A demokraták és a republikánusok nagyon eltérő véleményen vannak a venezuelai elnök, Nicolás Maduro elfogásával járó amerikai katonai akcióval kapcsolatban. Azonban a YouGov friss mérése szerint konszenzus mutatkozik abban, hogy a továbbiakban mi történjen Venezuelában. 

Legalább szeptember óta több republikánus támogatja a venezuelai inváziót, mint demokrata, de a kettejük közti különbség egyre növekszik. A legutóbbi közvélemény-kutatásban, amelyet a katonai akciót követő hétfőn és kedden végeztek, a republikánusok 74, míg a demokraták 13 százaléka értett egyet határozottan vagy némileg az amerikai invázióval. A támogató republikánusok aránya gyorsan emelkedett, a támadás előtt két héttel mért 43-ról 74 százalékra. 

A párt szimpatizánsai emellett sokkal inkább hajlamosak azt mondani, hogy a venezuelai katonai akció helyes döntés volt (70 százalék), mint a demokraták (7 százalék), ahogyan a tavaly júniusi iráni nukleáris létesítmények bombázása esetében is (74 százalék, szemben a 17-tel). A republikánusok a második világháború óta inkább támogatják a katonai beavatkozásokat, de a Donald Trump második ciklusa alatt végrehajtott akciók esetében a legnagyobb a pártok közötti különbség. 

A demokraták többsége úgy véli, hogy a venezuelai katonai manőver az amerikai törvények és a nemzetközi jog szerint illegális volt. A republikánusok közül csak 10, illetve 14 százalék ért egyet ezzel, többségük az akciót mindkettő alapján legálisnak tartja. A függetlenek 45 százaléka gondolja illegálisnak, míg 22 százaléka legálisnak az amerikai törvények szerint, és 49 százalékuk illegálisnak, 16 százalékuk pedig legálisnak a nemzetközi jog értelmében. 

A beavatkozás leggyakrabban említett fő okai az Egyesült Államok olajhoz való hozzáférésének javítása, a kábítószer-kereskedelem megakadályozása, a korrupt vezetés hatalmának megdöntése, az USA globális hatalmának növelése és az amerikaiak figyelmének elterelése a belpolitikai kérdésekről. 

A demokraták cinikusabb okokat tulajdonítanak a venezuelai katonai akciónak, szerintük az Egyesült Államok olajhoz való hozzáférésének növelése és az amerikaiak figyelmének elterelése a belpolitikai kérdésekről volt a katonai beavatkozás fő oka. Ehhez képest több republikánus említi fő okként a kábítószer-kereskedelem megakadályozását és a korrupt vezetés hatalomból való eltávolítását. 

Az amerikai kormány Maduro elmozdítása, korruptnak való leírása és a kábítószer-kereskedelem miatt bíróság elé állításáról szóló döntése a republikánusok által a leggyakrabban említett oka a katonai akciónak. A republikánusok 81, a demokraták csak 31 százaléka támogatja Maduro bíróság elé állítását, míg 8, illetve 43 százalékuk ellenzi azt. 

A két pártmegosztottság abban a kérdésben is, hogy az amerikai kormány értesítette-e az amerikai olajcégeket a venezuelai támadásról. A demokraták 10 százaléka szerint igen, 69 nem, míg a republikánusoknál az arány 53, illetve 22 százalék. 

Bár a két párt közti polarizáció a felmérésekben és más témákban is a normális, ősz óta több amerikai külpolitikai kérdésben is fokozódott. Ezek között szerepel az intervencionista vagy izolacionista önazonosítás, az, hogy az Egyesült Államok milyen gyakran alkalmazzon katonai erőt külpolitikai céljainak elérése érdekében, valamint, hogy a kábítószer-kereskedelem megakadályozása és a korrupt vezetők eltávolítása milyen gyakran indokolja az USA katonai beavatkozását. 

A latin-amerikai ország jövőbeli kormányzásról azonban kevésbé ellentétesek a vélemények. A demokraták 49, a republikánusok 48 százaléka szerint új választásokat kellene tartani Venezuelában, az előbbiek 21, az utóbbiak 23 százaléka szerint inkább az ellenzéki vezetőknek kellene átvenniük a hatalmat, akik azt állítják, hogy megnyerték a 2024-es választásokat. Mindkét párt 42 százaléka úgy véli, a venezuelai ellenzéki vezetők lennének a legjobb választás az ország vezetésére Maduro elfogása után – bár a republikánusok többsége inkább a Trump-kormányzatot vagy az amerikai hadsereget támogatja (16 százalékuk, szemben a 4-gyel). Azonban a demokraták 83 és a republikánusok 74 százaléka azon a véleményen van, hogy a venezuelai népnek, nem pedig az amerikai kormánynak kell döntenie az ország jövőbeli vezetéséről. 

A mérés is rámutat, hogy az amerikai belpolitikai polarizáció már nemcsak az eszközök és indokok, hanem a katonai erő alkalmazásának legitimitásában is tetten érhető, ami hosszabb távon gyengítheti az Egyesült Államok külpolitikai hitelességét és kiszámíthatóságát. A jövőben fel kell készülni arra is, hogy a mindenkori amerikai elnök a korábbiakkal ellentétben már nem mindenkihez, sokkal inkább a magtárborhoz szól, amely minden körülmények között támogatja a lépéseit, ezáltal az elnök legitimációt szerezhet azoknak. Így az elkövetkező években a törvényhozás mellőzése trenddé válhat az annak mindkét házában novemberig biztosan fennálló republikánus többség miatt. Ugyanakkor stratégiai szempontból fontos, hogy Venezuela jövőjéről körvonalazódik egy viszonylagos pártközi konszenzus, miszerint a végső döntést az ottani társadalomnak kell meghoznia. Ez azt jelzi, hogy az Egyesült Államokon belül kevésbé támogatják Venezuela tartós amerikai irányítását, ami mérsékli egy hosszú távú beavatkozás esélyét, de növeli a törékeny politikai átmenetet és annak nemzetközi legitimációját.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons