A venezuelai ellenzék vezetője, María Corina Machado éveken át Washington támogatására épített, most azonban azzal szembesül, hogy az Egyesült Államok a stabilitás nevében inkább a régi hatalom embereivel tárgyalna, sőt: a jelek szerint egyáltalán nem is számol vele. 

Nicolás Maduro elfogása és az Egyesült Államokba szállítása után azonnal felbukkant egy politikai paradoxon a venezuelai rezsimváltással kapcsolatban: a hatalomért villámgyorsan bejelentkezett a friss Nobel-békedíjas María Corina Machado ellenzéki vezető, akit aztán hideg zuhanyként ért a hír, hogy Donald Trump az átmenet időszakában biztosan nem számol személyével, de úgy tűnik, az azt követő években sem egy új és bizonytalan kormányzatra akarja bízni az amerikai–venezuelai-venéz kapcsolatok új alapokra helyezését.  

Az elnök egy sajtótájékoztatón – amelyet Maduro elfogásának bejelentésére hívott össze – nyíltan megkérdőjelezte Machado hazai legitimitását, azt állítva, hogy az ellenzéki vezető „kedves nő”, de Venezuelán belül nincs meg a kellő támogatottsága és tekintélye ahhoz, hogy az ország élére álljon. Ezzel szemben azt jelezte: Washington inkább a jelenlegi hatalmi struktúrán belül keres partnert, mégpedig Delcy Rodríguez alelnök személyében, akit Maduro első számú emberének tekintenek. 

Bár Machado a venezuelai demokrácia melletti elkötelezettségéért kapta meg tavaly a Nobel-békedíjat, kritikusai szerint minimum megkérdőjelezhető az elismerése, miután többször is kifejezte támogatását az erőszakos katonai beavatkozásokkal, különösen egy amerikaival kapcsolatban. Újra és újra elmondta: teljes mértékben támogatja Trump stratégiáját, és azt követelte a nemzetközi közösségtől, hogy gyakorlati segítséggel támogassák Washington terveit. Elemzők szerint a retorikája messze nem a hagyományos, békés folyamatok melletti elkötelezettséget, inkább egy a politikai nyomásgyakorlástól a katonai beavatkozásokig (vagyis az erőszakos, akár polgárháborút eredményező) mindent elfogadó rezsimdöntés iránti vágyat tükrözi. 

Trump kijelentése természetesen sokkolta Machadót és közvetlen környezetét. Az ellenzéki vezető csalódottan fogadta, hogy az Egyesült Államok – amelynek politikai és diplomáciai támogatására hosszú ideje számított – láthatóan hajlandó félretenni őt, vagyis azt a szereplőt, aki az elmúlt években a rezsim elleni küzdelem nemzetközi arcává vált. Bár az ellenzéken belül továbbra is van remény arra, hogy a Trump-kormányzat végül bevonja Machadót és más vezetőket a rezsimdöntés utáni átmeneti folyamatba, jelenleg maga sem látja ennek esélyét. A helyzet egy új amerikai gondolkodást tükröz: Trump egy fokozatos, „puha” átmenetben gondolkodik, amely nem éles hatalomváltással, hanem a rezsim belső átalakításával vezetne Maduro korszakának lezárásához. 

A régi az új új 

E logika szerint Delcy Rodríguez, Maduro alelnöke és a jelenlegi hatalmi elit egy része egyfajta „menekülőút” lehet Washington számára: egy olyan átmeneti megoldás, amellyel elkerülhető az állam összeomlása, de ami ennél is fontosabb, nem kényszeríti az Egyesült Államokat arra, hogy nyílt katonai védelmet biztosítson egy demokratikus, de gyenge és felkészületlen ellenzéki kormánynak. Egy Machado vagy jelöltje vezette kabinet ugyanis azonnali biztonsági fenyegetésekkel szembesülne: a hadsereg lojalistáival, félkatonai csoportokkal, valamint drogcsempészhálózatokkal, amelyek az ország jelentős területeit ellenőrzik – és amelyekkel Maduro valóban kötött hallgatólagos megállapodásokat az élni és élni hagyni jegyében. 

Pillanatnyi problémát okoz, hogy Delcy Rodríguez formálisan és egyelőre elutasította Trump közeledését, hangsúlyozva, hogy Maduro továbbra is Venezuela egyetlen törvényes elnöke, az ország pedig kész megvédeni a szuverenitását. Ez ugyanakkor inkább tekinthető a bizonytalanság okozta taktikai elhatárolódásnak, semmint végleges álláspontnak: az elkövetkezendő napokban az alelnök feltehetően már saját pozícióján igyekszik javítani, nem utolsósorban éppen Machado ajtón kívül tartása miatt.  

Az, hogy a kulcsot Trump nem hajlandó átadni az egyébként éppen helyette Nobelt kapott ellenzéki vezetőnek, a jelek szerint egyáltalán nem szerepelt Machado forgatókönyveiben. Reményei szerint Maduro bukása után gyakorlatilag órákkal átvette volna az állami intézmények feletti ellenőrzést, és megszervezte volna saját, illetve az elcsalt 2024-es elnökválasztáson toronymagasan győzelmet arató, majd emigrációba kényszerült Edmundo González fegyveres támogatását. Ebből végül semmi nem valósult meg, 

Trump nyilatkozatainak tükrében pedig Machado még jó darabig nem kerülhet a hatalom közelébe.  

A háttérben természetesen az olajszál is ott húzódik: Trump máris bejelentette, hogy az amerikai nagyvállalatok visszatérnek, és milliárdos beruházásokat fognak eszközölni a venezuelai olajtermelési infrastruktúra fellendítése, valamint a kölcsönösen előnyös üzleti lehetőségek maximális kiaknázása érdekében. Lefordítva ez nem mást jelent, mint azt, hogy az amerikai elnök kvázi az Egyesült Államoknak dolgozó olajkitermelőként tekint a következő venezuelai kormányra, ami nem sok átfedést mutat az ellenzék elképzeléseivel. Machado többször kifejtette, hogy gazdasági programja az állami olajcég szerepének és az állami szabályozás radikális visszaszorítását tartalmazza, az olajipari szektort megnyitásával a magántőke előtt. Ilyen formában Trump olajjal kapcsolatos bejelentései nyomásgyakorlásként is felfoghatók: ha már az Egyesült Államok hajlandó volt ennyi pénzt és energiát beleölni a venezuelai rezsimdöntésbe, akkor azt sem fogja tűrni, hogy az általa hatalomba segített új vezetés ne értsen maximálisan egyet az ő gazdasági elképzeléseivel.  

Az mindenesetre valóban meghökkentő (ám a Fehér Ház szemszögéből logikus) lépés volt, hogy Washington ennyire partvonalra helyezte a venezuelai ellenzék legikonikusabb alakját, miközben a stabilitás nevében hajlandónak mutatkozik alkut kötni a régi rendszer egyes szereplőivel. A Maduro utáni Venezuelának így egy bizonytalan ideig elhúzódó, alkukkal terhelt politikai korszakkal kell szembenéznie, amelyről jelenleg azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán ideiglenesnek tekinthető-e.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: IMAGO/NTB