Ukrajna elveszítette az előnyt az egyetlen olyan katonai szegmensben, amelyet szinte a háború kezdete óta dominált: a drónhadviselésben. Oroszország az elmúlt években kiismerte és lemásolta azt, hogy szomszédja hogyan használta ezeket az eszközöket – főként az FPV-drónokat.  

Mindent behálózva 

Kiemelt szerepe van ebben a Rubicon nevű egységnek, amely a kurszki ukrán offenzíva során szerzett tapasztalatokat és az orosz drónképességeket ötvözve az egyik legrettegettebb technológiai harccsoporttá vált. Tavaly nyáron Kurszknál optikai kábeleken keresztül irányítható drónokat vetettek be, amelyeket nehezebb megzavarni, mint a kábel nélkül működőket, hiszen a jelet a kábelen keresztül kapják. Ez az egység az orosz drónhadviselés mintapéldánya lett. 

A Rubiconnak köszönhetően a felderítési feladatok és a tüzérség támogatása mellett az orosz drónok már közvetlen fenyegetést jelentenek az ukrán erőkre. Egyre mélyebben és hatékonyabban támadják az ellenséges ellátási vonalakat, ami egybehangzó szakértői vélemények szerint nagyobb fegyvertény, mint az, hogy az oroszok mekkora előrenyomulásra képesek. Ráadásul az orosz drónok száma már felülmúlta az ukránokét: Pokrovszk ostrománál a védők elmondása szerint tízszer annyi volt, mint ukrán katona. Ezekkel 20-40, sőt akár 70 km mélyen a frontvonalak mögött is képesek akciókra – egyebek mellett emiatt  

az ukrán logisztikai és drónegységek már nagyobb veszteségeket szenvednek, mint a frontvonalbeli gyalogság,  

ami arra kényszeríti őket, hogy távolabbról küldjék harcba az FPV-ket, amivel viszont korlátozottá válik a műveleti lefedettség.  

A száloptikai drónok mellett az orosz egységek 40 km hatótávolságú Lancet és – egyre olcsóbb – Molnija modelleket is használnak, amelyek egyszerűek, de hatékonyak. Utóbbiak képesek akár két-három kisebb FPV szállítására, növelve ezzel azok hatótávolságát. Az FPV-k így néha hátulról támadják meg a frontvonalakon harcoló ukránokat. 

Rossz ómen 

Ennek tükrében kétségessé válik, hogy Ukrajna hogyan tudja 2026-ban is megőrizni a jelenlegi pozícióit, hiszen Valerij Zaluzsnij volt ukrán vezérkari főnök szerint már nemcsak a kommunikációs csatornák sérültek, hanem a biztonságos hátország is veszélybe került. Ráadásul  

egy ilyen hátrány a béketárgyalásokon is kiütközhet: egyrészt megerősíti Moszkvát abban, hogy az idő neki dolgozik, másrészt elbizonytalanítja Kijev támogatóit.  

Donald Trump eközben a háború mielőbbi lezárására törekszik, így az ukránokra még nagyobb nyomás nehezedik, hogy egy kedvezőtlenebb megállapodást fogadjanak el. 

Zaluzsnij ugyanakkor hozzátette, hogy a frontvonalakon az ukrán drónok továbbra is képesek nehezíteni az orosz mozgásokat, hiszen nagy számban állnak rendelkezésükre kisebb, olcsó eszközök, amelyekkel a katonákat és a harcjárműveket veszik célba. Ezek azonban már nem ellensúlyozhatják hatékonyan az orosz FPV-fölényt. 

Az ukrán erők próbálnak új taktikát kidolgozni, például fő célpontjaikká az orosz drónpilóták és a drónokhoz kötődő logisztikai egységek válnak. Ugyanakkor Kína bőséges mennyiségű optikai kábellel látja el az oroszokat, miközben Ukrajna nem sok ilyet kap a Nyugattól. A mennyiségi hátrány leküzdésére tehát alapvető változtatásokra lenne szükség. 

Európa elvben egy összehangolt ipari és technológiai offenzívával – tömeggyártás, elektronikai hadviselés, légvédelem, mesterséges intelligenciával támogatott célfelderítés – mérsékelhetné az orosz előnyt, de idő, pénz és politikai akarat híján kevés az esély arra, hogy 2026-ban visszaállítható legyen a korábbi ukrán fölény.   

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Szerhij Dolzsenko