Az amerikai hadsereg bejelentette, hogy kis méretű finomítókból álló hálózatot tervez létrehozni, amelyekben a töltények, a páncélok és más típusú fegyverek gyártásához szükséges kritikus fontosságú ásványi anyagokat állíták elő. A lépés célja, hogy hazai forrásokat fejlesszenek ki olyan speciális anyagokhoz, amelyeket a kínai bányavállalatok már régóta az ellenőrzésük alatt tartanak. 

Az ehhez szükséges, korábban nem közölt tervet az amerikai hadsereg az Idaho National Laboratory (INL), valamint az antimon- és aranybányászati vállalat, a Perpetua Resources együttműködésével dolgozza ki. Az antimon lesz az első olyan ásványi anyag, amelyet a hadsereg finomítani kíván. 

Bár a hadsereg szerint nem tervezik nagy mennyiségű ásványi anyag termelését magáncélra, lehetővé tennék az ezen elemekhez való folyamatos hozzáférést anélkül, hogy a kereskedelmi finomítóktól függnének, amelyek gyakran sokkal nagyobbak, és a rézre vagy a vasércre koncentrálnak. 

Ha a terv beválik, Washington más ásványi anyagok, például a volfrám, a ritkaföldfémek és a bór finomítóinak a fejlesztését is tervezi, hiszen ezeket az amerikai kormány kulcsfontosságúnak tartja. 

„Ki kell találnunk egy módszert, amellyel saját kritikus ásványi anyagokat állíthatunk elő belföldön, amelyeket ellenőrizni és szabályozni tudunk” – mondta Mark Mezger, az amerikai hadsereg lőszerbeszerzési tanácsadója. 

Az antimon esetében a hadsereg több éven át 30 millió dollárt költött a finomítóprogramja fejlesztésére. A magántulajdonban lévő Westpro Machinery egy olyan létesítményt tervezett, amelyet négy konténerben is el lehet szállítani. 

Ez a finomító évente 7–10 tonna triszulfid nevű antimonfajtát tud előállítani, ami jóval kevesebb, mint egy kereskedelmi finomító termelése, de békeidőben elegendő a hadsereg ellátásához. Mezger szerint konfliktus esetén a hadsereg további minifinomítók hozzáadásával bővítheti a kapacitást, hogy feldolgozza a Perpetua Resources idahói bányájából származó ércet. 

Hozzátette, hogy a hadsereg további beszerzési lehetőségekről tárgyal más amerikai antimon-előállítókkal. 

Az antimon-triszulfidot a lövedékek alján található robbanókapszulák gyártásához használják, és az 1960-as évek óta nem állítják elő az Egyesült Államokban. 

„Antimon-triszulfid nélkül nem lehet gyújtókapszulát, anélkül pedig nem lehet lövedéket gyártani. Egy lövedék nélküli hadsereg viszont csak katonai parádé” – jelentette ki Mezger. 

Az Idaho National Laboratory a következő hat hónapban teszteli a létesítményt, amennyiben megfelel a követelményeknek, akkor a hadsereg és a Perpetua Resources számára fogja üzemeltetni, amelyet a JPMorgan Chase és a milliárdos befektető John Paulson támogat. 

Más ásványi anyagok finomítóit katonai bázisokon vagy egyéb kormányzati tulajdonú ingatlanokon lehetne elhelyezni, mondták egyes tisztviselők. A Reuters márciusban elsőként számolt be arról, hogy a Trump-kormány fontolgatja fémfinomító létesítmények telepítését amerikai katonai bázisokra. 

A hordozható finomító szétzúzza a kőzetet, elvégzi a nagyobb létesítményekben szokásos egyéb lépéseket. A folyamat során a termelt ásványi anyag típusától függően különböző vegyszereket is felhasznál. Az INL részvétele azért fontos, mert ellenőrzi, hogy a létesítmény ne csak a meglévő finomítói szabványokat kövesse, hanem tisztább és hatékonyabb is legyen. 

Miután Kína 2021-ben leállította a triszulfid szállítását, az a hadsereg egyéves készleteinek kimerülését és alternatív ellátási források keresését eredményezte Indiában és másutt. „A mostani, belföldi finomító terve abból a felismerésből született, hogy elengedhetetlen a hazai ellátás biztosítása” – húzta alá Mezger. 

Jon Cherry, a Perpetua Resources vezérigazgatója szerint a létesítmény fejlesztése hozzájárulhat az amerikai ásványi anyagok függetlenségének és ellenálló képességének fenntartásához. 

Az amerikai hadsereg kis méretű, mobil finomítókra épülő stratégiája kiemeli az Európával közös sebezhetőséget a kínai dominanciával szemben a kritikus ásványok terén. Az EU függősége ezen a területen eléri a 98 százalékot, veszélyeztetve a védelmi ipart, a zöldátmenetet és az ipar versenyképességét. Ez a mostani amerikai lépés azonban fokozza a globális nyomást Kínára, inspirálhatja az EU-t az ellátási láncok diverzifikálására amennyire ez lehetséges, és elősegítheti a transzatlanti együttműködést, miközben rámutat a stratégiai autonómia fontosságára egy olyan világban, ahol Kína exportkorlátozásai már az európai fegyvergyártást is érintik.  

Európában követhető ez a stratégia, sőt részben már zajlik: az EU Critical Raw Materials Act 2030-as céljai – 10 százalék hazai kitermelés, 40 százalék feldolgozás, 15 százalék újrahasznosítás – hasonló függetlenedést céloznak, az idén pedig új tervek, mint a 3 milliárd eurós RESourceEU Action Plan kezdeményezés is megerősítik ezt, például a Közép-Ázsiával kötött partnerségekkel. A kis méretű finomítók létesítése megvalósítható lenne katonai vagy kormányzati létesítményekben, de kihívásokkal járna: a szigorúbb környezetvédelmi szabályok, a fragmentált tagállami politikák és a kevesebb belföldi bánya miatt inkább nemzetközi együttműködésre és újrahasznosításra fókuszálnak, nem kizárólag hadseregvezérelt megoldásokra.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons