A Gallup friss mérése szerint Franciaország turbulens politikai környezetében a közvélemény bizalma az intézményekben csökken. Egyre többen keresnek kiutat: az országot elhagyni szándékozók aránya az elmúlt évben több mint megduplázódott. 

A viszonylagos stabilitás évei után a kormány iránti bizalom 13 százalékponttal, 29 százalékra esett vissza 2025-ben, míg a választások tisztességességébe vetett ugyanennyivel, 51 százalékra csökkent. Az igazságszolgáltatásba vetett bizalom 9 százalékponttal, 50, a pénzintézetekbe felé irányuló pedig 8 százalékponttal, 42 százalékra mérséklődött, megfordítva az évek óta tartó folyamatos növekedést. 2025-ben egyetlen más európai uniós államban sem volt nagyobb az átlagos bizalomcsökkenés, mint Franciaországban. 

Mindezen bizalomvesztéseket jelentős politikai zavargások kísérték. 2024 vége óta Emmanuel Macron több miniszterelnököt is leváltott, akik mindannyian parlamenti többség nélkül küzdöttek a kormányzásért: az elnök 2017-es hatalomra kerülése óta Franciaországnak hét különböző miniszterelnöke volt, ebből öt Macron 2022-től kezdődő második ciklusába esett. A költségvetési javaslatok többször is bizalmatlansági indítványt váltottak ki, a javasolt megszorítások miatti frusztráció pedig az utcákra is átterjedt: a 2023-as nyugdíjreform óta a legnagyobb szakszervezeti tüntetésekre került sor Franciaországban. 

Macron népszerűsége is visszaesett, a rekordalacsony szintet jelentő 28 százalékra. Ez kevesebb mint a fele a 2017-es 61 százaléknak, amit elnöksége első évében mértek. Bár e jelentős visszaesés ellenére a népszerűsége továbbra is kissé magasabb, mint elődjéé, François Hollande-é, aki 19 százalékkal zárta le hivatali idejét. 

A kivándorlási szándék több mint megduplázódott 

Gyakoribbá váltak a belföldi zavargások, a felmérések alapján egyre több felnőtt szeretné elhagyni az országot: 27 százalékuk állítja, hogy ha lehetősége lenne rá, véglegesen külföldre költözne, ami több mint duplája a tavalyi 11-nek. Ez az egy év alatti 16 százalékpontos növekedés világszerte példátlan. 

A külföldre költözni vágyók körében a legnépszerűbb célpont Kanada (15 százalék), Svájc (8), Spanyolország és Algéria (mindkettő 6). 

Az ország elhagyására irányuló vágy szorosan összefügg az intézményekbe vetett bizalom hiányával. Azok, akik az öt vizsgált intézmény közül csak egyben vagy egyikben sem bíznak, sokkal nagyobb valószínűséggel költöznének el egy másik országba, legalábbis a felmérésben szereplők 49 százaléka döntene így. 

Tízéves csúcson a korrupcióval kapcsolatos aggodalmak 

Az intézményekbe vetett bizalom és a népszerűségi mutatók csökkenésével párhuzamosan a korrupcióval kapcsolatos aggodalmak is emelkedtek. 2025-ben a megkérdezettek 68 százaléka szerint a közpénzekkel való visszaélés széles körben elterjedt a kormányzatban, ami 13 százalékponttal több, mint az elmúlt évben. Bár a franciák már régóta érzékelik a kormányzati korrupciót, a jelenlegi százalékos arány megegyezik a 2015-ös korábbi csúcsértékkel. 

A francia vállalkozásokon belüli korrupciót a válaszadók 53 százaléka érzékelte, ez elmarad a fent említett 68 százaléktól, ami arra utal, hogy a közvélemény a korrupciót Franciaországban egyértelműen a politikához köti és elterjedtebbnek tartja, mint 2024-ben. 

Mindez nem meglepő, hiszen több, politikusokat érintő, korrupcióval kapcsolatos jogi ügy is nyilvánosságra került: Nicolas Sarkozy volt elnököt illegális kampányfinanszírozásért ítélték el, Marine Le Pent pedig EU-források eltérítéséért tiltották el a közhivatalok betöltésétől. 

Rajtuk kívül Rachida Dati kulturális és Gérald Darmanin igazságügyi miniszter is korrupció gyanújába keveredett, ami tovább fokozta a politikai felelősségre vonhatóságról szóló vitát. 

Továbbra is rossz a gazdasági hangulat 

A gazdasággal kapcsolatos pesszimizmus mélyen gyökerezik az euróövezet második legnagyobb gazdaságában. 2025-ben a felmérésben megkérdezettek körülbelül egyötöde úgy látja, a helyi gazdaság javult, míg 67 százalék szerint romlott, ami megegyezik a 2024-es adatokkal. 

Az elmúlt évtizedben Franciaország az OECD-országok közül az egyik legpesszimistább volt a gazdaságának állapotát illetően, 2015 óta csak a görögök voltak borúlátóbbak. 

A közvéleménynek az intézményekkel, az államvezetőkkel és a gazdasággal szembeni elégedetlensége tükrözheti az országot érintő egyre növekvő gazdasági kihívásokat. Franciaország ugyanis a fejlett világ egyik legnagyobb hiányával küzd, és a GDP-hez viszonyított kormányzati kiadásai meghaladják bármely más fejlett gazdaságét. 

Az elmúlt évtizedben a termelékenység jelentősen visszaesett, ami rontotta az adóbevételeket és tovább növelte ezt a hiányt. Ezek a gazdasági nehézségek hozzájárultak a politikai instabilitáshoz, a kiadási törvények ismételt elbukása pedig hozzájárult a miniszterelnökök gyakori cseréjéhez. 

Az új Olaszország? 

A politikai instabilitás tükröződik a nemzet hangulatában. A már említett, az intézményekbe vetett bizalom és a vezetés iránti támogatás csökken, a korrupcióval kapcsolatos percepciók erősödnek, a gazdaság iránti optimizmus továbbra is alacsony szintű. Korábban Olaszországra volt jellemző mindez. 

Annak ellenére, hogy többször is nehézségekbe ütközött egy stabil kormány megalakítása, Macron továbbra is szembeszáll a belföldi nyomással. Az elnöki mandátuma 2027 májusában ér véget, majd az utódjának lesz az a feladata, hogy helyreállítsa a közbizalmat, amely jócskán meggyengült. 

Az ország belső válsága túlmutat önmagán, mivel az EU egyik vezető politikai és gazdasági államáról van szó. A francia intézményi bizalom összeomlása és a tartós kormányzati instabilitás gyengíti az Európai Unió döntéshozatali kapacitását, hiszen egy belpolitikai válságokkal terhelt Franciaország kevésbé képes és hajlandó vezető szerepet vállalni, ami hatalmi vákuumot nyit az EU-n belül, emellett erősíti a blokk fragmentálódását.  

A közvélemény radikalizálódása és a korrupció erősödése növeli az euroszkeptikus és rendszerkritikus erők mozgásterét Nyugat-Európában. Ez precedenst teremthet más tagállamokban is: ha az egyik „magországban” egyre csökken az intézményekbe vetett bizalom és nő az elvándorlási hajlandóság, az gyengíti az EU egészének politikai legitimációját, illetve hosszabb távon fékezi a mélyebb integrációt.  

Magyarország szempontjából a francia helyzet kettős következménnyel jár. Egyrészt csökken a nyomás Budapesttel szemben a jogállamisági és intézményi vitákban, mivel Franciaország erkölcsi és politikai hitelessége is sérül ezekben a kérdésekben. Másrészt Párizs gyengülése felértékeli a tagállami szuverenitásra építő pragmatikus együttműködési modelleket, amelyekhez hazánk eddig is közelebb állt.  

Ugyanakkor a francia instabilitás gazdasági kockázatot is jelent Magyarország számára: az EU második legnagyobb gazdaságának tartós bizonytalansága rontja az európai növekedési kilátásokat, közvetve fékezve a magyar exportot és a beruházási környezetet. Stratégiai értelemben Franciaország gyengülése kiszámíthatatlanabbá teszi az európai erőteret, amelyben hazánknak egyszerre kell alkalmazkodnia a nagyhatalmi rivalizáláshoz és az EU belső kohéziójának lazulásához.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons