Brüsszel új módszert talált a renitensek rendre utasítására: ha Bart De Wever továbbra is blokkolja az ukrán hitelcsomagot, Belgiumot ugyanúgy ki akarják zárni a döntéshozatalból, mint Magyarországot. Az Európai Bizottság most először fenyegeti meg a saját fővárosát azzal, hogy elnémítja – és egyben azzal, hogy ki is rabolja, akár tetszik neki, akár nem.
Hatalmas a tét Ursula von der Leyen számára a december 18-i EU-csúcson. Addigra kell eldőlnie, hogy az Európai Unió tudja-e anyagilag támogatni a következő évben Ukrajnát azon a módon, ahogyan az EB elnöke Friedrich Merz német kancellárral kitalálta az orosz zárolt jegybanki vagyon és az azt őrző Belgium terhére.
Moszkva központi bankja és egy belga értéktár, az Euroclear sorsa a közeljövőben az eddigieknél is szorosabban összefonódik. A háború kezdete óta az orosz állami vagyonból 180 milliárd eurónyi eszköz került lakat alá a belgáknál, ezzel abszolút csúcstartók az egész világon – egyben ők viselik a legnagyobb kockázatot is. Von der Leyen terve ugyanis egy „jóvátételi kölcsönre” épül, amely lényegében (homlokegyenest ellentmondva a nemzetközi jognak és a pénzügyi világ, többek között az Európai Központi Bank vészjósló figyelmeztetéseinek) az orosz pénzt használná fel egy óriási (összességében 210 milliárd eurós) kölcsön folyósításához Ukrajnának. A terv szerint a kölcsön biztosítéka maga az orosz vagyon lenne, amit Moszkva csak akkor kapna vissza, ha kifizeti a hasonló összegű kártérítést Ukrajnának, amit aztán Kijev visszafizetne az Euroclearnek. Az Európai Bizottság abból indul ki, hogy erre Oroszország soha nem lesz hajlandó, vagyis a szankciók folyamatos meghosszabbításával a pénzt Ukrajna az utolsó centig elköltheti anélkül, hogy bármikor vissza kellene fizetnie a hitelt.
Az Európai Bizottság és Merz csupán három tényezővel nem számolt. Az egyik néhány olyan tagállam (például Magyarország vagy Szlovákia), amely bármikor vétózhat a szankciók meghosszabbítása ügyében. Ebben az esetben Belgiumnak azonnal vissza kell szolgáltatnia a nála lévő orosz vagyont, ami bonyolult lesz, tekintve, hogy az ötlet értelmében az ukránok addigra már a nyakára hágnak. A vétó kiküszöbölésére Von der Leyen a 122. cikkelyt igyekszik majd alkalmazni, egy olyan jogi kiskaput, ami egy tagállam gazdasági megmentése érdekében minősített többséggel átverheti a javaslatokat az Európai Tanácson, vagyis
az EU történetében először a Bizottság vegytisztán politikai okokból, saját centralizációs törekvéseinek megfelelően hallgattatna el tagállamokat egy olyan esetben, amelyben azok egyébként élhetnének a vétójogukkal.
A második probléma Donald Trump, akinek a béketervében nagyon is van utalás arra, hogy miként használják fel az orosz zárolt vagyonokat. Egyfelől egy amerikai–orosz közös befektetési alap magját képeznék, másfelől az összeg mintegy felét valóban az újjáépítési költségekre fordítanák. A VDL-féle terv ennek homlokegyenest ellentmond, várhatóan újabb konfliktust robbantva ki Washington és Brüsszel között. A harmadik gond viszont maga Belgium. Bart De Wever miniszterelnök hallani sem akar arról, hogy sziklaszilárd garanciák nélkül eltékozolja az országára és a világ egyik legnagyobb értéktárára bízott orosz vagyont. Követelései között nemcsak egy az egész EU-ra és a G7-re kiterjedő pénzügyi garanciális védőháló szerepel, de az is, hogy az unió vállaljon kezességet az Oroszországban lévő Euroclear-számlákért is, miután, ha Belgium elkölti a pénzt, amiért felelősséggel tartozna, az oroszok garantáltan ugyanezt fogják tenni az ő eszközeivel is. Mivel ilyen garanciákat eddig nem kapott – Ursula von der Leyen szóbeli ígéreteit elengedve a füle mellett –, határozottan blokkolja a folyamatot, rámutatva, hogy elsősorban országa pénzügyi biztonságáért felelős, nem pedig az egyre közeledő ukrán államcsődért.
Ha nem megy szép szóval…
Ha De Wever továbbra is blokkolja a tervet, az EB kutyaszorítóba kerül. Miután az a verzió, hogy segíti az amerikai terven alapuló békekötést, szóba sem jöhet nála, a lehetőségei meglehetősen korlátozottak. A következő költségvetésből fedezett közös hitelfelvételt mint B tervet Magyarország hivatalosan is kizárta a lehetőségek közül, maradnának tehát a kétoldalú megállapodások, vagyis minden kormány mélyen a saját zsebébe nyúlna, hogy összeadja az ukrán állam lélegeztetőgépen tartásához és a háború folytatásához szükséges összegeket. Csakhogy a nyakig adósságban úszó és a saját költségvetésükön így is lyukakat foltozgató tagállamok többsége egyáltalán nem szeretné ezt a megoldást – nem beszélve a szolidaritás összeomlásáról, amely a blokk differenciált tagállami hozzáállásával mélyen megosztaná az EU-t.
Belgium meggyőzése így immár egészen drasztikus formákban kezd testet ölteni. Felmerült lehetőségként a nyomásgyakorlás – legalábbis Belgium esetében – meghökkentő verziója is. E szerint, ha De Wever nem adja be a derekát, Magyarországhoz hasonlóan „kiközösítené” a brüsszeli elit, vagyis őt magát, kormányát és diplomatáit levegőnek néznék az Európai Unióban, észrevételeit, kéréseit figyelmen kívül hagynák – elsősorban éppen a 2028-tól 2034-ig tartó következő költségvetési időszakra vonatkozóan. Ez utóbbi már nem mást jelent, mint hogy
Brüsszel az egyik tagállamot kvázi szankciókkal fenyegeti azért, mert az szembe mert menni az akaratával,
ami egyenlő egy tagállam pénzügyi veszélybe sodrásával egy nem tagállam kedvéért. Az Orbán-kormány a helyén tudja kezelni az ellene indított brüsszeli támadáshullámot, más a helyzet azonban azzal az országgal, amely eddig zökkenőmentesen tudott Brüsszellel mint az EU fővárosával együttműködni, ha úgy tetszik, engedelmeskedni neki.
És ha még a fenyegetés sem használna, ott van a 122. cikkely atombombája, amelyet Belgium ellen éppúgy bevethet az EB, mint egy esetleges magyar vétó ellen: ha Ursula von der Leyen meg tudja győzni a vonakodó tagállamokat, hogy Ukrajna államcsődje és/vagy a háború vége gazdasági siralomvölgybe taszítja az EU-t, kikényszerítheti belőlük a minősített többségi szavazást, ami Belgium esetében egyet jelenthet azzal, hogy tiltakozása ellenére is a „jóvátételi kölcsön” fog megvalósulni, méghozzá úgy, hogy az EU jogi erőszakkal egyszerűen kifosztja az Euroclear orosz széfjét.
Ursula és Friedrich összeomlása
Merz és Von der Leyen érezhetően a leggyorsabban akarnak cselekedni, pedig ha valakinek, hát a német kancellárnak mint egykori BlackRock-alkalmazottnak tudnia kellene, hogy a terv a belga rendszer bedőlésével egész Európát veszélybe sodorhatja. A nemzetközi intézetek és a központi bankok egyaránt feszülten figyelik, hogy az Európai Bizottság meglépi-e a megléphetetlent, de hiába záporoznak a figyelmeztetések Von der Leyenék felé, az elnök egyre agresszívabban próbálja átverni akaratát a tagállamokon, elsősorban Belgiumon.
A minap Jeffrey Sachs közgazdász, diplomata, számos kormány és nemzetközi intézmény tanácsadója így nyilatkozott a Berliner Zeitungnak: „A terv törvénytelen, átgondolatlan, a megvalósítása pedig elkerülhetetlenül nagyon magas költségekbe fog kerülni Európának. A pénzügyi hitelessége súlyosan károsodni fog, nem is beszélve az orosz perek és megtorló intézkedések következményeiről”. Sachs szerint néhány orosz politikus nyilatkozata alapján az is felmerül, hogy Moszkva a lépést de facto hadüzenetnek tekinti Oroszország ellen, ezzel párhuzamosan az EU belső kohéziója is megsemmisüléssel fenyeget: „A legnagyobb probléma egy mély válság kialakulása lesz Európán belül, különösen Oroszország megtorló intézkedéseinek fényében. A belső politikai gyűlölet Merz, Macron és Von der Leyen ellen rendkívül heves lesz” – mondta, hozzátéve: az orosz eszközök abszurd módon történő kisajátítása helyett Európának tárgyalnia kellene Oroszországgal a háború befejezéséről és a kollektív biztonság helyreállításáról.
Ehelyett Európa minden diplomáciai lehetőségről lemondott az Egyesült Államok javára, és inkább háborús uszítást folytat.
Vele párhuzamosan az Euroclear vezetője, Valérie Urbain nem győzi hangsúlyozni, hogy az orosz jegybank eszközei „az orosz állam tulajdona” és „jogi védelem alatt állnak, mivel a nemzetközi jogban az állami immunitás elve vonatkozik rájuk”. Mint mondta, a belga értéktár összeomlása általános pénzügyi összeomláshoz vezethet. A lépés destabilizálhatja a nemzetközi pénzügyi rendszert, amelynek az Euroclear az egyik tartópillére. Megismételte: ha az EU arra kényszeríti a pénzügyi szolgáltatót, hogy felszabadítsa az orosz eszközeit, bíróságon támadják meg a döntést, hogy elkerüljék a fizetésképtelenségből borítékolhatóan bekövetkező általános bankválságot.
Bart De Wever belga miniszterelnök ingerülten tette hozzá, nem titkolt fricskaként Friedrich Merz felé, hogy a második világháború alatt még a náci Németország befagyasztott vagyonát sem használták fel „más célra”. Valójában az Európai Bizottság elnöke a mosolyán kívül semmilyen garanciát nem adott a belga kormányfőnek. A tagállamok miniszterelnökei pedig nem is adhatnak ilyesmit: a szükséges nemzeti parlamenti jóváhagyás nélkül meg sem mozdulhatnak, ennyire rövid idő alatt (december 18-án döntést kell hozniuk) pedig biztosan nem is tudják megszerezni azt. A belga kormányfő véleményének megváltoztatására tett kísérletek eddig kudarcot vallottak. Napok vannak hátra, hogy a zsarolása eredményhez vezessen.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
