A brüsszeli székhelyű Mercator Institute for China Studies (MERICS) idei negyedik negyedéves biztonsági jelentése szerint 2026-ban nehéz év vár Európára. Donald Trump tranzakciós külpolitikája miatt a transzatlanti kapcsolatok jövője nehezen megjósolható.

Washington és Peking a kétoldalú tárgyalásokra összpontosít, ami marginalizálja Európát, és a kontinens csökkenő jelentősége Peking külpolitikai gondolkodásában azt jelenti, hogy Brüsszelnek fel kell készülnie arra, hogy Kína nem lesz hajlandó érdemi engedményeket tenni. 

A MERICS előre jelző munkát végzett a legfontosabb kínai kockázatok azonosítása érdekében, különös tekintettel azokra, amelyek a legnagyobb hatással vannak az európai érdekekre és biztonságra. Európai tisztviselők és szakértők bevonásával értékelték Kína várható stratégiáját az elkövetkező öt évben és azokat a trendeket, amelyek a legnagyobb hatással lehetnek az európai–kínai kapcsolatokra. Ezt követően a MERICS a saját kutatócsoportjainak elemzőivel finomította a kockázatokat. 

Európa kockáztatja, hogy kizárják a tárgyalásokból és lemarad 

Az EU és Kína közötti kapcsolatokat továbbra is a Washington és Peking közötti fejlemények fogják meghatározni. Bár Európa számára a legnagyobb kockázat az, hogy kizárják a washingtoni stratégiai döntéshozatalból, mindkét hatalom megállapodásai vagy intézkedései hatással lesznek rá. 

Kína ritkaföldfém-exportkorlátozásai jó példák erre. Bár azok látszólag az Egyesült Államokat célozták, jelentős hatással voltak Európára is. Hasonlóképpen, Európa is profitált a korlátozások felfüggesztéséből, amelyről az amerikai és a kínai elnök október 30-án Dél-Koreában megegyezett. Hogy ez a feszültségcsökkentő megállapodás tartós lesz-e, az a jövő zenéje. 

A két nagyhatalom továbbra is verseng egymással, ezért valószínűnek tűnik, hogy újabb feszültségek alakulnak ki közöttük.

Az októberi tárgyalások azonban egy dolgot világossá tettek: mind Washington, mind Peking a kétoldalú megállapodásokat részesíti előnyben, és úgy tűnik, hogy egyre inkább „G2”-szemszögből tekintenek a világra. 

Európa érezte a két fél által az elmúlt néhány hónapban hozott intézkedések hatását, a tárgyalásokba azonban alig volt beleszólása. Az európai politikai döntéshozók megkönnyebbültek, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti feszültségek stabilizálódtak, de az, hogy kizárták őket a tárgyalásokból, aggodalomra ad okot. A Kínával kapcsolatos transzatlanti együttműködés így jövőre is nehéz és megbízhatatlan marad. 

Európa Kína által teremtett kihívásai hosszú távúak és sok esetben strukturálisak. Az ellenük való fellépések pedig sokkal hatékonyabbak lennének, ha az Atlanti-óceán két oldalán egy összehangolt stratégiát követnének. Ám amíg ez nehézségekbe ütközik, addig Európának egy saját megközelítésen kell dolgoznia, amely tükrözi az érdekeit, és világszerte jobban össze kell hangolódnia a többi partnerével. 

Az európai vállalatok kilátásai Kínában és külföldön is komorak 

Az európai vállalatok nehéz időket élnek át. A kínai piac iránti üzleti bizalmuk rekordalacsony szintre süllyedt. A következő két évben a 71 százalékuk arra számít, hogy Kína gazdasági lassulása kedvezőtlen hatással lesz az ottani üzleti tevékenységükre, míg 60 százalékuk aggódik a kínai szektorra nehezedő versenynyomás miatt. A szabályozási akadályok tovább ronthatják a helyzetet, 2026-ban ugyanis életbe lépnek az új „Made in China” termékstandardok, amelyek a hazai termékeknek 20 százalékos kedvezményt biztosítanak a közbeszerzések során. Így a Kínába exportáló vagy ott gyártó európai vállalatok egyre inkább kiszorulhatnak az ázsiai nagyhatalom jelentős közbeszerzési piacáról, amelynek az értéke 2024-ben 3380 milliárd jüan volt. 

Kínában több tendencia is kedvezőtlenül hat az európai vállalatok globális tevékenységére. Először is, a folytatódó árháborúk, a kapacitásfelesleg és a gyenge kereslet miatt nagyon kevés európai vállalat optimista a következő két év bevételnövekedését és jövedelmezőségét illetően Kínában. Korábban ezek a cégek a magas növekedésre és a bőséges nyereségre támaszkodhattak, így fel tudtak készülni a kihívásokra és finanszírozni tudták a más piacokon megvalósuló projektjeiket. Csakhogy a csökkenő kínai haszonkulcsuk és piaci részesedésük megakadályozza e stratégia jövőbeli életképességét. 

Másodszor, a költséghatékonyabb kínai versenytársak által nyomás alá helyezett európai vállalatok hajlamosak visszavonulni a saját piacaik prémiumszegmensébe, ami tovább korlátozza a kínai üzleti tevékenységüket.

Az ilyen lépések megterhelik a globális működésükhöz rendelkezésre álló forrásokat, beleértve a létfontosságú K+F-kiadásokat, emellett veszélyeztetik általános technológiai és kereskedelmi versenyképességüket. 

A kínai cégek Európában is fokozzák a nyomást az európai vállalatokra. Például az elektromosjármű-gyártó BYD értékesítése kontinensünkön az idén január és szeptember között a háromszorosára, 80 807 gépkocsira nőtt az előző évhez képest. Ez a tendencia valószínűleg folytatódik, és kiterjed az autóipari szektoron túlra is, mivel az export pótolja a kínai fogyasztói bizalom visszaesése miatt keletkezett űrt. Ráadásul a befektetett eszközökbe történő beruházások is visszaestek az elmúlt néhány hónapban, ami egy másik ok arra, hogy Kínának még inkább az exportra kell támaszkodnia a gazdasági növekedése stabilitásának fenntartása érdekében. 

A Nexperia esete rávilágít a kínai kontrollra az európai technológiai iparágakban 

Az európai high-tech iparágak továbbra is bizonytalansággal és jelentős nyomással számolhatnak Kína exportkorlátozásai miatt. Annak ellenére, hogy Dél-Koreában 12 hónapos „fegyverszünetben” egyeztek meg Kína ritkaföldfémexportjának ellenőrzéséről, számos kritikus nyersanyag kivitele továbbra is szigorú engedélyekhez kötött. Idetartoznak a technológiaigényes iparágak alapját képezők, mint a gallium, a germánium, a grafit és számos ritkaföldfém. 

Kína a kritikus közbenső termékeket, például az állandó mágneseket és a félvezetőket is ellenőrzi. Tekintettel Európa tartós importfüggőségére, az ilyen exportkorlátozások 2026-ban is jelentős kockázati tényezőt jelentenek. 

A holland székhelyű félvezetőgyártó, a Nexperia jövőjét övező bizonytalanságok rávilágítanak a tét nagyságára. Az amerikai kormány állítása ellenére, miszerint Peking elkötelezte magát a Nexperia kínai gyáraiból származó kereskedelem újraindítása mellett, a zavarok továbbra is fennállnak. Ezek a bizonytalanságok pedig válságba sodorták az autóipart, például a Bosch három üzemében is kénytelen volt csökkenteni a termelést november végén. 

Mindennek az előzménye az volt, hogy a Nexperia kínai gyáraiból a szállítások hirtelen leálltak, miután a holland kormány októberben a rendkívüli hatáskörét felhasználva átvette az irányítást a vállalat felett a kínai tulajdonos, a Wingtech által elkövetett vagyon-, pénz- és szellemi tulajdonjogok jogtalan átruházásának vádja miatt. Bár a hollandok később felfüggesztették ezeket az intézkedéseiket, a cég tulajdonjoga továbbra is jogi vita tárgyát képezi.

A hágai kormány és a Wingtech közötti vita hátterében az európai félvezetőipar ellenálló képességével kapcsolatos kérdések állnak, ám az amerikai kormány egy évre felfüggesztett exportellenőrzési szabálya is szerepet játszott abban a holland döntésben, miszerint államosítsák a Nexperiát. 

A kínai tulajdonos csendben megpróbálta áthelyezni a vállalat erőforrásait és termelését Kínába, ami Európában aggodalmakat keltett a technológia és a know-how esetleges elvesztése miatt. Ennek köszönhetően az amerikai Ipari és Biztonsági Hivatal 2024-ben felvette a Wingtechet az úgynevezett Entity Listre, hivatkozva a nyugati eszközök megszerzésére irányuló erőfeszítéseire, „amelyek célja ezeknek a szervezeteknek a Kínába történő áthelyezése, hogy ezzel elősegítsék a félvezetőgyártási ökoszisztéma hazai megerősítését”. 

Ez az ügy rávilágított arra, hogy bármely európai vállalat – különösen azok, amelyeket kínai szervezetek irányítanak – és a helyi beszállítóik hasonló zavarokkal szembesülhetnek.

Peking exportellenőrzései arra irányulnak, hogy a technológiai értékláncok Kínában maradjanak, és megakadályozzák az olyan külföldi versenytársak megjelenését, amelyek gátat vethetnek a kínai ipari törekvéseknek. Mivel ez egy szisztematikus stratégiának tűnik, az európai ipar nem számíthat a megváltozására. Azok a vállalatok, amelyek az ellátásuk vagy a termelésük miatt erősen függnek Kínától, tisztában kell legyenek azzal a geoökonómiai kockázattal, hogy Peking gyakorlatilag bármikor dönthet úgy, hogy kihúzza a lábuk alól a talajt. 

A megoldatlan társadalmi-gazdasági feszültségek Kínában 

Jövőre a kínai politikai vezetésnek továbbra is kezelnie kell néhány fontos társadalmi kérdést. Különösen aggasztó a városokban a fiatalok munkanélkülisége, ami egyre inkább veszélyezteti a társadalmi stabilitást. Vannak jelei annak, hogy az állam figyelmen kívül hagyja ezt, mivel akadályt jelent az általuk kívánt „mérsékelten prosperáló társadalom” elérésében. 

E probléma azért nehezen megoldható, mivel az ország társadalombiztosítási rendszere nem megfelelő és alulfinanszírozott, a lakosság nagy részének pedig egyáltalán nem elegendő.

A helyi kormányok feladata ennek megoldása, de problémát jelent, hogy a pénzügyi forrásaik hiányosak. A 15. ötéves tervnek (2026–2030) csak részleges megoldásai vannak erre, mivel a központi kormány prioritása továbbra is a gyártás és az innováció ösztönzése. Vagyis a Kínai Kommunista Párt (KKP) kockázatértékelése hasonló a külső megfigyelőkéhez, de a megoldásai eltérők. Abban bíznak, hogy az általuk kiválasztott szektorok gazdasági növekedése ezeket az akadályokat részben elhárítja, vagy legalábbis elodázza őket, és korlátozza azok hatását. 

Bár a zavargások, különösen a munkavállalói tiltakozások esélye fennáll, a kormány megelőző, ellenőrző és szigorító intézkedései miatt kevés a valószínűsége, hogy ezek az szélesebb körű instabilitáshoz vezetnek. Viszont a nem biztosított szociális ellátás akadályozhatja a KKP ambiciózusabb céljainak elérését. 

A külpolitikai kérdések, például a kereskedelmi háború az Egyesült Államokkal, elterelhetik az emberek figyelmét a sürgető belföldi problémáktól. A politikai vezetés attól tart, hogy a társadalom kevésbé ellenálló, és ez az ország külpolitikájára is hatással lesz. Emiatt pedig kevésbé hajlandó kompromisszumokra vagy tárgyalásokra, és ezzel a határozott, keményebb fellépésével megnehezíti az együttműködést európai partnereivel. Peking tehát bár határozottan tartja az irányt, kevésbé nyitott, nacionalistább és jelentős strukturális kihívásokkal küzd, amelyek további kockázatokat jelentenek. 

Eszkaláció az indo-csendes-óceáni térségben 

Az indo-csendes-óceáni régióban ismét fokozódnak a feszültségek. Mivel Peking befolyásolja a kritikus ásványi anyagok ellátási láncait és az amerikai–kínai kereskedelmi konfliktusban is látszólagos győzelmet ért el, ezért tovább fogja növeli a katonai jelenlétét, és ezzel nyomást gyakorol a régió többi szereplőjére. 

Peking és Japán között Takaicsi Szanae japán miniszterelnök kijelentései után, amelyek Tajvan stratégiai fontosságára vonatkoztak, feszültségek alakultak ki. Így Peking egy „jogérvényesítő őrjáratot” küldött a Szenkaku-szigetekre, amelyeket Japán igazgat, de Kína is a sajátjának tekint. Eközben Tokió megvádolta Pekinget azzal, hogy katonai drónokat használt a japán terület közelében. 

A Dél-kínai-tengeren is feszült a helyzet. Peking bejelentése egy új „természetvédelmi terület” létrehozásáról a Scarborough-zátonyon azt célozta, hogy intézményesítse az ország területi igényét. A kínai parti őrség pedig továbbra is zaklatja a Fülöp-szigeteki hajókat. Egyre gyakoribbak a konfliktusok a Kína által igényelt területeken, a Tajvani-szorosban szinte naponta észlelhetők katonai tevékenységek. 

Persze egy nyílt konfliktus továbbra is valószínűtlen a régióban, de Peking egyre határozottabb külpolitikája és az Egyesült Államokkal szembeni növekvő önbizalma jövőre egyre bátrabbá teheti. 

Már csak azért is, mert ahogy említettük, a KKP a gazdasági lassulás közepette magabiztosabb külpolitikát folytat majd, hogy ezzel elterelje a figyelmet a belföldi feszültségekről. Eközben a Népi Felszabadító Hadseregben nemrég végrehajtott tisztogatások arra ösztönözhetik a legfelsőbb szintek alatti tiszteket, hogy kockázatosabbak és proaktívabbak legyenek, hogy ezzel bizonyítsák a politikai lojalitásukat. A gyorsan növekvő feszültségek, az egyre határozottabb álláspontok, a fokozott katonai tevékenység és az intenzívebb kínai megnyilvánulások könnyen véletlen eszkalációhoz vezethetnek, amelybe az Egyesült Államok, Európa és más hatalmak is belekeveredhetnek. 

Európa teret veszít 

Az USA–Kína „G2-logikája” marginalizálja az EU-t a globális döntéshozatalon belül, miközben az exportkorlátozások, a kínai túlkapacitások és a piaci nyomás tovább növeli Európa stratégiai függőségeit. A technológiai és ipari ellátási láncok sebezhetősége, például a félvezetők vagy a kritikus nyersanyagok terén, olyan rendszerszintű kockázat, amely az autóipartól az energetikáig minden ágazatot érint.

A fokozódó ázsiai feszültségek miatt Európának a biztonságpolitikai kitettsége is nő, miközben politikailag nem ül ott a nagyhatalmi tárgyalóasztalnál.  

Magyarország különösen érzékeny a kínai kitettségekre, mert hazánkban jelentősek a kínai beruházások (EV-akkumulátoripar, ipari parkok, logisztika), így egy Kína-ellenes uniós stratégia vagy exportkorlátozás könnyen megakaszthatja az ellátást és a beruházásokat. Az autóipari függőség miatt a félvezető- és nyersanyagellátási zavarok közvetlen gazdasági károkat okozhatnak, a kínai cégek európai előretörése piaci versenyt jelent a hazai gyártóknak, miközben Magyarország az ilyen beruházások bevonzására építi az iparpolitikáját. A geopolitikai egyensúlyozás tere beszűkülhet, de nem lehetetlenül el teljesen, ami ügyes diplomáciával továbbra is fenntartható annak ellenére, hogy az EU–USA–Kína közti feszültségben nehezebb lesz egyszerre fenntartani a keleti nyitást és a nyugati szövetségi elköteleződést.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons