Chilében vasárnap tartották az elnökválasztás második fordulóját a kommunista, a jelenleg kormányzó baloldali koalíció és az elnök, Gabriel Boric által támogatott Jeannette Jara és a Trump-féle keményvonalas jobboldali republikánus vezető, José Antonio Kast között. A voksok közel teljes feldolgozottsága mellett a Servel chilei választási szolgálat szerint Kast a szavazatok 58,2 százalékának megszerzésével legyőzte 41,8 százalékot szerző ellenfelét, ami a Pinochet-diktatúra 1990-es bukása óta a legjobboldalibb kormányzást jelentheti Chilében. Kastot a bevándorlással és közbiztonsággal kapcsolatos keményvonalas álláspontja miatt „chilei Trumpként” is szokták emlegetni.

Kast 2017 és 2021 után harmadszor indult az elnöki székért. Míg 2017-ben már az első fordulóban kiesett a szavazatok közel 8 százalékának (523 ezer voks) megszerzésével, addig 2021-ben sikerrel vette az első fordulót, sőt megnyerte azt 27,9 százalékkal (1,9 millió szavazat), de a másodikban 44,1 százalékkal (3,6 millió vokssal) alulmaradt. Ehhez képest a mostani első fordulóban a szavazatok 23,9 százalékával (3,1 millió voks) a második helyen jutott tovább, majd a második kört magabiztosan nyerte meg, 58,2 százalékkal (7,2 millió szavazat).

Mindezt igen magas részvétel mellett: Chile ugyanis 2022-ben ismét bevezette a 2012-ben eltörölt kötelező választást, ennek is volt köszönhető, hogy az első forduló 85,42 százalékos részvételi aránya mintegy 38 százalékponttal meghaladta a négy évvel ezelőttit.  

A második kör csak minimálisan hozott alacsonyabb részvételt, 85,06 százalékot, így Kast meglehetősen erős felhatalmazással a háta mögött készülhet a beiktatására. 

Annak köszönhette a győzelmét, hogy az első fordulóban kieső jobboldali jelöltek voksolói szinte teljes egészében átszavaztak rá. 

A libertárius Evelyn Matthei és a Demokratikus Unió jelöltje, Johannes Kaiser az első forduló után erre buzdította híveit, aminek jólláthatóan megvolt az eredménye, ráadásul Kastnak az első körben harmadik helyezett néppárti jelölt, Franco Parisi támogatói körében is jelentős tartalékai voltak.

Ezzel szemben Jara, akit egy előválasztást során választottak elnökjelöltnek, jóval kevesebb embert tudott mozgósítani a második forduló előtt: abban bízhatott, hogy a néppártra voksolók méréskelt szárnya átszavaz rá (ez meg is történt, hiszen 1,7 millióval több voksot kapott az első fordulóhoz képest), kiegészülve az elsőben a független és a másik kommunista jelöltet támogatókkal. 

Kast a több ezer híve előtt Santiago de Chilében tartott győzelmi beszédében kiemelte, hogy az ország a változásra szavazott, és ígéretet tett a valódi változás elindítására, prioritásként kezelve a közbiztonság helyreállítását. A chilei politikai berendezkedésben az elnök fajsúlyos szereplő, erős jogosítványokkal és hatáskörökkel, és négyéves ciklusra választják. Kast március 11-én lép hivatalba, ezzel egy időben a jelenlegi baloldali koalíció által támogatott elnök, Boric, aki gratulált az elnökválasztási győzelméhez, távozik posztjáról. Ellenfele Jara is gratulált, elismerve vereségét, és kifejezte a leendő elnök támogatását minden olyan ügyben, ami Chile javát szolgálja. 

Polarizálódó ország 

Érdemes a választási térképet is megnézni abból a szempontból, hogy mely jelölt hol volt a legnépszerűbb, hiszen már az első fordulóban kirajzolódott a város–vidék törésvonal. Chile közigazgatási beosztás szerint 16 régióból tevődik össze. 

Jara az első fordulóban ötben szerezte meg a legtöbb voksot, főként a főváros vonzáskörzetében a városdomináns területeken, illetve Nyugat-Patagóniában.

Ezzel szemben Kast a középső és déli térségekre támaszkodott, itt kapta a legtöbb szavazatot, amelyek inkább vidékdominánsak, és ahol rossz a közbiztonság, nem véletlen, hogy a leendő elnök kampányának egyik zászlóshajója ennek javítása volt. 

Az első fordulóban a néppárti Parisi pedig négy régióban szerezte meg a legtöbb voksot, ezek közül is legerősebb eredményét Norte Grandéban és Atacamában érte el, de ez csak a harmadik helyre és a szavazatok 19,7 százalékára volt elegendő.

Ezeket a területek most egyöntetűen Kastra szavaztak át. Ennek köszönhetően a második fordulóban megnyerte az összes régiót, és a legerősebben – hasonlóan az első körhöz – a déli és a középső térségekben szerepelt, ezzel szemben Jara csak egyes tartományokban és a fővárosban tudta megtartani az előnyét, de utóbbiban voltak olyan városrészek, ahol Kast fordítani tudott. 

A közbiztonság és az illegális migráció nyerő témának bizonyult 

Kast kampánya döntően a romló közbiztonság és a szabályozatlan migráció köré szerveződött, amelyet Trumphoz és a hasonló kaliberű latin-amerikai jobboldali mozgalmakhoz hasonlóan kemény fellépéssel kívánt megoldani. Ezek konkrétan határzár létesítéséről, adott esetben katonai egységek bevetéséről szóltak azokon a területeken, ahol a bűnözési ráta kiugró, valamint az illegálisan az országba érkezők kitoloncolásáról, ezzel együtt börtönök építéséről.

Mindezek mellett a közkiadások mérséklésével párhuzamosan radikális adócsökkentést hirdetett. Kast a kampányában határozott konzervatív álláspontot képviselt, amit a melegházasság elutasítása és az őslakosok jogainak kiterjesztése is demonstrált. 

Kast közbiztonság-fókuszú kampánya azért is lehetett sikeres, mert annak ellenére, hogy Latin-Amerikában továbbra is Chile az egyik legbiztonságosabb ország, az utóbbi években megugrott az erőszakos bűncselekmények száma, különösen az északi-északkeleti határvidéken, azaz a Peruval és Bolíviával közös határokon. Mindemellett a lakosság 10 százaléka külföldön, elsősorban Venezuelában született. Mindezek, kiegészülve a szervezett bűnözés és az erőszakos bűncselekmények megjelenésével, megnövelték a társadalmi aggodalmakat, és ezt több felmérés is megerősíti: a felnőttek 63 százaléka tart attól, hogy romlik a közbiztonság Chilében. 

Latin-Amerika jobbra fordul: küszöbön a blue tide 

Erős jobbratolódás figyelhető meg az európai politika (a Néppárttól jobbra álló erők) és az Egyesült Államok (Trump győzelme) után Latin-Amerikában is, amibe beilleszthető a Kast-féle republikánusok sikere.

A latin-amerikai jobbratolódás felfogható egyfajta Trump-hatásként is a Monroe-elv újrakalibrálása fényében.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter egyből gratulált Kastnak, kifejezve a Trump-adminisztráció reményét a kereskedelmi kapcsolatok fellendítése és a közbiztonság helyreállítása terén. A libertárius argentin Javier Milei is gratulált neki, a szabadság és a magántulajdon védelme érdekében tett következő lépésként értékelve a győzelmét.

A Trump-adminisztráció hivatalba lépése óta fokozatosan fordul jobbra Latin-Amerika, és a mostani chilei siker lehetővé teszi, hogy Washington bővíthesse a térségbeli szövetségi hálóját: Argentína, El Salvador, Peru, Paraguay és Ecuador után tehát Chile is csatlakozik ehhez, nem beszélve arról, hogy nemrég Bolíviában is jobboldali elnök került hivatalba, megdöntve a 20 éve regnáló szocializmust, emellett úgy tűnik, hogy két héttel ezelőtt Hondurasban egy meglehetősen szoros elnökválasztáson a Trump által támogatott Nasry Asfura megnyerte a választást. 

A pink tide kifulladni látszik: míg 2022-ben Latin-Amerika országait szinte teljesen a Sao Paulo Fórum baloldali-szocialista tagpártjai irányították, most elindult egyfajta kiegyenlítődés. Nem beszélve arról, hogy 2026 októberéig még négy térségbeli országban (Costa Rica, Peru, Kolumbia, Brazília) kerül sor választásra. 

Donald Trump Fehér Házba való visszatérésével tehát jól látható, hogy Latin-Amerika ismét a blue tied időszaka felé tart, ami azt jelenti, hogy a térség országaiban megerősödnek, esetleg hatalomra is kerültek a jobboldali politikai erők, így a régió egyértelműen jobbra tolódik. 

Ez visszatérő jelenség Latin-Amerikában, ahol erre legutóbb a 2010-es évek közepétől a 2020-as évek elejéig volt példa, majd jött a baloldali erők térnyerése a 2020-as évek elején. A Trump-hatás következtében az USA hátsó udvarában is érezhető egy jobbratolódási hullám: más térségbeli országokban is jobboldali erők vezetik a méréseket, miközben a São Paulo Fórum tagszervezetei lejtmenetben vannak. Chile is egy konkrét példája a latin-amerikai jobboldal újjáéledésének.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons