Európában az orosz szankciók és a megújulók térnyerése miatti magas energiaárak következtében egymás után zárnak be gyárak, csúsznak a beruházások – így mélyül az EU gazdasági válsága. Az amerikai The Wall Street Journal friss elemzése szerint az öreg kontinens két évtizedes zöldígérete, miszerint olcsó, bőséges megújuló energiával és zöldmunkahelyekkel jár a karbonkibocsátás csökkentése, inkább további költségeket jelent a fogyasztóknak és káros a gazdaságnak. 

Gyárbezárások sora 

A tanulmány drámai képet fest az európai ipar, különösen az egyik alapvető ága, a vegyipar állapotáról. Az ExxonMobil a közelmúltban jelentette be, hogy bezárja skóciai vegyipari üzemét, sőt azzal fenyegetőzik, hogy egyszerűen „lelép” Európa vegyipari térképéről. Az indoklásuk egyértelmű: a zöldpolitikák versenyképtelenné teszik a működést.  

Egy brit vegyipari óriás, a műanyag alapanyagokat, vegyi nyersanyagokat és petrolkémiai termékeket gyártó Ineos tavaly októberben közölte, hogy két nyugat-németországi gyárát bezárja a magas energiaköltségek miatt – emlékeztet a WSJ anyaga. A főként műanyagokhoz, habokhoz, ragasztókhoz és textiliparhoz használt vegyi alapanyagokat gyártó amerikai Huntsman pedig az elmúlt évtizedben gyakorlatilag kivonult az Egyesült Királyságból – munkatársainak a száma a több mint 2000-ről mára körülbelül 70-re zuhant. Pedig húsz évvel ezelőtt az olcsó északi-tengeri energia miatt az Egyesült Királyság volt a legversenyképesebb helyszín az egész világon, és nemcsak a Huntsman, hanem számos hasonló vegyipari cég számára, amelyek az olcsó északi-tengeri kőolajat és földgázt, illetve annak származékait hasznosították fő alapanyagként. 

Bajban a hidrogénprojektek és az adatközpontok  

Az EU-s és a brit zöldprojektek közül különösen a zöldhidrogénprogramok szenvednek. Mert ugyan az unió a zöldhidrogént helyezte klímaterveinek középpontjába mint a nehézipar lehetséges üzemanyagát és energiatárolási módszerét, ám ezeket a projekteket a költségeik miatt elhalasztják vagy törlik.  

Mi több: az energiaéhes adatközpontok, így a felhőszolgáltatások és a mesterséges intelligenciát kiszolgáló infrastruktúra-beruházásai is falba ütköztek. Írországban az állami hálózatüzemeltető 2028-ig moratóriumot vezetett be az új adatközpontokra, miután a meglévők már tavaly elszívták az ország villamosenergia-ellátásának egyötödét. Németországban egy frankfurti adatközpont-üzemeltető vezérigazgatója, Jerome Evans 

az áramhálózat bővítési igényére vonatkozó kérésére azt a választ kapta a helyi energiaszolgáltatótól, hogy várjon 2035-ig – azaz egy teljes évtizedet. 

A költségrobbanás okai 

Európa eltérő stratégiát követett a zöldátmenetben, mint más régiók. Míg az USA, Kína, India és mások „és” stratégiát alkalmaztak – egyidejűleg építve megújuló és fosszilis kapacitásokat –, addig Európa a „vagy” stratégiát választotta: nagy tempóban váltotta le a fosszilis energiát napenergiával, széllel és biomasszával, miközben bezárt fosszilis erőműveket.  

Nagy-Britannia tavaly az első nagy ipari ország lett, amely minden szénnel működő erőművét bezárta, majd betiltotta az új tengeri olaj- és gázfúrásokat. Németország közműveinek egyötöde a következő években tervezi leállítani a gázhálózatait.  

Vagyis kivontak egy alapvető energiaforrást, mielőtt bármilyen másik teljesen üzembe állt volna. 

Bár a napfény és a szél ingyenes, hasznosításuk – és különösen a tárolásuk – óriási infrastruktúra-beruházásokat igényel. Akkumulátoros tárolást napsütés nélküli és szélcsendes időszakokra, vagy legalábbis hatalmas redundáns háttérkapacitásokat, hiszen a növekvő áramigényt az eltárolhatatlan megújulókkal nem lehet kielégíteni, hiszen akkor éjjel és szélcsendben nem lesz áram. 

Ezek a többletköltségek, amelyeket a dotációk és a szén-dioxid-adók az EU-ban jobbára elfednek, azt jelentik, hogy  

az energiaárak az olyan helyeken, mint Németország vagy Nagy-Britannia, várhatóan hosszú évekig magasabbak maradnak más országokénál. 

Jelenleg Németországban a legmagasabb a háztartási villamos energia ára a fejlett világban, míg az Egyesült Királyságban ugyanez igaz az ipari áramárra – legalábbis a Nemzetközi Energiaügynökség 28 nagy gazdaságot vizsgáló elemzése szerint. Az EU nehézipari átlagos villamosenergia-árai nagyjából kétszeresei az amerikainak és 50 százalékkal magasabbak a kínainál. 

Ígéretek vs. valóság 

Persze ennek nem kellett volna így alakulnia. Boris Johnson korábbi brit miniszterelnök 2020-ban megígérte, hogy országa a „szél Szaúd-Arábiája” lesz, tiszta energiát termelve, amely állítása szerint olcsóbb lesz a szénnél és a gáznál. A brit Munkáspárt folytatta ezt a vonalat, ígérve, hogy a háztartási energiaszámlák 2030-ra évente 300 fonttal csökkennek.  

Ám az energiacégek vezetői nemrég a parlamentben azt nyilatkoztak, hogy az áramszámlák valószínűleg reálértéken további 20 százalékkal emelkednek 2030-ig – még akkor is, ha a földgáz ára csökkenne. Ennek az oka nem a nyersanyagárakkal összefüggő tényezők, mint például az új hálózat költségei. 

Az Aurora Energy Research tanácsadó cég becslése szerint  

egy zöldenergia-rendszer az Egyesült Királyságban csak 2044-től tud megtakarítást jelenteni a fogyasztóknak, és Németországban is hasonló a helyzet.  

Csakhogy addigra az Európának okozott gazdasági kár súlyos lehet. „Az európai ipar addig elvérzik” – fogalmazott Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem gazdaságpolitikai professzora a WSJ anyagában, aki azért is lát rá jól a kérdésre, mert korábban brit kormányok tanácsadója volt energiapolitikai kérdésekben. 

Kép (illusztráció) – Freepik

Kapcsolódó: