Egyre elterjedtebb Európában a kokainhasználat: 2025-ben a harmadik legnépszerűbb pszichoaktív szer volt az öreg kontinensen az alkohol és a kannabisz után – derül ki az Európai Unió drogügynökségének (EUDA) tavalyi jelentéséből. A fiatal felnőttek (15–34 éves korosztály) 2,7 százaléka, azaz majdnem 2,7 millióan kokainoztak 2024-ben. A 15 vizsgált európai országból 6 emelkedést, 8 pedig stagnálást jelentett a megelőző év szerhasználati adataihoz képest. 

Messziről érkezik, mégis szinte fillérekért elérhető 

A kokainhasználat növekedésének egyik oka, hogy a szer soha nem volt még ilyen olcsó az európai piacokon. Jelenleg 50-80 euró között van egy gramm ára – egy ún. csík így nagyjából 5 euróra jön ki, azaz annyiba kerül, mint egy pohár bor. Az alacsony ár a klasszikus piaci dinamikákkal magyarázható:  

nagyobb mennyiség érkezik Európába, ráadásul változatosabb beszállítói és közvetítői lánc közreműködésével. 

Az Európát érő „kokaináradat” főként abból ered, hogy a kolumbiai kormány 2016-ban békét kötött a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) lázadócsoporttal, így számos kisebb fegyveres csoport lépett a piacra. Ezeknek – szemben a marxista–leninista felkelésből született FARC-cal – semmilyen ideológiájuk nincs, a tevékenységük csupán az illegális bányászat és a drogkereskedelem köré szerveződik. A több forrás nagyobb választékot, a megélénkülő verseny pedig alacsonyabb árakat hozott. Eközben Európában új közvetítők bukkantak fel: míg korábban szinte kizárólag olasz csoportok dominálták az európai kokaintranszfert, mára a Balkán is egyre nagyobb szerepet játszik ebben. A mexikói és kolumbiai beszállítók pedig mélyülő bizalommal fordulnak feléjük. 

E folyamatokból adódóan kokaindömping zúdul Európára.  

2023-ban rekordmennyiséget foglaltak le az uniós tagállamok: 419 tonnát (2022-ben csak 323-at),  

a legtöbbet Belgium (123 tonna), Spanyolország (118) és Hollandia (59). E három ország a teljes lefoglalt mennyiség 72 százalékáért felelt, de Rotterdam és Antwerpen mellett Hamburg is régóta jelentős fogadókikötője a dél-amerikai kokainszállítmányoknak.  

A legfőbb kiindulópont Ecuador, amely a három legnagyobb kokaintermelő ország, Kolumbia, Peru és Bolívia szempontjából kedvező helyen fekszik. Egyrészt fő kikötővárosának, Guayaquilnak – amelyet szinte kizárólag különböző drogkartellek uralnak – tökéletes infrastruktúrája és logisztikai adottságai vannak ahhoz, hogy ideális kábítószer-csempészeti csomópont legyen, másrészt a Peruval közös határa Amazóniában található, így kevés ellenőrző pont akadályozza a csempészek tevékenységét. 

Hetente több mint 2 ezer konténernyi kokainszállítmány indul Ecuadorból Európába  

– általában banánszállítmány közé rejtve. A szakértők elmondták, hogy a rendszeres csempészet kreatív gondolkodást igényel: egyebek mellett folyamatosan változtatni kell az útvonalon és a szállítóhajók személyzetén. 

Az ENSZ kábítószer- és bűnügyi hivatala szerint kicsi az esélye annak, hogy a latin-amerikai csempészeket Európában fogják el, mivel a felelős szervek kevésbé hatékonyak, mint például az Egyesült Államokban. Sőt, az is gyakran előfordul, hogy lefizetik a kikötői hatóságokat. 

A kokainisták okai: buli vagy kemény munka 

Az EUDA kutatása szerint a legtöbb európai ország kokainhasználói 20 és 40 év közöttiek. A túlnyomó részük jellemzően csak rekreációs céllal – például újévi bulikon vagy nyári fesztiválokon – nyúl ehhez az anyaghoz, míg egyes társadalmi csoportok vagy szubkultúrák körében magasabb lehet a használók száma. A felmérésen dolgozó pszichológusok és addiktológusok szerint közülük kevesen válnak függővé – a használók körülbelül 10 százaléka –, ugyanakkor van egy sokkal veszélyeztetettebb réteg. 

A funkcionális kokainisták, azaz azok száma, akik azért használják, hogy többet vagy gyorsabban tudjanak dolgozni, növekedhet. Közéjük főként az olyan értelmiségi foglalkozásokat űzők tartoznak, mint az ügyvédek vagy a bankárok. Mellettük a nehezebb fizikai munkát végzők is egyre többen nyúlnak a szerhez, például az ácsok vagy a szerelők. A funkcionális szerhasználók esetében nagyobb a függőség kialakulásának veszélye és a leszokás is nehezebb. 

Ha országokra lebontva nézzük a konkrét számokat, Hollandia a leginkább érintett, ahol a fiatalok 5 százaléka élt kokainnal 2024-ben, utána Írország és Észtország következik 4,8, illetve 4,6 százalékos mutatóval.  

Magyarország 0,6 százalékkal a sor utolsó harmadába esik,  

a legalacsonyabb aránnyal pedig Törökország büszkélkedhet (0,1 százalék). 

Pár perc mámor súlyos egyészségügyi kockázatokkal  

Ezek a tendenciák egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek. A kokain akut érszűkületet okoz, szívrohamot vagy stroke-ot válthat ki. Továbbá súlyos, hosszú távú pszichológiai hatásai vannak: krónikus szorongáshoz, pánikbetegség kialakulásához, alvászavarokhoz, paranoiához, illetve narcisztikus viselkedéshez vezethet. 

Az EUDA kiemeli, hogy  

20 adatszolgáltató európai ország közül 2023-ban a kábítószer okozta halálesetek körülbelül negyedében volt szerepe a kokainnak. 

Németországban 2000 és 2022 között több mint háromszorosára nőtt azok száma, akik túladagolták a szert. Hollandiában a kokaint valaha kipróbáló felnőttek aránya 2015 és 2023 között 4,3-ról 6,5 százalékra emelkedett a holland drogmonitor szerint. 

A kórházi statisztikák azonban csak a szerrel kapcsolatos egészségügyi problémák kis részét tükrözik. A legtöbb fogyasztó más anyagokkal – főként alkohollal vagy opioidokkal – együtt használ kokaint, így az ezek által okozott problémák súlyosbíthatják annak káros következményeit. 

Bár a súlyos függőségben szenvedők számára elérhetők informális kezelési lehetőségek – például névtelen önsegítő csoportok vagy akár digitális egészségügyi alkalmazások is, a német függőségkezelési statisztikák szerint egy átlagos kokainista körülbelül 11 évvel az első szerhasználat után kér segítséget. Ez azt jelenti, hogy a súlyos szerhasználat egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásai időben eltolódva jelenhetnek meg. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: MTI/M. A. Puspha Kumara