellett a két fél által a másik vízrendszereire mért támadások is szerepeltek. Ciszjordániában az izraeli telepesek vízvezetékeket és tározókat tesznek tönkre, a víz miatt palesztin farmerekre támadnak, Gázában pedig az izraeli hadsereg pusztított el több mint 30 kutat.  

Az orosz–ukrán háborúban szintén gyakran kerül sor hasonló esetekre. Volt példa arra, hogy egy ukrán olajtároló elleni orosz támadás után beszennyeződött a közeli folyó vize, illetve több ukrán városban ment tönkre a vízvezetékrendszer. 

Az ilyen, célzott pusztításokkal kapcsolatban az intézet hangsúlyozza, hogy a mai háborúkban a víz vagy fegyverré, vagy a konfliktus áldozatává válik, ugyanakkor a vízrendszerek támadása a nemzetközi joggal ellentétes. Azt is kiemelik, hogy minden ember számára biztosítani kell a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való hozzáférést, mivel ezek hiányában a betegségek – mint például a kolera, a vérhas és a tífusz – is könnyebben terjednek. 

Az öntözési és vízrendszerek egyre sebezhetőbbek 

A vízellátás válságát a klímaváltozás és a szélsőséges időjárás is súlyosbítja – főként a szárazság és az aszály révén. Délkelet-Ázsiában és a Szahara területén Afrikában rendszeresek az ebből adódó konfliktusok. A Los Angeles Times több esetet emel ki: 

Indiában a felbőszült lakosok megtámadtak egy munkást, amiért az véletlenül vízkimaradást okozott. 

Kamerunban a rizstermesztők és a halászok között került sor halálos kimenetelű vitára. 

Egy kenyai menekülttáborban hárman haltak meg, miután összevesztek a vízen. 

A mexikói Veracruz államban utakat zártak le tüntetők, akik egy sertéshús-feldolgozó üzem ellen tiltakoztak, amely szerintük túl sok vizet fogyaszt és szennyezi a vízkészleteket. A rendőrség tüzet nyitott rájuk, két ember meghalt. 

Hondurasban több környezetvédőt is lelőttek, akik a vizek bányászati hatásoktól való védelme érdekében szólaltak fel. 

Mindezeken túl  

az öntözés is számos konfliktust okoz, főként a mezőgazdasági és a városi térségben élők között, valamint az olyan területeken, ahol kevés az iható vízforrás.  

Az éghajlatváltozás egyre súlyosbodó szárazságot okoz Iránban is, ahol a mezőgazdaságból élők szembeszálltak a biztonsági erőkkel, azt követelve, hogy biztosítsák számukra a folyóvízhez való hozzáférést. Irán vízválságát az évtizedek óta tartó túlzott talajvíz-kitermelés is fokozza, és ennek következtében elképzelhető, hogy Teherán helyett egy másik várost neveznek ki fővárosnak. 

Afganisztánnal szemben a Helmand folyó miatt feszült a viszony, Irán ugyanis azzal vádolja a folyó felső részén fekvő szomszédját, hogy nem enged elég vizet az országba. 

Vannak olyan esetek is, amikor kibertámadás ér egyes vízrendszereket. Texas és Indiana államban, tavaly orosz, illetve oroszpárti hackerek okoztak problémát a vízinfrastruktúrához kapcsolódó létesítményekben. Indianában egy szennyvíztisztító telep működését akadályozták, míg egy texasi kisvárosban túlzott vízbőséget okoztak a helyi vízrendszerben. Ez rámutat arra, hogy  

a vízinfrastruktúra modernizálásával párhuzamosan nő azok sebezhetősége is, ami ezen a téren szükségessé teszi új biztonsági stratégiák kidolgozását. 

A folyékony kincset közösen lehet megvédeni 

A Pacific Institute kutatói szerint a helyzet egyre súlyosbodik, ezért nemcsak állami, hanem nemzetközi szinten is nagyobb figyelmet kell fordítani a vízellátásra, illetve a víz miatt kibontakozó konfliktusokra. Hozzátették, hogy a vízkonfliktus-kronológia célja a figyelemfelhívás, a tudatosság erősítése, valamint a politikusok ösztönzése a problémák megoldására. 

Fontos, hogy nem zárt rendszerekről, hanem egy összefüggő, közös struktúráról van szó,  

így minden egyes lépésnél számba kell venni, hogy egy adott ország, térség vízkészletét érintő probléma hogyan hathat a többire. Miközben a globális ellátási láncok sérülékenyebbé válnak, egyre fontosabb a vízkockázatok elemzése a vállalati és az iparpolitikai döntések tekintetében is – különösen az élelmiszer-termelésben és az energiaintenzív iparágakban. 

Európában is szükség van a vízinfrastruktúra védelmének megerősítésére, hogy az képes legyen alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Ebben kulcsfontosságú a vízvezetékek, a gátak, a szivattyútelepek és a tározók fizikai és kiberbiztonsági védelme. Ebben segíthet az egyes országok együttműködése az adatmegosztás és az előrejelzések területén. 

Magyarország – amely szintén egyre gyakrabban szembesül aszállyal és vízhiánnyal – csak akkor őrizheti meg a vízkészleteinek stratégiai biztonságát, ha az egész Kárpát-medence szintjén kezeli a kérdést. Prioritás a határvizekhez kapcsolódó együttműködések erősítése, valamint a mezőgazdaság és az ipar vízfelhasználásának racionalizálása. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Pijal Adhikari