Az amerikai elnök történelmi léptékű védelmi költségvetést kér a jövő évre. Elmélete szerint a pluszt a vámokból finanszírozná, mialatt megregulázná a hadiipari szereplőket is.
Donald Trump a jövőben egyértelműen a katonai erő nyílt, elrettentő és támadó használatát is beépíti külpolitikájába, ennek pénzügyi feltételeit pedig minden korábbinál vastagabb ceruzával írná be a költségvetési tervezetbe. Az elnök 2027-re 1,5 ezermilliárd dolláros védelmi büdzsét kérne a kongresszustól, ami több mint 50 százalékos növekedést jelentene a jelenlegi, már így is rekordnak számító 901 milliárd dolláros szinthez képest. Trump saját megfogalmazásában ez egy „álomhadsereg” finanszírozását szolgálná, amelyet szerinte a vámbevételek gond nélkül fedeznek.
Az időzítés nem véletlen. Washington az elmúlt hónapokban látványosan eszkalálta a katonai nyomásgyakorlást: amerikai erők lefoglaltak egy orosz olajszállító tankert az Atlanti-óceánon szankciós jogsértésekre hivatkozva, nagyszabású művelet zajlott Nicolás Maduro venezuelai hatalmának megingatására, a Fehér Ház pedig nyíltan beszél arról, hogy Grönland megszerzése érdekében végső esetben a hadsereg bevetése is szóba jöhet. A katonai költségvetés megemelésének terve így egy új, konfrontatív külpolitikai stratégia pénzügyi alapját képezné.
A hadiipari trükközésnek is vége
Trump ugyanakkor nemcsak több pénzt akar kiadni, de a fő haszonélvezőket, a hadiipari szereplőket is meg akarja fegyelmezni. Az elnök folyamatosan bírálja a nagy védelmi vállalatokat (különösen a Raytheont), amiért ahelyett, hogy a profitot fejlesztésekbe és kapacitásnövelésbe fektetnék, inkább szétosztják a részvényesek között. Az elnök kijelentette: amíg nem növelik kellő gyorsasággal és megbízhatósággal a termelést, addig nem engedélyezi számukra az osztalékfizetést és a részvény-visszavásárlásokat. Egy friss elnöki rendelet már kötelezi is a Pentagont, hogy olyan záradékokkal lássa el a hadiipari szerződéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a vezetői bónuszok rövid távú pénzügyi mutatókhoz kötődjenek, illetve egyszerűen blokkolják a kifizetéseket „alulteljesítés” esetén – hogy ez utóbbi mit jelent pontosan, azt Pete Hegseth védelmi miniszter fogja meghatározni.
A büdzséváltoztatás (legalábbis az ennyire drasztikus változtatás) ellenzői azonban gyorsan megnyomták a vészcsengőt. A kongresszusi költségvetési hivatal szerint az amerikai költségvetési hiány idén a GDP 5,5 százaléka körül alakul, amit sok közgazdász már jelenleg is fenntarthatatlannak tart. Bár Trump vámjai 2025-ben valóban mérsékelték a deficitet, a kongresszusi becslések szerint ezek hosszú távon évi átlagosan mindössze 230 milliárd dollár bevételt hoznak, miközben a tervezett védelmikiadás-növelés önmagában évi nagyjából 500 milliárddal terhelné meg a központi büdzsét. Az elnök ennek ellenére azt állítja, hogy a vámbevételek nemcsak a hadikiadásokat fedezik, de abból még az államadósság csökkentésére és a középosztály erősítésére is futja majd belőlük.
A sor végén
A Trump által belengetett 1,5 ezermilliárd dolláros védelmi költségvetés ötlete valójában egy hibrid iparpolitikai próbálkozás. Az amerikai hadiipar az elmúlt két évtizedben valóban kényelmes pozícióba került: az állami megrendelések folyamatossága és stabilitása a részvényesi logikát helyezte előtérbe, ennek megfelelően a termelés kiszámítható, de lassú volt. Trump változtatási szándékai – osztaléktilalom, részvény-visszavásárlás blokkolása, vezetői bónuszok megvágása – azt jelzi, hogy a Fehér Ház szerint a hadiipar nem a Trump 2.0-nak megfelelő háborús tempóban működik. Ez azonban az elnök szemében és az új külpolitikai irányok ismeretében nem egyszerű hatékonysági probléma, hanem már nemzetbiztonsági kockázat.
Európai szemszögből az amerikai védelmi költségvetés ilyen mértékű növelése különösen kínos lesz. Miközben Washington egyre nagyobb hozzájárulást követel a NATO-tagállamoktól, szerepüket a vásárlóéra korlátozná: az amerikai hadiipar átalakítása és felpörgetése újabb versenyelőnyt biztosíthat az Egyesült Államoknak, amit éppen a transzatlanti megrendelések növelnének egyre jobban, miközben az európai stratégiai autonómia megvalósítása megakadna az elméleti síkon.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Fehér Ház
