Venezuela ismert kőolajtartaléka 303 milliárd hordó, ami a világ igazolt olajkészleteinek mintegy 17 százaléka, vagyis elméletben hatalmas potenciált jelent. Trump elnök bejelentése szerint a következő években az amerikai olajcégek akár több mint 100 milliárd dollárt is befektethetnek a helyi olajkitermelésbe, ami a 2030-as évekre megduplázhatná a jelenlegi termelést. A nagy olajvállalatok azonban egyelőre hallgatnak a konkrét terveikről, ami azt jelzi, hogy a lelkesedés és a valóság között jelentős lehet a szakadék. 

A realitások kemények 

A venezuelai olajtermelés összeomlása nem hetek vagy hónapok alatt következett be, hanem évtizedek hanyatlása okozta. Az infrastruktúra romokban hever az alulfinanszírozottság, a káosz, a korrupció, továbbá a nemzetközi szankciók miatt.  

Ma Venezuela napi alig egymillió hordónyi kőolajat termel – a korábbi 3,5 millió helyett. Ha meg is valósul a napi 2 milliós kitermelés 4-5 éven belül, az akkor is csupán a világtermelés két százalékát jelentené. 

Mik a kilátások középtávon? 

Még egy reálisabbnak mondható, 30-50 százalékos kitermelésnövekedéshez is legalább másfél-két év, de inkább több szükséges. A felhozatal felpörgetéséhez ugyanis számos olyan előfeltételnek kell teljesülnie, ami még a venezuelai kormányzat teljes egyetértése mellett sem egyszerű folyamat. Először is szükség lesz a nemzetközi szankciók nagy részének feloldására, a politikai stabilitás megteremtérésére szabad választásokkal és egy legitim helyi kormány felállására. Ez azonban csak az alap.

Ezután jöhet szóba az, hogy az új, erős felhatalmazású helyi hatalom jogbiztonságot garantál a külföldi befektetők számára. Ez az idén nyár-ősz előtt nem reális. Ekkor derül majd ki a talán a legfontosabb pont: a tényleges befektetési hajlandóság. Ehhez nem árt akár az amerikai kormányzat tényleges anyagi támogatása, a megfelelő olajár, illetve a hosszabb távú olajvásárlási szerződések.  

Mindez azt jelenti, hogy az első érdemi, a kitermelést növelő lépések – szerződések aláírása, kitermelési szándéknyilatkozatok – további hónapokat visznek el. Vagyis a régi kapacitások visszaépülése, munkába állítása reálisan 2027-től várható, akkor is csak fokozatos felfutással. 

Jelenleg a termelés mintegy negyedét az utolsóként Venezuelában maradt amerikai Chevron adja, amely napi 200-250 ezer hordót termel ki a teljes napi 950 ezer-1,1 millióból. Ezen a téren lehetne a leggyorsabb a felfutás. 

Mi kell az újraindításhoz? 

A venezuelai nemzeti olajvállalat, a PDVSA jó ideje nem publikál átfogó, naprakész statisztikákat, ezért az ottani olajkutakra vonatkozó adatok többnyire becsléseken vagy régebbi jelentéseken alapulnak. A legutóbbi ismert szám egy 2016-os belső PDVSA-jelentésből származik, amely mintegy 18 500 aktív olajkutat említ, ám ez se nem hivatalos, se nem friss. Azóta az ország olajtermelése jelentősen visszaesett. Jelenleg, ahogy említettük, körülbelül napi 1 millió hordó körül alakul, ami arra utal, hogy az aktívan termelő kutak száma ma jóval alacsonyabb lehet. Korábbi beszámolók szerint ugyanakkor  

20 000-nél is több inaktív vagy lezárt kút van az országban, különösen Nyugat-Venezuelában és az Orinoco-övezetben, amelyek elméletileg reaktiválhatók lennének, de a leromlott infrastruktúra, a műszaki problémák, a logisztikai nehézségek és a gazdasági korlátok miatt sok esetben ez nem lenne rentábilis.  

Az új kutak fúrása szintén elenyésző: míg 2013 körül még több tucat tengeri fúrótorony működött az országban, 2020-ra a számuk gyakorlatilag nullára csökkent, és 2023 végén is mindössze két aktív fúrótornyot jeleztek a Baker Hughes adatai. Ez azt mutatja, hogy a termelés esetleges növelése ma elsősorban a meglévő kutak újraindításának sikerességétől függ, hiszen egy vadonatúj fúrás kutatással együtt sok év alatt állhat csak termelésbe. Ezzel szemben a 2010 körüli csúcsidőszakban Venezuela olajipara jóval erősebb volt: a napi termelés 2-2,5 millió hordó körül mozgott, évente több ezer új kutat fúrtak, és az aktív kutak száma is lényegesen magasabb volt. 

Európát miként érinti mindez? 

A látványos beavatkozás ellenére az európai olajpiacra igen korlátozottan hatnak a venezuelai események, igaz, negatív árnyomást jeleznek. Rövid és középtávon továbbra is stabilan alacsony árak várhatók a következő években, természetesen csak akkor, ha nem jönnek váratlan geopolitikai vagy gazdasági fordulatok. A mai globális légkörben azonban ilyen eseményeket nem lehet kizárni. Sőt, várható, hogy többéves távlatban régi helyi konfliktusok újulnak ki vagy újak alakulnak ki. Az OPEC+ egyelőre nem változtatott a stratégiáján, ami azt jelzi, hogy a termelő országok is kivárnak. 

Hosszú távon igaz lehet azonban, hogy Venezuela olajtermelésének a felfutása – ha gyorsan és látványosan megvalósul – tovább erősítheti a globális túlkínálatot és fenntarthatja az árnyomást. De ez a hosszabb táv inkább a 2030-as évek elejét jelenti, amikorra felújított kutak ezrei üzembe állnak, és egy kapcsolódó infrastruktúra épülhet ki hozzájuk. Azaz az USA venezuelai beavatkozása semmiképp sem jelent gyors megoldást az öreg kontinens energiaproblémáira, bár rövid távon nyomás alatt tarthatja az olajárat. 

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: