Decemberben egy meglepő migrációs elosztási folyamat kezdődött meg a Balkánon, Koszovó ugyanis mostantól eleget tesz saját korábbi vállalásának, azaz befogadta az első néhány, az Egyesült Államokból kitoloncolt bevándorlót. Vajon mennyi érkezhet még?
Koszovó december 12-én hivatalosan is megkezdte az olyan, nem koszovói állampolgárságú harmadik országbeli migránsok befogadását, akiket az Egyesült Államok kiutasított, majd az átmeneti elhelyezésükre keresett megfelelő partnert.
A pristinai kormány amerikai kérésre első körben 50 fő befogadását vállalta, akik közül eddig csupán néhányan érkeztek meg.
Ez az 50 fő még az alig több mint másfél milliós lakosú Koszovónak sem egy nagy szám, és a lényeg pedig nem is maga a nagyságrend, inkább az, hogy
vajon a jövőben mennyi ilyen kiutasított érkezhet még a kis országba, vagy akár más Amerika-barát balkáni államokba.
Nem ez az első eset, hogy Koszovó egyfajta külső szolgáltató államként működik: érdemes felidéznünk azt a dán–koszovói megállapodást, amely alapján
a balkáni ország 2027-től 300 külföldi fogvatartottat venne át Dániától, jelentős, több évre elnyúló pénzügyi ellentételezéssel.
Mik a koszovói és amerikai motivációk?
Jelenleg Koszovó nem tervez nagyszabású stratégiákat előkészíteni, hiszen
december 28-án előre hozott választásokat tartanak.
A legfőbb motiváció a döntés mögött az amerikai–koszovói jó kapcsolatok megőrzése: a kis ország 2008-as függetlensége óta ugyanis a legfőbb partnere és támogatója az Egyesült Államok, ám úgy látszik, hogy elkezdi megkérni ennek az árát.
Szeptember közepén ugyanis felfüggesztették a Koszovó–USA stratégiai párbeszédet. Ennek helyreállítása leginkább az előbbi számára kulcsfontosságú, hiszen ez az ország létének fontos külső támogatását jelenti.
És ismerve Trump politikáját, nem ez az 50 befogadott deportált állítja majd helyre a két ország viszonyát: várhatóan ez csak a belépő egy hosszabb távú koszovói még szorosabb elköteleződés felé.
Magyarország migrációs álláspontja megerősítve
Hazánk számára ez a „migrációs outsourcing” elsősorban politikai értelemben hozhat előnyöket.
Megerősíti ugyanis azt a magyar álláspontot, hogy a migráció kezelését nem az uniós belső kvótarendszer, hanem a külső határok védelme, a visszatoloncolások és a harmadik országokkal kötött megállapodások révén lehet hatékonyan megoldani, ahogy ezt az USA koszovói programja is mutatja.
Ez a precedens egy újabb érv a migrációval kapcsolatos brüsszeli vitákban, egyúttal erősíthetjük a közvetítő szerepünket a Nyugat-Balkán stabilitása ügyében.
Ha tehát az európai elit túljut azon, hogy az illegális bevándorlás problémája csak a befogadás útján kezelhető, akkor hasonló jellegű megállapodásokat köthet nem uniós, sőt nem is európai országokkal, ahová az illegális migránsok átirányíthatók és kitelepíthetők lehetnek.
Kapcsolódó:
Borítókép: Mesterséges intelligencia használatával készült (ChatGPT)
