Történelmi per fenyegeti az élelmiszeripart. San Francisco szerint tudatosan alakították ki az egészségkárosító, addiktív élelmiszereket. Az amerikai kereset akár a dohány- és opioidperekhez hasonló fordulatot hozhat – Európa és Magyarország sem marad érintetlen. 

San Francisco egyedülálló pert indított a világ vezető élelmiszeripari cégei ellen, azt állítva, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek nem csupán egészségtelenek, hanem iparilag kialakított módon ösztönzik a túlfogyasztást és a függőséggel rokon viselkedést. A város szerint a nagyvállalatok évtizedeken át tisztában voltak a kockázatokkal, mégis agresszív marketinggel célozták meg főleg a legsebezhetőbb társadalmi csoportokat. A per háttere a közegészségügyi terhek drámai növekedése: az elhízás, a diabétesz és a szívbetegségek költségei már az amerikai költségvetés fenntarthatóságát is veszélyeztetik, így az ügy túllépve a fogyasztóvédelem szokásos keretein kifejezetten gazdaságpolitikai üggyé válik. 

A kereset szerint a világ legnagyobb élelmiszeripari vállalatai tudatosan olyan termékeket fejlesztettek ki, amelyek a cukor, a zsír, a só, valamint a mesterséges aromák és állományjavítók kombinációjával biokémiai szinten ösztönzik a túlzott bevitel kialakulását. A város álláspontja szerint ez nem egyszerű iparági hatékonyság vagy a fogyasztói igények kiszolgálása, hanem üzleti modell:

az iparilag megtervezett formulák a gyors élményre, a visszatérő fogyasztásra és a függőséghez közelítő hatások kiváltására épülnek.

A történet súlyát növeli, hogy a marketingstratégiák jelentős része a gyermekeket, valamint az alacsony jövedelmű közösségeket célozta meg – olyan társadalmi csoportokat, amelyek már eleve nagyobb egészségügyi és életmódbeli kiszolgáltatottsággal küzdenek. 

A per a tisztességtelen piaci magatartás és a közérdeksértő társadalmi károkozás jogcímeire épül. A város azzal vádolja a vállalatokat, hogy félrevezető módon kommunikálták a termékeik egészségességét, miközben az elmúlt évek tudományos eredményei egyre világosabban mutatták ki az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a krónikus betegségek közötti összefüggést.  

A kereset szerint az ipar gyakran elhallgatta a belső egészségügyi kockázatelemzéseket, inkább marketinggel próbálta tompítani a termékekkel kapcsolatos aggályokat, amivel a dohányipar, később az opioidgyártók mintáját követte. A jogi vita így túlmutat az élelmiszeripar technológiai gyakorlatán: a vállalatok és a fogyasztók közötti információs aszimmetria, valamint a társadalmi felelősség kérdése kerül a középpontba. 

A per kimenetele több irányba mozdulhat

A legnagyobb iparági félelem, hogy a bíróság akár részben elismeri az élelmiszeripar rendszerszintű felelősségét az amerikai egészségügyi válságban. Már egy mérsékeltebb ítélet is komoly következményekkel járna pl. reklámtilalmak, gyermekkori marketing korlátozása, figyelmeztető címkék vagy akár egy nagy összegű egészségügyi kompenzációs alap létrehozása formájában.  

A peren kívüli megállapodás szintén lehetséges, amiben a vállalatok önkéntes vállalásokat tehetnének, elkerülve a számukra legveszélyesebb precedenst: hogy a bíróság kimondja az addikciós jelleg meglétét.  

A harmadik forgatókönyv a kereset elutasítása, amelyre az ipar védekezése épül: szerintük az „ultrafeldolgozott” nem jogi kategória, a fogyasztási mintázatok hátterében pedig összetett társadalmi és életmódbeli tényezők állnak. A vita azonban akkor sem zárul le, ha a bíróság végül az élelmiszeripar oldalára áll. 

A nemzetközi hatások már most jól láthatók

Amennyiben az amerikai jogrendszer akár részben elismeri a felperesi érvelést, az azonnal új lendületet adhat az Európai Unióban zajló szabályozási vitáknak. Brüsszelben évek óta napirenden van a feldolgozottsági fok szerinti élelmiszer-besorolás erősítése, különösen a gyermekmarketing, a közétkeztetés és az egészségügyi adózás területén. Egy amerikai precedens erős politikai kommunikációs hivatkozási alapot adna a szigorúbb európai megközelítéseknek, ahogy a WHO is valószínűleg a szigorítás irányába mozdulna el. 

Magyarország számára mindez több csatornán keresztül is releváns. A hazai NETA-rendszer – amely jelenleg elsősorban cukor-, koffein- és sótartalom alapján működik – könnyen új megközelítést kaphat, ha az EU a termékek technológiai megtervezettségét is egészségügyi kockázati tényezőnek minősíti. A közétkeztetés és az iskolai beszerzések terén szintén várható a szabályok szigorítása, ami a hazai és nemzetközi beszállítók számára egyaránt alkalmazkodási kényszert hozhat. Ha a fogyasztói percepciók lassan elmozdulnak a kevésbé feldolgozott, természetesebb élelmiszerek irányába, az a magyar élelmiszeripar beruházási és termékfejlesztési stratégiáit is átformálhatja. 

Akárhogy is végződik a per, az biztosnak tűnik, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek körüli vita elérte azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút: a következő években nemcsak jogi, hanem gazdaságpolitikai és társadalmi szinten is meghatározó kérdéssé válhat, hogy az ipar és az államok milyen módon osztoznak a krónikus betegségek egyre növekvő terhein. Magyarországnak – európai tagállamként és regionális élelmiszeripari központként – érdemes időben felkészülnie erre az új korszakra. 

Kapcsolódó: