Trump nemrég közzétett új nemzetbiztonsági stratégiája (NSS) merész irányvonalat jelöl ki az Egyesült Államok számára, amelyben az orosz kapcsolatok stratégiai stabilitásának helyreállítását, Európa saját védelméért való felelősségvállalását és a NATO további bővítésének megakadályozását szorgalmazza. 

A hosszabb, nem publikus változatról több médium egyéb pontokat is kiemel, köztük konkrétan megemlíti Ausztriát, Magyarországot, Olaszországot és Lengyelországot. 

A lengyel Wiadomosci hírportál szerint a stratégia nemcsak arra szólítja fel az európai NATO-tagokat, hogy kevésbé függjenek az amerikai katonai támogatástól, hanem új mechanizmusokat is javasol a globális vezető szerephez, valamint egy másik módszert Európa jövőjének befolyásolására a kulturális értékek felhasználásával. 

A hivatalos stratégia ugyan beszél „erős, hagyományos családokról” és „Amerika szellemi és kulturális egészségének megújításáról”, de egyértelmű, hogy a Trump-kormányzat ennél egy lépéssel tovább akar menni. 

Abból a feltevésből kiindulva, hogy Európa a migrációs politikák és a „szólásszabadság cenzúrázása” miatt „a civilizációja eltűnésével” néz szembe, az NSS azt javasolja, hogy az Egyesült Államok a kapcsolatait az olyan európai országokra összpontosítsa, amelyeket vagy patrióta erők vezetnek, vagy erős a jelenlétük. 

A dokumentum hosszabb változata állítólag Ausztriát, Magyarországot, Olaszországot és Lengyelországot meg is jelöli, amelyekkel az Egyesült Államoknak „szorosabban kell együttműködnie…, hogy eltávolítsa őket [az Európai Uniótól]”. 

„Támogatnunk kell azokat a pártokat, mozgalmakat, valamint intellektuális és kulturális személyiségeket, amelyek a szuverenitásért és a hagyományos európai életmód megőrzéséért/helyreállításáért küzdenek…, miközben továbbra is Amerika-barátok maradnak” – olvasható a dokumentumban, amelyet a Wiadomosci idéz. 

Tavaly nyáron Trump a címlapokra került, amikor Oroszország G8-ból – ma már G7-ből – való kizárását „nagyon nagy hibának” nevezte. Arra is utalt, hogy Kínát is felvennék, létrehozva egy G9-et. A nemzetbiztonsági stratégiája még egy lépéssel tovább megy, és egy új hatalmi testület létrehozását szorgalmazza, amely nem kötődik a G7 azon követelményéhez, miszerint a tagországainak prosperálónak és „demokratikusan kormányzottnak” kell lenniük. 

A stratégia egy „Core 5” vagy C5 létrehozását javasolja, amely az Egyesült Államokból, Kínából, Oroszországból, Indiából és Japánból állna – több olyan országból, amelynek a lakossága meghaladja a 100 millió főt. Ez a formátum a G7-hez hasonlóan rendszeresen ülésezne, és a csúcstalálkozóin konkrét témákkal foglalkozna. A javasolt C5-napirend első pontja: a közel-keleti biztonság, az Izrael és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok normalizálása. 

Az NSS teljes verziójában benne van az amerikai hegemónia „kudarca” – egy olyan fogalom, amelyet a hivatalos nyilvános verzió nem említ. „A hegemónia rossz cél, és nem volt elérhető” – áll a dokumentumban. 

„A hidegháború vége után az amerikai külpolitikai elit meggyőződött arról, hogy az egész világon való folyamatos amerikai dominancia az országunk legjobb érdekeit szolgálja” – áll az NSS-ben. 

„Más országok ügyei azonban csak akkor érdekelnek minket, ha azok cselekedetei közvetlenül fenyegetik az érdekeinket” – olvasható a szövegben. 

Úgy tűnik, az amerikai kormányzat ezt a logikát használja arra, hogy lemondjon az Európa védelmezőjeként betöltött szerepéről, és a figyelmét a venezuelai drogkartellekre irányítsa. „A Trump-adminisztráció egy olyan világot örökölt, ahol a háborúk számos országban megbontották a békét és a stabilitást. Természetes érdekünk, hogy enyhítsük ezt a válságot” – írja az NSS. 

A dokumentum hangsúlyozza, hogy nem az Egyesült Államok feladata mindezt egyedül véghezvinni, ugyanakkor Kína vagy Oroszország nem helyettesítheti az amerikai vezetést. A stratégia a stabilitás fenntartása érdekében a patrióta erők által irányított országokkal való együttműködést javasolja. 

„Jutalmazni és ösztönözni fogjuk azokat a kormányokat, pártokat és mozgalmakat, amelyek összhangban vannak az elveinkkel és a stratégiánkkal. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az eltérő nézeteket valló kormányokat sem, amelyekkel közös érdekeink vannak, és amelyek együtt akarnak működni velünk” – olvasható a dokumentumban. 

Európa térvesztése 

Az Egyesült Államoknak olyan szereplőket kell támogatniuk, amelyek a szuverenitást és a hagyományos európai életforma megőrzését, helyreállítását akarják, vagyis az Európai Néppárttól (EPP) jobbra álló EP-frakciók (ECR, PfE, ESN) pártjait.  

Az, hogy az USA az EU-val kritikus országokkal akar szorosabb bilaterális kapcsolatokat építeni, gyengíti az uniós kohéziót. Ebből is látszik a Trump-adminisztráció új megközelítése: nem egy egységként, hanem 27 tagállamként tekint az EU-ra. Ebből az új megközelítésből táplálkozik az európai biztonsági rendszer átalakulása. A NATO-bővítés leállása és az USA–Oroszország stabilizációs törekvés különösen Közép-Európára nézve jelent fordulatot. Magyarország számára ez csökkentheti a régió biztonsági garanciáinak erősségét, ugyanakkor a nyomást is mérsékli a keleti fenyegetés narratívájának fenntartására.  

Erre a súlyponteltolódásra az amerikai válasz a már említett Core 5 létrehozása, amely Európa jelenlegi vezetésének megkerülését jelentené. Ha az USA egy új, globális nagyhatalmi klubot épít, amelyben egyetlen európai ország sem szerepel, az Európa geopolitikai marginalizálódását jelzi. Magyarország egy ilyen struktúrában közvetlenül nem, csak amerikai kapcsolaton keresztül tudna pozíciót szerezni. Hazánk számára ez a megközelítés rövid távon diplomáciai és politikai tőkét jelenthet: Washington kifejezetten partneri országként tekintene rá, amelynek a kulturális-szuverenista narratívák mentén stratégiai együttműködést kínálna.  

Amerikának az EU-hoz való kritikus hozzáállása viszont konfliktuskockázatot hordoz, mivel Brüsszel szemében Magyarország még inkább Washington pártfogoltjaként jelenhet meg, hiszen az EU-ban nem a Trump-párti narratíva van többségben. Ezért hazánknak továbbra is a legkifizetődőbb az uniós tagság, az amerikai partnerség és az orosz kapcsolatok közötti egyensúlyozás.  

Ahogy említettük, a kiszivárgott amerikai stratégia Európa geopolitikai jelentőségének csökkenését és a kontinens belső törésvonalainak elmélyülését vetíti előre. Magyarországra nézve ez egyszerre kínál diplomáciai előnyt (az erősödő amerikai kapcsolat miatt) és stratégiai kockázatot (az EU-s konfliktusok és a bizonytalanabb biztonsági háttér következtében). A helyzet kulcsa a már tárgyalt kiegyensúlyozott, többpólusú külpolitika fenntartása lehet.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons